‘Propatriablog’ 2012-2014

E közéleti blog célja
nyugat02_390-FELIRAT

Emagyar közélet blog célja a közéleti viták kereteinek kijelölése, közös értékeink meghatározása tematikus blogbejegyzések által.

Az írást kiváltó ok – Ez „így” nem mehet tovább

Kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne értenének egyet azzal az általános megállapítással, hogy a dolgok „így” nem mehetnek tovább.

Ha elfogadjuk a fentieket sommás összegzésként, és mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez „így” tényleg nem mehet tovább, akkor már megtettük az első lépést előre.

Lássuk tehát konkrétan, mit is értünk az ’így’ alatt, és mit ajánlunk a továbblépésre.

Látlelet – A magyar közgondolkodás állapota a XXI. században

Megítélésem szerint a fő probléma abban keresendő, hogy megkérdőjeleződtek az összmagyarságot összetartó alapvető értékek. Mit jelent ez a kézzelfogható, napi valóságban?

  • Elvesztettük a közös hangot, nem figyelünk egymásra és nem értjük meg a másikat. A közös nyelvtani magyaron túl nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nincsenek igazi, fejlődést indukáló párbeszédek, jó értelemben vett, megtermékenyítő viták csak többnyire párhuzamos monológok, mi több, gyerekes veszekedések.
  • A probléma, és annak építő megoldása helyett a másik személye, és a folytonos bűnbakkeresés vált fontossá, napi gyakorlattá.
  • Egy-egy mindenki számára érzékelhető probléma (antiszemitizmus, a romák helyzete, gazdasági visszaesés, tömegek elszegényedése, devizahitelcsapda, népességfogyás határon innen, asszimiláció határon túl) esetén is a cselekvés többnyire kimerül a személyeskedéstől sem mentes sérelmek hangoztatásában, érdemi és konstruktív megoldási javaslatok asztalra helyezése nélkül („sérelmi politizálás”).
  • Hiányoznak azok a mindenki számára elfogadható, minimumnak tekinthető alapok közmegegyezésen alapuló meghatározása, amely nélkül bármiféle szellemi építkezés és előrehaladás elképzelhetetlen.
  • Nincsenek továbbá kijelölve a közbeszéd és a legitim közpolitikai küzdelmek írott és íratlan keretei, amelyek ismerete nélkül bizony nehéz a kimért és tisztességes versengés – ami pedig az egészséges demokratikus közélet lényege.
  • Az alapok, és a belső keretek híján egészséges, és hatékony magyar szomszédsági, európai és tágabb értelemben vett külpolitika sem képzelhető el. Márpedig ez egy olyan nemzet számára, amely szétszórva él a világban, és csak a Kárpát-medencében 7 különböző országban él, egyenesen létkérdés.
  • A fentiekre pedig ráveti árnyékát közelmúltunk átkos, kibeszéletlen, feldolgozatlan öröksége (trianon, holokauszt, kádárizmus, rendszerváltás), amelyek meghaladása nélkül minden további haladás elképzelhetetlen.

Hogyan tovább? – Lépésről lépésre, egy-egy téma feldolgozása által

Minden sikeres kezdeményezésnek a „nagy magyar valóságon ” kell alapulnia. Ennek megfelelően egy-egy, a fentieknek meghatározott ’lépésnek’ egy-egy blogbejegyzés felel majd meg. Mindegyik ilyen lépés egy eleme lesz az összképnek, amely e nyíltvégű, és ezáltal előre meg nem határozható hosszúságú folyamat végén egésszé áll majd össze.

József Attila tájverseihez hasonlatos módon vázolható fel a folyamat, ahol egy szerpentin vezet a hegy tetejére, és a magaslatról az egész képzeletbeli táj látható, csak az oda vezető út olvadt fel a természetben.

Minőségi követelmények

E bloggal a szerző hármas minőségi követelményrendszert állít fel önmaga, és egyben a mindenkori olvasó számára. Ezek az objektivitás, értékelvűség és konstruktivitás.

1. Objektivitás alatt a harag és elfogultság nélküli írást értem. Sine ira et studio. Ne a beszélőt értékeljük, hanem azt, hogy mit mond. Ez egyben a mindenkit megillető alapvető emberi tisztelet megadását is jelenti.

2. Értékelvűség alatt azt értem, hogy valamely belső meggyőződés, vallott érték legyen a mondandó mögött. Az értékelvűséghez hozzátartozik, hogy az egyes ügyeket önmagukban vizsgáljuk, mindenkinek legyen meg a szabad véleményformálás joga az adott ügyre vonatkozóan, az általa vallott értékeknek megfelelően és ezt ne torzítsa politikai beállítottság, címkézés.

3. Konstruktivitás, amely a leginkább visszahúzó magyar sztereotípiával, a pesszimizmussal („Dögöljön meg a szomszéd tehene is.”) való leszámolást célozza. Csak a jövőbe forduló, pozitív hozzáállás által lehet előrébb jutni.

Mennyiségi követelmények

A remélt eredmények körvonalazhatóak, de nehezen megjósolhatóak. Nagyjából úgy foglalhatóak össze, hogy a kialakítani vélt gondolati hozzáállás érje el azt a kritikus tömeget, hogy mérhetővé, érzékelhetővé váljon, és fejtsen ki valós hatást.

Noha ehhez a megfelelő minőségi követelmények elengedhetetlenek, mennyiségi követelményekkel, mérhető és vállalható teljesítményeket is fel kell tudni mutatni. Ezért a mennyiségi kritérium.

A nyilvános blog bárki számára, díjmentesen, minimális időráfordítással hozzáférhető, amelyről az olvasók fognak végső soron ítélni.

A nyilvánosság, valamint az objektív és mérhető adatok döntenek majd a közéleti blog életrevalóságáról, arról, hogy érvényes és közérthető üzeneteket fogalmaz-e meg. S mivel ezek a közösségi médiumokban (facebook, twitter, LinkedIn) is megjelennek, számszerűen mérhető lesz az elért befolyás. Alea Iacta est – döntsön az olvasó.

A várható eredmény

A folyamat türelmet, energiát és kitartást követel úgy a szerzőtől, mind az olvasótól. A remélt eredmény a közbeszéd tematikájának érdemi megváltozása, a közéleti blogban foglalt gondolatok elterjedése, a közéleti blog széles körben való elismertté, hivatkozási alappá válása. Ha pedig a fentiek megvalósulnak, annak megtermékenyítő hatással kell lennie a mindannyiunk mindennapjait érintő napi döntésekre is.

Történelmi keret – „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.”

Minden további bejegyzést történelmi áttekintés követ majd, segítve az értelmezést. Nincs ez másképpen ezen induló bejegyzéssel sem.

Nem ismeretlen a magyar történelemben, hogy szellemi elődeink önkéntes, avagy kényszerű emigrációba kényszerültek. A magyar emigrációk története végigkíséri legalábbis újkori történelmünket. A teljesség igénye nélkül ehelyütt

  • a címadó korszak kuruc emigrációjára,
  • az 1848-as szabadságharc reformnemzedékének emigrációjára,
  • az Amerikába kitántorgott hárommillió honfitársunkra,
  • az 1919-es proletárdiktatúra utáni kommunista politikai és baloldali értelmiségi emigrációra,
  • a világháború előtti, alatti és utáni totalitárius diktatúrák elől menekülőkre,
  • és különösen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő emigrációs és disszidens hullámra

gondolok.

Az emigráció lehetőségei korlátozottak – de nem reménytelenek.

  1. Az ország rendi különállásának fenntartása értelmezhetetlen a vezérlő fejedelem és köre emigrációs tevékenysége nélkül.
  2. Az 1867-es kiegyezés magyar tárgyalópozíciójához, és a passzív ellenállás hatékonyságát felerősítette a 48-as emigráció.
  3. Keserű tanulság, hogy a kommunista politikai emigráció sikeresnek volt mondható, figyelemmel az 1947-es fordulatra, de csak szovjet szuronyok, azaz külső fegyveres erő és nemzetközi elszigeteltség (jaltai paktum) következtében.
  4. Végül a közelmúltra tekintve a szocialista rendszer erróziójához is hozzájárult az öntudatos emigráció aknamunkája.

Szellemi elődökként ehelyütt név szerint elég Mikes Kelemenre, Kossuth Lajosra, vagy Márai Sándorra hivatkozni. Van tehát építő jellegű szellemi örökség, amiből lehet meríteni.

Ha meghatározó nemzedékek példájáról van szó, újkori történelmünkből mindenképp kiemelést érdemel a nyelvújítók és felvilágosult ’magyar jakobinus’ generáció tevékenysége, mely megtermékenyítő hatással volt a következő nagy hullámra, a reformkor nemzedékére, és lehetővé tette többek között, hogy most e nyelven beszéljünk.

Az újabb kori történelmünk haladó hagyományait pedig a Nyugat három nemzedéke képviseli, akiknek mindazt köszönhetjük, amire büszkék lehetünk szellemi örökségünkből. És így érkeztünk el napjainkhoz, amikor is közéleti írásra kerül sor.

 

A ‘Motivációs gondolatok’ oldal a blog írását eredményező alapkérdésekre (lásd még: A blog célja) keresi a választ 

6.) A véleményekről

Nem értek egyet azzal, hogy ne mondjunk véleményt. Szerintem nem az a baj, hogy meggondolatlanul szajkózunk valamely véleményt, hanem inkább az, hogy sokan nem mernek véleményt mondani. Egyrészt nem az önálló véleményalkotásra szocializálódtunk, másrészől szerintem sokkal nagyobb baj a tévedésnél az, ha valakinek nincs véleménye. Tévedni emberi dolog. Pont a tévedések vezethetnek el igényes eszmecserékhez.

5.) Az árnyalt megítélésről és a történészek felelősségéről

Ha sorra veszünk magyar történelmi alakokat, mindenhol vannak árny és fényoldalak. A szigetvári Zrínyi, Tisza Kálmán vagy épp Nagy Imre maguk is ellentmondásokkal teli életet éltek. A legteljesebb mértékben támogatok minden történészi erőfeszítést, amely egy árnyaltabb Horn Gyula képet mutat be, mert a tisztán látásra égető szükség van minden közszereplő esetében. Had éljek egy szélsőséges példával: kevéssé vitatható Szálasi Ferenc rendkívül negatív történelmi szerepe. Mégis, Karsai Ferenc történész a naplója alapján pozitívabban értékeli a Szálasi kormány tevékenységét bizonyos tekintetben, mint Sztójay kormányát

4.) A három oldalról

Számomra a ‘közélet’ szó használata is pont a szűk értelemben vett politika meghaladását célozza. Közéleti szereplőnek tekintek a politika mellett a gazdaság és – a gyakran elhanyagolt – civil szféra szereplőit. Márpedig számomra a cél az, hogy y gazdaság gazdasági, a civil szfére pedig civil értékek mentén működjön, és ha úgy tetszik, ellensúlyt teremtsen.

Egyebek mellett e csoport is, ha homokszemnyi méretekben is, ha hosszú távon is, de ehhez tud hozzájárulni. Ez viszont türelmet igényel.

Akik revolúciót és most azonnali változást követelnek, azok délibábot kergetnek. Én az evolúció és a reform híve vagyok.

3.) A vita építő jellegéről
Sokszor hangoztatom, hogy az építő jellegű vitákban hiszek. Azonban ezt ki kell egészítenem azzal is, hogy a vitát magát tartom építő jellegűnek. Hogyan is értsük ezt?
Nincs a zsebemben a bölcsek köve (másnak sem). Nem vindikálom magamnak az egy és oszthatatlan igazságot – mint ahogy az egyes írásaim sem egyoldalú kinyilítkoztatások, hanem lényegében párbeszédre való felhívások. Bármely blogbejegyzés önmagában – lett légyen az megírva a lehető legalaposabb módon is – csupán féligazság.
Nem véletlen, hogy nemcsak lehetőség, de kifejezetten ajánlott az olvasó számára a bejegyzésekhez való hozzászólás fűzése. A hozzászólások fényében válik a mondandó egésszé, a hozzászólások (adott esetben ellentétes véleményt tükröző) kontrasztja teszi teljessé azt.
Végső soron pedig azoknak, akik semmitmondó szájcséplésnek minősítik a puszta gondolkodást, vitát, azoknak azt mondhatom: aki keveset gondolkodik, az sokat téved. Minden értelmes cselekvést gondolkodás előz meg. Márpedig nekünk, magyaroknak erre volt, van és lesz a legnagyobb szükségünk, és az értelmes vita az előfeltétele bármely további cselekvésnek.
2.) A reménytelenségről
1. Három “reménytelen” helyzet a félmúltból 1308, 1686, 1953 (szándékosan nem ún “történelmi tragédiát” választva) amelyet a kor viszonyai mellett talpraállás követett.
2. Az országról sokak által adott látlelet helyes, és már-már bólintanék, ha akár egyszer is láttam volna a mérleg másik oldalát: fájdalmasan hiányolom ugyanis az alternatív megoldási javaslatot, amit helyeselhetnék, amit követhetnék. Valamennyien keressük a válaszokat, megoldásokat, és egyelőre én sem tudok megfelelni valamennyi kérdésre, hogy mit kellene most tenni. A blogot nem önmagában kell nézni, hanem egy “láthatatlan projekt” részeként (amelyet most még én magam sem látok teljes egészében, de ez nem zavar). Sem illuzókat nem kergetek, sem ideálokat, de szerintem nemcsak a saját jellemfejlődés szempontjából fontos kezdet nyilvánossá tenni a gondolatokat. Idővel (hónapok, évek) történhet valami. Az enyém az idő, amit erre pazarlok, de a jó üzlethez kockázat kell. Örömmel kockáztatom a befektetett időt mert nagy a tét és a siker nagyon fontos lenne, De ha kárba is vész a befektetett idő, bármily értékes volt is, nem nagy kár, mert legalább levonhatom (talán nemcsak én) a megfelelő tanulságokat.
3. “Azok, akik maradást akarnak, fontolják meg, hogy a maradásnak több értelme van. Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával, veszteg maradás következménye azonban senyvedés.” Kölcsey Ferenc
1.) 3+1 érv azoknak, akiknek “elegük van” a hazai politikából.
1. Ha becsukjuk a szemünket, az nem tünteti el a világot, csak vakok leszünk rá
2. Szerintem mindenkinek van felelőssége, különösen nekünk, akik külföldi tapasztalatszerzés révén európai összehasonlításban vizsgálhatjuk az otthoni eseményeket
3. Nem vigasz, de nem hiszem, hogy az otthoni politikai helyzet lényegesen rosszabb lenne a régiós átlagnál – talán érdemes regionális válaszokon gondolkodni
+1 Nem mondom, hogy követendő példa, de e magyar közéleti blog  talán némi figyelmet érdemel egy lehetséges próbálkozás: otthoni eseményekre vonatkozó, elemzések, vélemények, sine ira et studio, ami reményeim szerint egy lépés a helyes irányba

A korábbi ‘propatriablog’ bejegyzések tárháza

 

29. Brüsszeli tudósítások 1: Az Európai Parlament jelentőségéről és a magyar jelölőszervezetekről

28. Hét tanulság a 2014-es magyar választásokról

27. Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára

26. Áldozat vagy bűnös: gondolatok a német megszállás tervezett emlékművéhez

25. A gyűlöletkampányról

24. Paks és Csernobil: magyar energiapolitika az orosz medve szorításában

23. Devizahitelesek, Kúria, jogegységi határozat – vége a vitának?

22. Az apolitikus hozzáállás veszélyeiről

21. Mérlegen a magyar miniszterelnökök: államférfiak, politikusok és az átmenet emberei

20. Magyar WHO díj a dohányfüstmentes környezetért – miért fontos ez? 

19. A politikai perekről Magyarországon – ki őrzi az őrzőket?

18. A politikai bulvárról

17. A devizahitel csapdájából ments meg Uram, minket! – A tripartit összefogás szükségességéről

16. Tiszta vizet a pohárba: nyíltan a melegek egyenjogúságáról emberi jogi szempontból

15. Alapjogi ismertető – Kiskáté a Tavares jelentésről

14. Magyarország az EU szamárpadján? Jogosan? Vita az európai parlamentben emberi jogi szempontból

13. A jogállam nem játék – avagy jogállamban jogállamon kívüli eszközök megengedhetetlenek

12. Alkotmánymódosítás, kettős mérce és konfliktusok kereszttüzében: tanulságok külföld/belföld/kormányoldal számára

11. Tiszta vizet a pohárba: magyar, európai és jogász szemmel az alkotmányódosításról a nemzetközi kritikák fényében

10. Rögös út a középosztálybeli jólétből a hajléktalanság alkotmányos jogfosztottságáig. Van visszaút!

9. Magyarország új alaptörvénye viták kereszttüzében: vajon jogos-e a kritika?

8. Magyarország, az Európai Unió és a Keleti nyitás, avagy Magyarország helye a nap alatt

7. A röghöz kötés alkotmányossága és három alkotmányos megoldási javaslat a fiatalok kivándorlásának megakadályozására

6. Politikai pártokra márpedig szükség vagyon – azaz miért káros az elit- és pártellenesség?

5. Magyar holokauszt és a velünk élő antiszemitizmus – Nem, nem, soha!

4. Honvédelem és katonaeszmény – a magyar hadsereg szerepe a XXI. században

3. Gondolatok a magyarországi cigányság helyzetéről és a cigánykérdés mihamarabbi megoldásának szükségességéről

2. Gondolatok a 13. havi nyugdíj (kiszivárgott?) ötletére: nemcsak célszerűtlen és káros, de politikailag sem éri meg

1. Diáktüntetések, tandíj, népszava, forradalom – avagy mit üzennek a diákok?

Pro Patria et Libertate – Magyar Közéleti Blog

Zoli Domb - hosszú

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s