Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára

Választási kampány kellős közepében tűzzel játszik az, aki szót emel a közért. Közelgő nemzeti ünnepünk azonban szinte kötelez arra, hogy öntudatos civilként felemeljük a szavunkat a ‘már semmi sem szent’ szemlélet ellen: aggódva tapasztaljuk, hogy külön hordók körül csoportosulva külön-külön néptribünök hirdetik, hogy ki-ki miért tekinti magának március 15-ét. Tévedés. Március idusa senkié. A nemzeti ünnep nem lehet ‘jó ürügy’ pártpolitikai kampánybeszédre. Március 15-e mindenkié.

12 pont.jpg

Javaslatként hát a márciusi ifjak szellemében 12 közéleti pontot fogalmaztunk meg, és szerény javaslatunk a magyar közélet szereplői felé irányul. Az eredeti 12 pont is mindenkié, nem lehet kisajátítani. Bízunk hát benne, hogy e civil 12 pontot jószívvel a magáénak érzi majd minden magyar olvasó.  Fontolják meg, és ha a ködös, izgalmas kampámyidőszak elmúlik, fontolja meg a majdani felelős kormány és annak felelős ellenzéke, hogy milyen lépések útján valósíthatóak meg. Akár egy pont teljesülése is nagy siker – de mi valamennyi teljesülését nyomon követjük majd és elvárjuk.

Mit kíván a magyar civil társadalom?

1. Kívánjuk a közmédiumok szabadságát, censura eltörlését. A köztelevízió, rádió, és hírügynökség szakmai működésének helyreállítása. A mindenkori politikai hírszerkesztés megszüntetése. Kiegyensúlyozott, független és pártatlan hírszolgáltatás, a mindenkori hatalom és ellenzék elszámoltathatóságának alapfeltételeként.

2. Roma integrációt. A rendelkezésre álló nemzetközi és hazai források közvetlen biztosítását a Roma lakosság és civil szervezetek számára. A magyar társadalom legnagyobb, jelentős részben mélyszegénységben élő kisebbségének felzárkóztatását célzó programok indítását. A szegregáció minden formájának megszüntetése, az egyenlő bánásmód garantálása.

3. Együttműködést a Kárpát-medencében. Határmenti régiós együttműködések kialakítását. Közös történelemoktatást. Testvérvárosi és testvériskolai kapcsolatok kialakítását. Kölcsönös nyelvtanulást. Egyszóval: Trianon feldolgozását és meghaladását a XXI. századi Európában.

4. Törvény előtti egyenlőséget jogállami tekintetben. A jog uralmának biztosítása, a visszamenőleges hatályú törvényalkotás jogállami feltételeinek betartása. Átlátható és kiszámítható, minőségi jogalkotást, érdekegyeztetéssel és a civil szervezetek véleményének érdemi figyelembe vétele mellett. Garanciát a népszavazás gyakorlati alkalmazhatóságára, és a Nemzeti konzultációk érdemivé tételére.

5. Nemzeti Alkotmányt. Közmegegyezésen alapuló alkotmány elfogadását a jelenlegi alkotmány módosításával. Társadalmi vitát és nyílt, befogadó alkotmányozó folyamatot a társadalmi és civil szervezetekkel, valamint politikai pártok részvételével konszenzusos alapon.

6. Visegrádi integrációt. Megerősített együttműködést az EU-ban a visegrádi országok között: közös képviseletek, közös véderő, a közös gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatok elmélyítése, érdemi álláspont-egyeztetést és együttes érdekérvényesítést európai és nemzetközi fórumokon – szakértői és döntéshozó szinten egyaránt.

 

7. Az uram-bátyám viszonyok megszüntetését. A közbeszerzések tisztaságának garantálása. A választási finanszírozás átláthatóvá tétele. A pályázati rendszer helyreállítása, az egyoldalú döntések megszüntetése. Független, fenntartható közfinanszírozást a magyar civil szervezetek számára. Az egészségügyet mérgező korrupció, a hálapénz felszámolása.

 

8. Egészségi, Oktatási, Kulturális, Szociális és Környezetvédelmi jogok biztosítása. Preventív népegészségügyi politikát és az egészségügyi rendszer reformját. Független és versenyképes oktatást iskolától egyetemig, az európai és nemzetközi tanulmányutak támogatását. Magyarországot ma ismét a kultúra emelheti föl, és teheti ismét naggyá. A válság áldozatait segítő jóléti állam helyreállítását, a hajléktalanüldözés megszüntetését. Fenntartható erőforrások bevezetését közintézményekben, és magánházakban állami és EU-s támogatással. Megfelelő erőforrások biztosítása a mindenkori költségvetésben e kulcságazatoknak.

 

9. Nemzeti Véderőt. A magyar véderő önbecsülésének helyreállítását, XXI. századi ütőképes, a NATO követelményeknek megfelelő, jól képzett és korszerűen felfegyverzett magyar alakulatok kiképzését.

10. Decentralizációt. A főváros központúság mérséklését, döntéshozó, adminisztratív, és gazdasági központok, intézmények kitelepítését vidéki városokba. Egységes autópálya és vasúthálózati összeköttetést a főváros és vidéki központok, és ez utóbbiak között.

 

11. A politikai eljárások gyakorlatának felszámolását. A politikai jellegű eljárások felfüggesztése. A politikai küzdelem alapja programok, és szakmai érvek legyenek, ne gyűlöletkampányok, lejáratások, vádemelések, perek és karaktergyilkosságok. A politika korlátozódjon a közéletre, hagyja érintetlenül a magánéletet.

 

12. Autonómia. A határon túl élő magyarok egyéni és kollektív kisebbségi jogainak elismerése. Területi autonómia a tömbmagyarságnak. Kulturális, oktatási autonómia a szórványmagyarságban élőknek, a Kárpát-medencén kívül és belül. Az írott, beszélt és elektronikus anyanyelvhasználat jog garantálása az egyes településeken számarányos korlátozás nélkül.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1fUP3UJ

Áldozat vagy bűnös? Gondolatok a német megszállás tervezett emlékművéhez

2014. március 19-én lesz 70 éve Magyarország második világháborús szerepét meghatározó német megszállásnak. Az évfordulóra tekintettel a kormány a holokauszt emlékév keretében emlékművet (?!) kíván állítani a német megszállásnak. Az ötlet felemás, a kivitelezés szakmaiatlan, és a vélelmezett jószándék ellenére alkalmas hamis mítoszok táplálására, és gátolja saját történelmünkkel való szembenézést. Mindazonáltal a kezdeményezés termékeny történelmi és társadalmi vitát indukált, amelyhez e pár sorral magam is hozzá kívánok járulni.

német megszállás

Mi az emlékmű értelme?

A hivatalos indoklás szerint az emlékmű minden áldozatnak kíván emléket állítani, ezért „érthetetlen az ellenállás vele szemben”. Nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy hazánk világháborús szerepvállalásban tragikus mérföldkő 1944. március 19. Ezt követően nem lehetett többé autoriter parlamentarizmusról beszélni, megkezdődött a szellemi élet gleichsaltolása, a magyar zsidó lakosság deportálása, és hazánk erőforrásainak kritikátlan (és értelmetlen) feláldozása a német hadigépezet oltárán. A megszállás tette lehetővé, hogy meghiúsuljon az október 15-i kiugrási kísérlet, futatta zátonyra a helyes magyar béketapogatózási kísérleteket, és hozzájárult a későbbi nyilas puccs sikeréhez. A tényekhez hozzátartozik, hogy mivel a kormányzó a helyén maradt, az Európai közvélemény hazánkat nem tekintette megszállt országnak, később azonban a hadi helyzet fordulása következtében a kormányzó meneszthette a Sztójay kormányt, kinevezhette a Lakatos kormányt, béketapogatózásokat kezdhetett a Szovjetunióval és közbenjárhatott legalább a fővárosi zsidóság megmentésbében. A következmények ismertek: a deportált zsidó magyar lakosok száma riasztó, az ország a visszaszerzett, jelentős magyar lakosságú területeket immáron megpecsételten újra elvesztette, és közvetve ez is hozzájárult a magyarországi német ajkú lakosok méltánytalan és embertelen kitelepítéséhez.

Mi a probléma az emlékművel?

Az önfelmentés kísérlete. A magyar történelemszemlélet rákfenéje az önsajnálat, az áldozat szerep, a narcisztikus énkép. Ezen emlékmű ezt az önfelmentő, a hibákkal való szembenézést megkerülő szemléletet erősíti. Azt sugallja kimondva-kimondatlanul, hogy a magyar deportálás a német megszállás árnyékában történt, így – noha nem tagadja a magyar felelősséget, de zárójelbe teszi azt, ami lényegében önfelmentési kísérlet, ezért elfogadhatatlan. Egyben alkalmatlan is rá, mert az öntudatos civilek ezt a gondolatkísértletet elutasítják.

A hazai németség és Németország számára sértő. A sas Németország címerállata. Márpedig egy nem hízelgő kontextusban való szerepeltetése a mai Német Szövetségi köztársasággal szemben legalábbis udvariatlan. Kevés ország követett el nagyobb bűnöket, mint a hitleri Németország. De ugyancsak kevés ország van, amely olyan példaértékűen dolgozta fel a káros múltat, és számolt le vele mint a mai, demokratikus és jogállami NSZK. Mivel Magyarország mind a működő demokrácia, mind a jogállam, de legfőképpen a múlttal való szembenézés terén hiányosságokkal küszködik, és a mai napig elmaradt a magyar szembenézés a magyar felelősséggel, ezért nincs erkölcsi alapunk vesztes államként a szintén vesztes Németországra vádlóan mutatni. Az emlékmű eszmeisége továbbá elfogadhatatlan a hazai német kisebbség, mint államalkotó tényező számára is, és egy magyarországi német legalábbis meghasonlással tekinthet csak e kétes kezdeményezésre.

Végül, de nem elhanyagolható kifogás a „kutyafuttában” keresztülvitt, a téma komolyságához méltatlan kapkodás, és – már-már szokásosnak mondható – egyeztetés hiánya, ami komoly hiba. E kérdésben – sem – megengedhető a hazai állampolgárok, civilek véleményének kikérése, és méltánytalan mellőzése.

Úgy érezzük, hogy a fenti kritikák alapját erősíti a széles tiltakozási hullám a magyar társadalom minden szegletéből – ideértve a hazai magyar zsidóságot képviselő Mazsihiszt is, amely véleménye – e kérdésben – valóban megkerülhetetlen, és nem söpörhető le az asztalról.

Megjegyzendő továbbá, hogy – kampányidőszak révén – az emlékmű természetesen politikai témává is lett, amelyet ki-ki a maga szájíze szerint értelmez, de az általunk megfogalmazott civil kritika természetesen figyelmen kívül hagyja a politikai felhangokat és túzásokat, mert a téma komolysága megkívánja, hogy a kérdést társadalmi súlyának megfelelően értelmezzük.

Mi lehet a megoldás?

Az elsietett, elkapkodott, történelmietlen emlékmű-ötlet visszavonása, a hiba elismerése, a holokauszt emlékév méltó megünneplése, és a történelmi szembenézést eredményező társadalmi vita lefolytatása.

A címben feltett kérdésre válaszolva: is-is. Magyarország kétségtelenül az elhibázott Versailles-i békerendszer áldozata volt, amelynek eredménye volt az ellentmondásos Horthy-rendszer, a nemzeti frusztráció, amely a ragályos antiszemitizmushoz vezetett, és amely végső soron a náci Németország karjaiba, majd újra a vesztes országok sorába lökte az országot. Magyarország egy szerencsétlen történelmi helyzet áldozata, de egyben súlyos bűnök elkövetője volt egyszerre. Hamis az a történelemszemlélet, amely az egyik, vagy a másik kihangsúlyozásában véli megtalálni a maga igazát. Az ’áldozat’ szerep nem értelmezhető a ’bűnös’ szerep nélkül. Ha másra nem, egy termékeny vita elindítására mindenképp alkalmas volt a kezdeményezés, amely – várható bukása mellett – mindenképpen pozitívan értékelendő. A magunk részéről igyekeztünk ehhez a vitához termékeny módon, és építő jelleggel, hozzájárulni.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1fjV7eV

9. Magyarország új alaptörvénye viták kereszttüzében: vajon jogos-e a kritika?

Több mint egy éve új alkotmány szabályozza Magyarország közjogi berendezkedését. Két alkalommal került sor az alkotmány vizsgálatára Brüsszelben. 2012. szeptember 26-án a Vödör klub részletes vitája a “Az új magyar alaptörvény megfelelő keretet teremt a demokrácia és jogállamiság működéséhez” indítványt elvetette. Ezzel szemben a 2013. február 26-án az Európai Parlamentben tartott Európai Néppárti könyvbemutató arra jutott, hogy az új magyar alaptörvény Európa legzöldebb alkotmánya, és  „egy demokratikus jogállam alkotmánya”. Az ellentmondás nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy az igazság feltehetően a két megállapítás, avagy a jóindulat és a rokonszenv valamint a rosszindulat megnyilvánulása közötti „senki földjén” keresendő.
alaptörvény

Ehelyütt 5 kérdés körbejárásával reméljük, hogy közelebb jutunk új alkotmányos rendünk jobb megértéséhez.

1. Volt-e alkotmányozási kényszer 2010-ben, avagy a „sztálini” alkotmányról

A sztálini alkotmány, az 1949. évi XX. törvény 1949. augusztus 20-án született, amely szakítva alkotmányos hagyományainkkal, lényegében megszüntette a történeti alktomány hatályát, és a kommunista diktatúra kirakat-deklarációjává vált. Szemben például Jugoszláviával, Magyarországon nem működött Alkotmánybíróság, és az alkotmány nem viselkedett alkotmányként, nem kötelezte a pártállamot a benne foglaltak betartására, még az 1975. évi Helsinki záróokmány, a harmadik kosár, az emberi jogok elfogadása után sem.

„Új alkotmányt akarnak? Miért? Megváltozott a rendszer Magyarországon?” vetette oda az agg Kádár János a rendszerváltás hajnalán. Ahogy Romsics Ignác fogalmazott, az öreg szimata hatalmi kérdésekben még mindig jól működött. Magyarán: 1989-ben alkotmányozási kényszer állt elő a rendszerváltás tényével, és az ellenzéki, majd nemzeti kerekasztal tárgyalópartnerei által kidolgozott alkotmányt a pártállami parlament fogadta el. A harmadik magyar köztársaságot egy pártállami ideiglenes elnök kiáltotta ki, és az 1990-es választások utólag legitimálták a létrehozó politikai erőket – amelyek közül ma már csak a Fidesz és az MSZP aktív.

Mi történt 2010-ben? Kormányváltásnál több, rendszerváltásnál kevesebb. Nem először fordult elő az újkori magyar történelemben, hogy egy politikai pólus alkotmányozó hatalmat kapott, de az először, hogy élt is vele. Mi történt 2010 és 2012 között? Lényegében a kormánypárt azon ígéretének valóra váltása, hogy a közjogi rendszer felforgatása nélkül új alkotmány elfogadására került sor. Tehát abszolút alkotmányozási kényszerről ugyan nem beszélhetünk, de könnyen belátható, hogy az őszödi beszéd, a 2008as gazdasági válság, és a választási kampány után a kormánypártoknak lényegében nem maradt más választása, mint véghezvinni az alkotmányozás folyamatát; mint ahogy kiolvasható volt a választási eredményekből az is, hogy a demokratikus ellenzék pedig lényegében predesztinálva volt az alkotmányozás bojkottjára. Be kell vallanunk, hogy a fenti folyamatok nem teremtettek ideális alapot az alkotmányozáshoz, és rajta is hagyták a kézjegyüket a folyamaton.

2. Legitim-e az új alkotmány, avagy a fogantatás szeplőtelenségéről

Az alkotmány jogszerűségét kevesen vitathatják. Demokratikus választásokat követően, lényegében nemcsak a jogszabályok betűjét, hanem szellemét is betartva, hosszú, és nyilvános figyelem, nemzeti és nemzetközi vita közepette került rá sor. Az alkotmány joghatásaihoz tehát nem férhet kétség, az bizony a mai napig meghatározza a közjogi berendezkedésünket, és a soron következő választást is. Azok tehát, akik új alkotmányt ígérnek és akarnak, hacsak nem tetszenek forradalmat csinálni, az új alkotmány keretei között vihetik ezt véghez majd esetleges alktománymódosítás (mint 1989 és 1990 során) vagy ismételt alkotmányozás (mint 1949-ben vagy 2010-ben) útján.

Véleményünk szerint az alkotmány legitimnek is tekinthető. Az illegitim szó ugyanis rendkívül erős: azt a Quisling-kormányokra (mint amilyen Pétain marsall Franciaországa, vagy Szálasi Ferenc hungarista Magyarországa) szoktuk használni (Jóllehet a politikában a ’hazaáruló’ szó általában azt jelenti, hogy ’nem értek vele egyet’, de itt és most mi a közéleti viták megújítására és a szavak helyes értelmének feltárására teszünk kísérletet). A méltányosság talaján állva tehát ne vitassuk el az új alkotmánytól megérdemelt státusát.

alaptörvény parlament

Szeplőtelennek, teljesen makulátlannak azonban mégsem tekinthetjük, és egy jórészt az egypártiságnak, az össztársadalmi konszenzus (avagy más szóval az egyharmad hiányának) köszönhetjük. Persze lehet vitatkozni, hogy ki a hibás – többször mondtam már, hogy mi, magyarok jók vagyunk bűnbakkeresésben, és egész biztos vagyok benne, hogy valamennyi politikai erő a másik politikai tábor szemében azonnal megtalálná a szálkát. Azonban hiába van az országnak olyan kormánya/ellenzéke, amilyet megérdemel, a végeredmény mégis az, hogy az alkotmány egypárti. És ezt annak ellenére kritikaként kell megfogalmaznunk, hogy történtek próbálkozások ennek enyhítésére.

Nem igaz tehát az, hogy mindenki bezárkózott volna. A kormánypártok elálltak az aláíró honatyák neveinek alkotmányba foglalásától, a „húsvéti alkotmány” erőltetésétől, a vármegyéktől, nyitottak voltak más alkotmánykoncepciókra. A nagyobbik akkori ellenzéki párt nem ab ovo utasította el a folyamatot, és a folyamat elején érdemi tárgyalások zajlottak delegációkkal. Az akkori kisebbik ellenzéki párt saját alkotmánykoncepciót tett le az asztalra. Míg a szélsőjobb parlamenti képviselői részt vettek közjogi értelemben is az alkotmányozás vitájában – akárki akármit is gondol, ezek mindenki részéről gesztusok voltak.

3. Az új alkotmány első egy évéről, avagy miért 2014-ig tart a türelmi idő?

Lényegében azért, mert az alkotmány a mai napig nem tud maradéktalanul megfelelni az alkotmányos védőbástya szerepének, hiszen az alkotmányozás folyamata még nem zárult le. A kormánypárt ugyanis nem veszítette el az alkotmányozó hatalmát, és továbbra sem óvakodik élni vele.

Az alkotmányozás folyamata annyiban nyitott, hogy az Alkotmánybíróság határozatai és az arra adott alkotmányozási folyamatok nap, mint nap alakítják azt.

Végül attól sem tekinthetünk el, hogy számos kétharmados, úgynevezett sarkalatos törvény is fontos szerepet tölt be az alkotmányos berendezkedésben, és az alaptörvény és a sarkalatos törvények összességének ismeretében mondhatunk csak ítéletet a közjogi rendszer egészéről.

A főpróba, tehát az, hogy valóban a demokratikus berendezkedés méltó alapjává, és a csorbítatlan jogfolytonosság letéteményese, csak a 2014-es választások után dől majd el annyiban és addig, amennyiben és ameddig nem nyer valamely politikai erő ismét kétharmadot.

4. Melyek az új alkotmány legfőbb erényei?

A teljesség igénye nélkül egy, a  XXI. század jogi nyelvén megfogalmazott modernizált, egységes, az elmúlt 20 éves jogfejlődésre, különösen az Alkotmánybíróság határozataira támaszkodó jogi dokumentummal van dolgunk. Az alkotmány kritikusai is elismerik, hogy a lényeges alapjogi rendelkezéseket lényegében átemelte az 1989-es alkotmányból úgy, hogy hozzáadott értékekkel, a legfrissebb emberi jogi dokumentummal, az alapjogi Chartából eredő gondolatokkal egészítette azt ki.

Bár jelentős módosításokkal, hangsúlyeltolódásokkal, de lényegében tovább működhettek a főbb közjogi intézmények, ideértve az Alkotmánybíróságot is.

Alapvető nemzetpolitikai fontossággal bír a nemzet és állampolgárság fogalmának újragondolása, és a határon túli magyarok állampolgárságával járó nyílt nemzetközi viták felvállalása. Az ördög ugyan a részletekben rejlik, és nem tekinthetünk el a folyamat ellentmondásosságától, de a tett nyíltan nevezhető bátornak, egy olyan tettnek, amelyet a határon túli magyarok már régen megérdemeltek.

Végezetül a kisebb parlament, és a hazai kisebbségi képviseletet kell megemlítenünk, amellyel Magyarország – ha okosan él vele – végre levonhatja Trianon igazi tanulságait, és példát mutathat szomszédainknak egy felvilágosult, XXI. századi kisebbségpolitikából – nemzetállam építése helyett.

5. A továbblépés szükségességéről – ahol az új alkotmány továbbfejleszthető

solyom_laszlo_0901031

Elsőként az elnevezések zavaráról. Nehezen látható mind az alaptörvény elnevezésnek, mind a Magyar Köztársaság eltörlésének a hozzáadott értéke, értelme. Ha a német alaptörvény volt a minta, az a szó teljes félreértelmezésről tanúskodik. Ha helyreállt volna a történeti alkotmány, ahol az alaptörvénynek kiemelten nagy, a sarkalatos törvényeknek nagy, az egyéb alkotmányos rendelkezéseknek meg jelentős rendeltetése volna, akkor szintén értelmezhetőbb lenne. De így.

Hasonlóan kevésbé jól sikerült a preambulum. Gazdag az ország történelme, és lehet megfelelően hivatkozni rá, de történészi szempontból is aggályos és dagályos, patetikus megfogalmazással van dolgunk, ami megint csak fölösleges támadási felületet, és félreértelmezést eredményezett úgy, hogy – az egypártiságból következően – fontos értékek (pl. a magyar köztársasági hagyományok) kimaradtak belőle.

Az egypárti elfogadás tartalmi értelemben is rányomja a bélyegét a normaszövegre. Az igazság nem mindig a többség oldalán van: az alkotmányozás igen komoly, alapos munka volt, és mint ilyen, a tévedés lehetőségét is magában rejtette. Az erőpozíció azonban meggátolta ezek kivitatását. Az alkotmány szerzői is elismerik a vitatható részletet, de az „Ezek mindig hazudnak.” és a ’Kritikát ezektől nem vagyunk hajlandóak elfogadni.’ szemlélet egész biztos nem visz minket közelebb a megoldáshoz.

Az alkotmány éles fegyver, nem lehet felelőtlenül használni. Igenis az alkotmányos berendezkedés kárára válik, ha az alkotmány a napi politika eszköztárává süllyed. A bírák nyugdíjazása (amelyet az Európai Bíróság is jogellenesnek ismert el), és amely jelentős költségvetési kiadás mellett a célját sem érte el, a választási regisztráció alkotmányozása (amelyre végül nem került sor), vagy a röghöz kötés alkotmányozása (amely függőben van) tipikus példái ennek.

A magunk részéről tehát mind a jogállamiság végének vizionálását, mind a ’gép forog, az alkotó pihen’ megközelítést vitathatónak tartjuk. Az új alkotmány azonban lényegében betölti a célját, nemcsak megfelelő keretet biztosít az alkotmányos berendezkedés továbbfejlesztéséhez, hanem a közjogi vitákhoz is, amelyhez a magunk részéről most ezekkel a megállapításokkal járultunk hozzá.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/W91YOL
Zoli Domb - hosszú
————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-

8. Magyarország, az Európai Unió és a Keleti nyitás, avagy Magyarország helye a nap alatt

Kevesen gondoltuk volna korábban, hogy 2013 egyik meghatározó kérdése Magyarország és Európa helyzete, illetve annak tisztázása lesz. Márpedig abban sokan egyetérthetnek velem, hogy az utóbbi időben a Magyarországról kialakult kép alapvetően megváltozott, összhangban az elmúlt években végbement jelentős változásokkal: új médiatörvény, magyar EU-s elnökség, új alkotmány, ágazati különadók, oktatásátalakítás, hogy csak néhányat említsünk. Az események értékelése már eltér, de abban a változások előmozdítói és bírálói egyetértenek, hogy az országimázs negatív lett. (Ennek a negatív országimázsnak az okairól, illetve megalapozottságáról ugyancsak megoszlanak a vélemények). Egyidejűleg az ország vezetése számos gesztussal Kelet felé fordult (Kína, Oroszország, Azerbajdzsán). Mindez felvetette Magyarország és az EU viszonyának újragondolásának kérdését. Szélsőséges példaként az EU zászló égetésének képe bejárta Európát. Vajon a „Keleti Nyitás” és az EUs tagság valóban tényleges ellentmondásban áll egymással? Ezt vizsgáljuk most meg közelebbről.

magyar-eu elnökség

A gyökerekről – a magyarok ősei ázsiai származásúak és Európában alapítottak államot

A címben a magyarokra jellemző kettőség benne van. Először is tagadhatatlan tény a távol-keleti származás, amely jelentősen kimutatható a finnugor rokonságot mutató, szomszédaink nyelvétől élesen különböző, és mások számára érthetetlen nyelvünkkel, amely olyannyira jellemez bennünket.

Ugyanakkor a keresztény államalapítás ténye egyértelműen a nyugati fejlődési pályára állította a kérdést. A Nyugati kereszténység határa – szemben a bizánciéval – épp Magyarországon és Horvátországon húzódott. Bár jelentős áldozatokat követelt a történelem, és a keletről jött nyomás (tatárjárás, török hódoltság, szovjet megszállás) Magyarország nem semmisült meg, nem vette fel az iszlám vallást és nem lett államnyelv az orosz hovatovább volt mersze egy világbirodalom tankjaival szemben felvenni a heroikus küzdelmet.

Az Európai integráció – a Nyugat új fejlődési foka

Az ezeréves európai történelem következő fejlődési szakaszába a II. világháború dúlásátkövetően jutott. A hidegháború és a „két vak dinoszaurusz” árnyékában született meg az Európai Integráció ötlete, amely kulturális, jogi és politikai integrációt irányzott elő (amelyből az első kettő jobban megvalósult, mint a harmadik). Ez az, amit ma nagyrészt az Európai Unió testesít meg, amihez – Magyarország történetével összhangban – 2004-ben csatlakozott. De vajón jó-e az EU tagság? Érdemes e változtatáson gondolkozni? Nyertese-e Magyarország az integrációnak? Kérdések, amelyek nagy bizonyossággal megválaszolhatóak jelenlegi tudásunk alapján.

Magyarország az EU integráció nyertese

A pénz beszél, mondják. A puszta befizetések alapján szimplán több pénz csorog vissza az országba, mind amennyit befizetünk. Ennek életmentő hatása, hogy a válságtól legyengült Európában – épp az uniós fejlesztési pénzeknek köszönhetően – mégis rendszeres fejlesztések valósulnak, valósulhatnak meg az országban.

Légneművé váltak a határok

Egy, a trianoni majd a párizsi békével hét országra szabdalt magyar nemzetközösség számára, ahol a magyar kisebbségek jelentős része kenyérhéjként kapcsolódik az anyaországhoz, óriási jelentősége van a határok átjárhatóságának, és a schengeni zónának, amely az 1920-ban megszakadt régiós együttműködés részleges helyreállítására is alkalmas – végre összenőhet, ami összetartozik

Haladó jogszabályok valósulhatnak meg az uniós jog által

Az ország mindennapjait jelentős mértékben meghatározó jogszabályok tartalmának közel 80%-át az Unió joga hatozza meg. Gyermekjátékok biztonsága, ivóvízvédelem, Roma stratégia, európai egészségügyi kártya, vízminőség, környezetvédelmi előírások, szociális biztonsági és nyugdíjrendszerek koordinációja stb. Mind-mind olyan előírások, amelyeket az egyes országok egyedül nem értek volna el, és amely jelentős, a mindennapjainkat pozitív irányba befolyásoló, pozitív előrelépésnek értékelhető. Ez rendkívül fontos

Munkahelyteremtés

Az unió számos munkahelyért felelős. Az Uniós intézményeknél dolgozó magyarokon kívül (ideértve az Európai Parlamenti képviselőket), akik révén jelentős tőke áramlik az országba, és akik nyitottá teszik az országot, és kívülről segítik, számos indirekt munkahely is az Uniónak köszönhető: számos beruházás pont a harmonizált uniós jognak köszönhető, Budapest székhelyként szolgál az Európai Fejlesztési ügynökségnek, valamint számos nem kormányzati szervnek.

Béke

Nem folytatom a további felsorolást, de egyet mindenképp meg kell említeni, ez pedig az Európai béke. Magyarország számos háborút szenvedett el, és egyedüliként határközelből figyelte a közelmúlt balkáni polgárháborúit. Magyarország stabilizáló tényező a balkánon és a béke fennmaradásában, mi több, a balkán európai integrációjában érdekelt (amelynek első lépése Szlovénia második lépése Románia és Bulgária volt, harmadik lépése pedig Horvátország csatlakozása lesz, amely nem mellékesen a magyar EU elnökség alatt dőlt el 2011. június 30-án).

A fentiek alapján magabiztosan kijelenthetjük, hogy Magyarország helye Európában és az EU-ban van.

Érdemes-e Nagy-Britannia és Csehország mintájára újragondolni a magyar EU tagságot, és küzdelmet indítani szuverenitásunk (amelyet részben átruháztunk Brüsszelbe, és magyar képviselők, tagok delegálása mellett a többi tagállammal közösen gyakorlunk)?

Határozott nem a válasz

Ellentétben áll-e a magyar EU tagság és Európai elkötelezettség az ún. „Keleti nyitással”?

Erre is nemleges felé hajló a válaszunk. Egy erős, demokratikus, növekedő, EU tag Magyarország értékes partnere lehet a jelentős befolyással és erőforrásokkal rendelkező keleti államoknak. Amennyiben a magyarok ügyesen politizálnak, az ázsiai származás tagadhatatlan ténye előny, és összekötő kapocs lehet kelet és nyugat között – hisz a magyarok mindig is ebben a szerepben találták magukat akarva akaratlan.

Tehát a keleti út önmagában nem ab-ovo rossz irány, amennyiben az határozott európai integrációval társul – sőt, paradox módon a két irány még erősítheti is egymást.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/12xWgUG

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-

5. Magyar holokauszt és a velünk élő antiszemitizmus – Nem, nem, soha!

2013. Január 27-én immáron nyolcadik alkalommal emlékeztünk meg holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjáról, amelyet 2005. november 1-én nyilvánította emléknappá az ENSZ-közgyűlés, mivel 1945-ben ezen a napon szabadították fel az auschwitzi megsemmisítő tábort. Említésre érdemes, hogy a magyarországi holokauszt-emléknap április 16-ra esik, miután 1944-ben ezen a napon kezdődött el az itthoni zsidók gettókba zsúfolása.

apor vilmos

Álljunk meg egy szóra. E nevezetes évforduló, nekünk, magyarok számára különösen fontos és tanulságos. Ezen a napon nemcsak főhajtással emlékezünk a névtelen és neves hősök tömegeire, akiket saját hazájuk tevékeny közreműködésével küldtek emberhez méltatlan körülmények közé, hanem el is kell gondolkodnunk a történtek tanulságain, hogy ilyen és ehhez hasonló soha meg ne ismétlődhessen – még enyhébb formában sem.

id. antall józsef

Miért van az, hogy Magyarországon két napon is emlékezünk a holokausztra?

Azért, mert a holokauszt nemcsak nemzetközi, európai jelenség volt a nácizmus vezetésével, hanem magyar jelenség is.  Magyarországra nem kellett importálni az antiszemitizmust – a középkori előzmények után a XIX. századtól felerősödve volt jelen (tiszaeszlári vérvád) és aztán a történelmi Magyarország széthullásával öltött tragikus méreteket.

mindszenty józsef

Mi fán terem az antiszemitizmus?

Az antiszemitizmus nem magától jön létre – hanem voltaképp válságjelenséggel van dolgunk. Lényegében és leegyszerűsítve bűnbakkeresés, és ennyiben hasonlít mind a középkori boszorkányüldözéshez, mind az újkori cigányellenességhez. Egészséges, jólétben élő, kiegyensúlyozott társadalmakban nem kap táptalajt, és ölt ijesztő méreteket az antiszemitizmus – gondoljunk csak Dániára, ahol a vészkorszakban mindenki sárga csillagot viselt, megakadályozva a zsidó lakosság deportálását.

ocskay lászló

Mit jelent ez Magyarország XX. századi történelmére nézve?

Azt, hogy az ország tragikus történelmi traumákat élt át, amelyek kísérőjelensége, tünete, szomorú és szégyenteljes oldala volt az antiszemitizmus. A történelmi ország széthullott, menekültek százezrei éltek évekig vagonokban, a Nagy háború után általános volt a gazdaság válsága, az egyetemi helyek kevésnek bizonyultak az igényekre – és a nemzetközi közösség által megalázott és magára hagyott magyar társadalom – sajnos – legrosszabb arcát mutatva antiszemitizmussal reagált mindezekre. Míg a szomszédos országok újdonsült kisebbségeiket nyomták el, addig Magyarországon megszületett a numerus clausus.

180px-Bajcsy-Zsilinszky_Endre

Miért tragikus a magyar zsidóság sorsa Trianon tükrében?

Azért, mert – szemben az irredenta és szeparatista kisebbségi mozgalmakkal – a magyarországi zsidó kisebbség – a német mellett – volt a leginkább az, amely nemcsak asszimilálódott a magyar társadalomhoz, hanem hű is maradt hozzá. A magyar politikusokra jellemző, hogy amikor arról volt szó, a zsidó lakosságot magyarnak számították (vörös térkép, Apponyi Albert háromnyelvű beszéde), de ha kellett, megküöböztetésre alkalmas módon, felekezet alapján tartották nyilván az ország lakosságát. A külföldre került zsidóság idegen uralom alatt is megőrizte magyarajkúságát, és az országrészek ideiglenes visszacsatolását joggal élték meg felszabadulásnak. És mit kaptak jutalmul hűségükért a magyar hazától? Azt, amit mások büntetésül.

sztehlo_gabor

Miért szolgálhat mementóul a magyarok számára Auschwitz?

Azért, mert az ország legnagyobb vérveszteségét nem is a fronton, a háborúban, hanem megsemmisítő táborokban, éspedig pont Auschwitzban vesztette el. Le kell számolni a történelmi legendákkal: valóban a kormányzó tétova döntése megmentette a budapesti zsidóság jelentős részét – de ez elválaszthatatlan attól, hogy ez nemzetközi tiltakozás eredményeképp született, és a vidéki zsidóság deportálását sokan tétlenül szemlélték. Magyarország megszállásakor Adolf Eichmann mintegy 150 emberrel érkezett, és hajtotta végre a deportálást – egy olyan országban, amely híresen ellenáll minden külföldi befolyásnak, és amely idegen, semmire sem hasonlító nyelvét féltékenyen őrzi. Nem szégyenteljes-e, hogy a magyar közigazgatás készségesen közreműködött. De az. Lehetséges lett volna a magyar holokauszt a szélsőjobb és nyilas politikai vezetés, magyar csendőrség hatékony közreműködése nélkül. Nem lett volna lehetséges.

Mégis mi az, amire büszkék lehetünk?

Az igazakra. Sztehlo Gábor, id. Antall József, Ocskay László (a híres kuruc tiszt leszármazotta), Bajcsy-Zsilinszky Endre, Mindszenty József, Apor Vilmos, és a sort – szerencsére – hosszasan lehetne folytatni. Mert a politikai vezetés, és sok rossz példa mellett a magyar társadalom kimutatta az igazi, a jó arcát is. Mert ez az ország mindig is befogadó volt – és azt mindenki elismeri, hogy ha baj van, ha igazán nagy a baj, a magyarok összetartanak. („Nekünk Mohács kell.”) Kevés más nép élte volna túl az ország 150 éves három felé szakítását. Mint ahogy ha megvizsgáljuk a trianoni határátrajzolást – a magyar az egyetlen kisebbség, amely jelentős számban megmaradt az utódállamok területén.

Magyar holokauszt – és velünk élő antiszemitizmus

A magyar történelem tükrében tehát elfogahatatlan, és megengedhetetlen az antiszemitizmus bármiféle formája, újraéledése, újnyilasok általi terjesztése.

Sok oka van, hogy a jelenség mindmáig megmaradt Magyarországon. Nyilvánvalóan nem elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy a gazdasági jólét még várat magára és hogy az országot számos társadalmi konfliktus feszíti. De a bűnbakkeresés se nem magyarázat, se nem kifogás.

Tüntessük el az antiszemitizmust!

Sokan azt mondják erre, hogy ez nem lehetséges. Én meg azt mondom, hogy lehetséges. Vegyünk Németország példáját. A ’német’ szó sokáig egyet jelentett az agresszivizmussal, két világháborúval, diktatúrákkal és még szörnyűbb dolgokkal. És ma? Németország a pacifizmus élharcosa, a talpra állás mintaképe, az európai gazdasági csoda alapja.

Pedig a valóságban nem csodáról volt szó, hanem bűnbánásról, elszánt akaratról, és következetes munkáról.

Végkövetkeztetések

Kövessük Magyarország legszebb befogadó hagyományait, mutassuk meg az ország igazi arcát, vessük ki az antiszemitizus minden formáját és adjuk meg a történelemnek, ami a történelemé.

Az erkölcsi kiállás mellett pedig nézzünk szembe a társadalmi feszültségekkel, adjunk valós választ rájuk, és az antiszemitizmus végképp elveszti minden társadalmi támogatottságát és támaszát Magyarországon, és oda kerül, ahová való: a történelem szemétdombjára.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/108guCX

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-

Pro Patria et Libertate – Magyar Közéleti Blog

Lecturis Salutem!

 nyugat02_390-FELIRAT

A közéleti blog célja

A Pro Patria et Libertate magyar közélet blog célja a közéleti viták kereteinek kijelölése, közös értékeink meghatározása tematikus blogbejegyzések által.

Az írást kiváltó ok – Ez „így” nem mehet tovább

Kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne értenének egyet azzal az általános megállapítással, hogy a dolgok „így” nem mehetnek tovább.

Ha elfogadjuk a fentieket sommás összegzésként, és mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez „így” tényleg nem mehet tovább, akkor már megtettük az első lépést előre.

Lássuk tehát konkrétan, mit is értünk az ’így’ alatt, és mit ajánlunk a továbblépésre.

Látlelet – A magyar közgondolkodás állapota a XXI. században

Megítélésem szerint a fő probléma abban keresendő, hogy megkérdőjeleződtek az összmagyarságot összetartó alapvető értékek. De mit jelent ez a kézzelfogható, napi valóságban?

  • Elvesztettük a közös hangot, nem figyelünk egymásra és nem értjük meg a másikat. A közös nyelvtani magyaron túl nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nincsenek igazi, fejlődést indukáló párbeszédek, jó értelemben vett, megtermékenyítő viták csak többnyire párhuzamos monológok, alkalmasint mindössze gyerekes veszekedések.
  • A probléma, és annak építő megoldása helyett a másik személye, és a folytonos bűnbakkeresés vált fontossá, napi gyakorlattá.
  • Egy-egy mindenki számára érzékelhető probléma (antiszemitizmus, a romák helyzete, gazdasági visszaesés, tömegek elszegényedése, devizahitelcsapda, népességfogyás határon innen, asszimiláció határon túl) esetén is a cselekvés többnyire kimerül a személyeskedéstől sem mentes sérelmek hangoztatásában, érdemi és konstruktív megoldási javaslatok asztalra helyezése nélkül („sérelmi politizálás”).
  • Hiányoznak azok a mindenki számára elfogadható, minimumnak tekinthető alapok közmegegyezésen alapuló meghatározása, amely nélkül bármiféle szellemi építkezés és előrehaladás elképzelhetetlen.
  • Nincsenek továbbá kijelölve a közbeszéd és a legitim közpolitikai küzdelmek írott és íratlan keretei, amelyek ismerete nélkül bizony nehéz a kimért és tisztességes versengés – ami pedig az egészséges demokratikus közélet lényege.
  • Az alapok, és a belső keretek híján egészséges, és hatékony magyar szomszédsági, európai és tágabb értelemben vett külpolitika sem képzelhető el. Márpedig ez egy olyan nemzet számára, amely szétszórva él a világban, és csak a Kárpát-medencében 7 különböző országban él, egyenesen létkérdés.
  • A fentiekre pedig ráveti árnyékát közelmúltunk átkos, kibeszéletlen, feldolgozatlan öröksége (trianon, holokauszt, kádárizmus, rendszerváltás), amelyek meghaladása nélkül minden további haladás elképzelhetetlen.

Hogyan tovább? – Lépésről lépésre, egy-egy téma feldolgozása által

Minden sikeres kezdeményezésnek a „nagy magyar” valóságon kell alapulnia. Ennek megfelelően egy-egy, a fentieknek meghatározott ’lépésnek’ egy-egy blogbejegyzés felel majd meg. Mindegyik ilyen lépés egy eleme lesz az összképnek, amely e nyíltvégű, és ezáltal előre meg nem határozható hosszúságú folyamat végén egésszé áll majd össze.

József Attila tájverseihez hasonlatos módon vázolható fel a folyamat, ahol egy szerpentin vezet a hegy tetejére, és a magaslatról az egész képzeletbeli táj látható, csak az oda vezető út olvadt fel a természetben.

Minőségi követelmények

E bloggal a szerző hármas minőségi követelményrendszert állít fel önmaga, és egyben a mindenkori olvasó számára. Ezek az objektivitás, értékelvűség és konstruktivitás.

1. Objektivitás alatt a harag és elfogultság nélküli írást értem. Sine ira et studio. Ne a beszélőt értékeljük, hanem azt, hogy mit mond. Ez egyben a mindenkit megillető alapvető emberi tisztelet megadását is jelenti.

2. Értékelvűség alatt azt értem, hogy valamely belső meggyőződés, vallott érték legyen a mondandó mögött. Az értékelvűséghez hozzátartozik, hogy az egyes ügyeket önmagukban vizsgáljuk, mindenkinek legyen meg a szabad véleményformálás joga az adott ügyre vonatkozóan, az általa vallott értékeknek megfelelően és ezt ne torzítsa politikai beállítottság, címkézés.

3. Konstruktivitás, amely a leginkább visszahúzó magyar sztereotípiával, a pesszimizmussal („Dögöljön meg a szomszéd tehene is.”) való leszámolást célozza. Csak a jövőbe forduló, pozitív hozzáállás által lehet előrébb jutni.

Mennyiségi követelmények

A remélt eredmények körvonalazhatóak, de nehezen megjósolhatóak. Nagyjából úgy foglalhatóak össze, hogy a kialakítani vélt gondolati hozzáállás érje el azt a kritikus tömeget, hogy mérhetővé, érzékelhetővé váljon, és fejtsen ki valós hatást.

Noha ehhez a megfelelő minőségi követelmények elengedhetetlenek, mennyiségi követelményekkel, mérhető és vállalható teljesítményeket is fel kell tudni mutatni. Ezért a mennyiségi kritérium.

A nyilvános blog bárki számára, díjmentesen, minimális időráfordítással hozzáférhető, amelyről az olvasók fognak végső soron ítélni.

A nyilvánosság, valamint az objektív és mérhető adatok döntenek majd a közéleti blog életrevalóságáról, arról, hogy érvényes és közérthető üzeneteket fogalmaz-e meg. S mivel ezek a közösségi médiumokban (facebook, twitter, LinkedIn) is megjelennek, számszerűen mérhető lesz az elért befolyás.

Alea Iacta estdöntsön az olvasó.

A várható eredmény

A folyamat türelmet, energiát és kitartást követel úgy a szerzőtől, mind az olvasótól.

A remélt eredmény a közbeszéd tematikájának érdemi megváltozása, a közéleti blogban foglalt gondolatok elterjedése, a közéleti blog széles körben való elismertté, hivatkozási alappá válása. Ha pedig a fentiek megvalósulnak, annak megtermékenyítő hatással kell lennie a mindannyiunk mindennapjait érintő napi döntésekre is.

Történelmi keret – „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.”

Minden további bejegyzést történelmi áttekintés követ majd, segítve az értelmezést. Nincs ez másképpen ezen induló bejegyzéssel sem.

Nem ismeretlen a magyar történelemben, hogy szellemi elődeink önkéntes, avagy kényszerű emigrációba kényszerültek. A magyar emigrációk története végigkíséri legalábbis újkori történelmünket.

A teljesség igénye nélkül ehelyütt

  • a címadó korszak kuruc emigrációjára,
  • az 1848-as szabadságharc reformnemzedékének emigrációjára,
  • az Amerikába “kitántorgott” hárommillió honfitársunkra,
  • az 1919-es proletárdiktatúra utáni kommunista politikai és baloldali értelmiségi emigrációra,
  • a világháború előtti, alatti és utáni totalitárius diktatúrák elől menekülőkre, és
  • különösen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő emigrációs és disszidens hullámra gondolok.

Az emigráció lehetőségei korlátozottak – de nem reménytelenek.

  1. Az ország rendi különállásának fenntartása értelmezhetetlen a vezérlő fejedelem és köre emigrációs tevékenysége nélkül.
  2. Az 1867-es kiegyezés magyar tárgyalópozíciójához, és a passzív ellenállás hatékonyságát felerősítette a 48-as emigráció.
  3. Keserű tanulság, hogy a kommunista politikai emigráció sikeresnek volt mondható, figyelemmel az 1947-es fordulatra, de csak szovjet szuronyok, azaz külső fegyveres erő és nemzetközi elszigeteltség (jaltai paktum) következtében.
  4. Végül a közelmúltra tekintve a szocialista rendszer erróziójához is hozzájárult az öntudatos polgári demokratikus emigráció aknamunkája.

Szellemi elődökként ehelyütt név szerint elég Mikes Kelemenre, Kossuth Lajosra, vagy Márai Sándorra hivatkozni. Van tehát építő jellegű szellemi örökség, amiből lehet meríteni.

Ha meghatározó nemzedékek példájáról van szó, újkori történelmünkből mindenképp kiemelést érdemel a nyelvújítók és felvilágosult ’magyar jakobinus’ generáció tevékenysége, mely megtermékenyítő hatással volt a következő nagy hullámra, a reformkor nemzedékére, és lehetővé tette többek között, hogy most e nyelven beszéljünk.

Az újabb kori történelmünk haladó hagyományait pedig a Nyugat három nemzedéke képviseli, akiknek mindazt köszönhetjük, amire büszkék lehetünk szellemi örökségünkből. És így érkeztünk el napjainkhoz, amikor is közéleti írásra kerül sor.

A szerzőről – dióhéjban

Ami a személyes motivációkat illeti, ilyenek – hagyományos értelemben véve legalábbis – nincsenek. Az írás a szerző részéről önkéntes, non-profit és szabad.

Önkéntes annyiban, hogy a mindennapi munka és élet kiegészítő elemeként, az erre szánt időben születik.

Non-profit annyiban, hogy közérdekű és lényegében semmiféle közvetlen vagy közvetett anyagi haszonszerzés nem motiválja.

Szabad pedig annyiban, hogy belső meggyőződésen alapul. „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal.

A fentiek alapján az értő olvasó számára már bizonyára nyilvánvaló, hogy csak a kimondott szó és annak igazságtartalma számít, tekintet nélkül arra, hogy ki mondja. Ugyanakkor egyrészt joggal támadhat kíváncsiság, hogy ki az, aki a sorok mögött rejtőzik, másrészről a hátteret, a motivációt és a gondolatmenetek megértését elősegítheti, ha párt sort ehelyütt a szerzőnek is szentelünk.

A szerző származására tekintettel alföldi születésű, éspedig szolnoki. Középiskolai korszaka alapozta meg a történelem ismeretét és szeretetét benne, amely egész további pályáján végigkíséri majd. Végzettségét tekintve meghatározó részt Szegeden végzett jogász, amelyhez az Université Paris X által kiadott francia és közösségi jogi specializáció társul. Az európai szemlélet kialakításához 4 hónapos párizsi ERASMUS ösztöndíj járult hozzá.

A több mint 7 éves szakmai tapasztalat a magyar bírósági rendszerben kezdődött bírósági fogalmazóként, polgári, gazdasági és büntető ügyszakban, ahol a jog uralma, a függetlenség és a pártatlanság eszméit sajátította el. A 7 hónapos luxemburgi jogász-nyelvészi gyakorlat az Európai Unió Bíróságán az EU jogának alaposabb megismerésére, és más európai nemzetek alaposabb megismerésére adott alkalmat.

A közel négy éves közigazgatási tapasztalat az egészségügyi ágazat európai és nemzetközi ügyeiben kialakította a szerzőben a köz ügyei iránti elköteleződést. A féléves magyar EU elnökség során az ország hírnevének öregbítésére és az EU döntéshozatali folyamatának elmélyült, beható tanulmányozására nyílott mód.

A szerző jelenleg egy brüsszeli székhelyű, nem kormányzati, népegészségügyi civil szervezeteket tömörítő ernyőszervezetnél dolgozik, ahol a civil kezdeményezés és önszerveződés érdekében, nap, mint nap annak érdekében jár el, hogy összeurópai viszonylatban a felelős politikai döntéshozók a népegészségügyi szempontokat súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően vegyék figyelembe napi döntéseik meghozatalakor.

Nem titok továbbá, hogy jelenlegi tevékenysége során a szerző egy, nagyrészt európai ügyekkel foglalkozó blogot (’EU Hemicycle: updates on EU affairs, open discussions on EU actualities’) is vezet, amely a Facebook, a Twitter (@EU_Hemicycle) és a LinkedIn hálózatokon egyaránt megtalálható.

További információk, összegzett elérhetőségek az about.me oldalon érhetőek el.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/YtdLJO

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-