Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára

Választási kampány kellős közepében tűzzel játszik az, aki szót emel a közért. Közelgő nemzeti ünnepünk azonban szinte kötelez arra, hogy öntudatos civilként felemeljük a szavunkat a ‘már semmi sem szent’ szemlélet ellen: aggódva tapasztaljuk, hogy külön hordók körül csoportosulva külön-külön néptribünök hirdetik, hogy ki-ki miért tekinti magának március 15-ét. Tévedés. Március idusa senkié. A nemzeti ünnep nem lehet ‘jó ürügy’ pártpolitikai kampánybeszédre. Március 15-e mindenkié.

12 pont.jpg

Javaslatként hát a márciusi ifjak szellemében 12 közéleti pontot fogalmaztunk meg, és szerény javaslatunk a magyar közélet szereplői felé irányul. Az eredeti 12 pont is mindenkié, nem lehet kisajátítani. Bízunk hát benne, hogy e civil 12 pontot jószívvel a magáénak érzi majd minden magyar olvasó.  Fontolják meg, és ha a ködös, izgalmas kampámyidőszak elmúlik, fontolja meg a majdani felelős kormány és annak felelős ellenzéke, hogy milyen lépések útján valósíthatóak meg. Akár egy pont teljesülése is nagy siker – de mi valamennyi teljesülését nyomon követjük majd és elvárjuk.

Mit kíván a magyar civil társadalom?

1. Kívánjuk a közmédiumok szabadságát, censura eltörlését. A köztelevízió, rádió, és hírügynökség szakmai működésének helyreállítása. A mindenkori politikai hírszerkesztés megszüntetése. Kiegyensúlyozott, független és pártatlan hírszolgáltatás, a mindenkori hatalom és ellenzék elszámoltathatóságának alapfeltételeként.

2. Roma integrációt. A rendelkezésre álló nemzetközi és hazai források közvetlen biztosítását a Roma lakosság és civil szervezetek számára. A magyar társadalom legnagyobb, jelentős részben mélyszegénységben élő kisebbségének felzárkóztatását célzó programok indítását. A szegregáció minden formájának megszüntetése, az egyenlő bánásmód garantálása.

3. Együttműködést a Kárpát-medencében. Határmenti régiós együttműködések kialakítását. Közös történelemoktatást. Testvérvárosi és testvériskolai kapcsolatok kialakítását. Kölcsönös nyelvtanulást. Egyszóval: Trianon feldolgozását és meghaladását a XXI. századi Európában.

4. Törvény előtti egyenlőséget jogállami tekintetben. A jog uralmának biztosítása, a visszamenőleges hatályú törvényalkotás jogállami feltételeinek betartása. Átlátható és kiszámítható, minőségi jogalkotást, érdekegyeztetéssel és a civil szervezetek véleményének érdemi figyelembe vétele mellett. Garanciát a népszavazás gyakorlati alkalmazhatóságára, és a Nemzeti konzultációk érdemivé tételére.

5. Nemzeti Alkotmányt. Közmegegyezésen alapuló alkotmány elfogadását a jelenlegi alkotmány módosításával. Társadalmi vitát és nyílt, befogadó alkotmányozó folyamatot a társadalmi és civil szervezetekkel, valamint politikai pártok részvételével konszenzusos alapon.

6. Visegrádi integrációt. Megerősített együttműködést az EU-ban a visegrádi országok között: közös képviseletek, közös véderő, a közös gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatok elmélyítése, érdemi álláspont-egyeztetést és együttes érdekérvényesítést európai és nemzetközi fórumokon – szakértői és döntéshozó szinten egyaránt.

 

7. Az uram-bátyám viszonyok megszüntetését. A közbeszerzések tisztaságának garantálása. A választási finanszírozás átláthatóvá tétele. A pályázati rendszer helyreállítása, az egyoldalú döntések megszüntetése. Független, fenntartható közfinanszírozást a magyar civil szervezetek számára. Az egészségügyet mérgező korrupció, a hálapénz felszámolása.

 

8. Egészségi, Oktatási, Kulturális, Szociális és Környezetvédelmi jogok biztosítása. Preventív népegészségügyi politikát és az egészségügyi rendszer reformját. Független és versenyképes oktatást iskolától egyetemig, az európai és nemzetközi tanulmányutak támogatását. Magyarországot ma ismét a kultúra emelheti föl, és teheti ismét naggyá. A válság áldozatait segítő jóléti állam helyreállítását, a hajléktalanüldözés megszüntetését. Fenntartható erőforrások bevezetését közintézményekben, és magánházakban állami és EU-s támogatással. Megfelelő erőforrások biztosítása a mindenkori költségvetésben e kulcságazatoknak.

 

9. Nemzeti Véderőt. A magyar véderő önbecsülésének helyreállítását, XXI. századi ütőképes, a NATO követelményeknek megfelelő, jól képzett és korszerűen felfegyverzett magyar alakulatok kiképzését.

10. Decentralizációt. A főváros központúság mérséklését, döntéshozó, adminisztratív, és gazdasági központok, intézmények kitelepítését vidéki városokba. Egységes autópálya és vasúthálózati összeköttetést a főváros és vidéki központok, és ez utóbbiak között.

 

11. A politikai eljárások gyakorlatának felszámolását. A politikai jellegű eljárások felfüggesztése. A politikai küzdelem alapja programok, és szakmai érvek legyenek, ne gyűlöletkampányok, lejáratások, vádemelések, perek és karaktergyilkosságok. A politika korlátozódjon a közéletre, hagyja érintetlenül a magánéletet.

 

12. Autonómia. A határon túl élő magyarok egyéni és kollektív kisebbségi jogainak elismerése. Területi autonómia a tömbmagyarságnak. Kulturális, oktatási autonómia a szórványmagyarságban élőknek, a Kárpát-medencén kívül és belül. Az írott, beszélt és elektronikus anyanyelvhasználat jog garantálása az egyes településeken számarányos korlátozás nélkül.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1fUP3UJ
Reklámok

Áldozat vagy bűnös? Gondolatok a német megszállás tervezett emlékművéhez

2014. március 19-én lesz 70 éve Magyarország második világháborús szerepét meghatározó német megszállásnak. Az évfordulóra tekintettel a kormány a holokauszt emlékév keretében emlékművet (?!) kíván állítani a német megszállásnak. Az ötlet felemás, a kivitelezés szakmaiatlan, és a vélelmezett jószándék ellenére alkalmas hamis mítoszok táplálására, és gátolja saját történelmünkkel való szembenézést. Mindazonáltal a kezdeményezés termékeny történelmi és társadalmi vitát indukált, amelyhez e pár sorral magam is hozzá kívánok járulni.

német megszállás

Mi az emlékmű értelme?

A hivatalos indoklás szerint az emlékmű minden áldozatnak kíván emléket állítani, ezért „érthetetlen az ellenállás vele szemben”. Nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy hazánk világháborús szerepvállalásban tragikus mérföldkő 1944. március 19. Ezt követően nem lehetett többé autoriter parlamentarizmusról beszélni, megkezdődött a szellemi élet gleichsaltolása, a magyar zsidó lakosság deportálása, és hazánk erőforrásainak kritikátlan (és értelmetlen) feláldozása a német hadigépezet oltárán. A megszállás tette lehetővé, hogy meghiúsuljon az október 15-i kiugrási kísérlet, futatta zátonyra a helyes magyar béketapogatózási kísérleteket, és hozzájárult a későbbi nyilas puccs sikeréhez. A tényekhez hozzátartozik, hogy mivel a kormányzó a helyén maradt, az Európai közvélemény hazánkat nem tekintette megszállt országnak, később azonban a hadi helyzet fordulása következtében a kormányzó meneszthette a Sztójay kormányt, kinevezhette a Lakatos kormányt, béketapogatózásokat kezdhetett a Szovjetunióval és közbenjárhatott legalább a fővárosi zsidóság megmentésbében. A következmények ismertek: a deportált zsidó magyar lakosok száma riasztó, az ország a visszaszerzett, jelentős magyar lakosságú területeket immáron megpecsételten újra elvesztette, és közvetve ez is hozzájárult a magyarországi német ajkú lakosok méltánytalan és embertelen kitelepítéséhez.

Mi a probléma az emlékművel?

Az önfelmentés kísérlete. A magyar történelemszemlélet rákfenéje az önsajnálat, az áldozat szerep, a narcisztikus énkép. Ezen emlékmű ezt az önfelmentő, a hibákkal való szembenézést megkerülő szemléletet erősíti. Azt sugallja kimondva-kimondatlanul, hogy a magyar deportálás a német megszállás árnyékában történt, így – noha nem tagadja a magyar felelősséget, de zárójelbe teszi azt, ami lényegében önfelmentési kísérlet, ezért elfogadhatatlan. Egyben alkalmatlan is rá, mert az öntudatos civilek ezt a gondolatkísértletet elutasítják.

A hazai németség és Németország számára sértő. A sas Németország címerállata. Márpedig egy nem hízelgő kontextusban való szerepeltetése a mai Német Szövetségi köztársasággal szemben legalábbis udvariatlan. Kevés ország követett el nagyobb bűnöket, mint a hitleri Németország. De ugyancsak kevés ország van, amely olyan példaértékűen dolgozta fel a káros múltat, és számolt le vele mint a mai, demokratikus és jogállami NSZK. Mivel Magyarország mind a működő demokrácia, mind a jogállam, de legfőképpen a múlttal való szembenézés terén hiányosságokkal küszködik, és a mai napig elmaradt a magyar szembenézés a magyar felelősséggel, ezért nincs erkölcsi alapunk vesztes államként a szintén vesztes Németországra vádlóan mutatni. Az emlékmű eszmeisége továbbá elfogadhatatlan a hazai német kisebbség, mint államalkotó tényező számára is, és egy magyarországi német legalábbis meghasonlással tekinthet csak e kétes kezdeményezésre.

Végül, de nem elhanyagolható kifogás a „kutyafuttában” keresztülvitt, a téma komolyságához méltatlan kapkodás, és – már-már szokásosnak mondható – egyeztetés hiánya, ami komoly hiba. E kérdésben – sem – megengedhető a hazai állampolgárok, civilek véleményének kikérése, és méltánytalan mellőzése.

Úgy érezzük, hogy a fenti kritikák alapját erősíti a széles tiltakozási hullám a magyar társadalom minden szegletéből – ideértve a hazai magyar zsidóságot képviselő Mazsihiszt is, amely véleménye – e kérdésben – valóban megkerülhetetlen, és nem söpörhető le az asztalról.

Megjegyzendő továbbá, hogy – kampányidőszak révén – az emlékmű természetesen politikai témává is lett, amelyet ki-ki a maga szájíze szerint értelmez, de az általunk megfogalmazott civil kritika természetesen figyelmen kívül hagyja a politikai felhangokat és túzásokat, mert a téma komolysága megkívánja, hogy a kérdést társadalmi súlyának megfelelően értelmezzük.

Mi lehet a megoldás?

Az elsietett, elkapkodott, történelmietlen emlékmű-ötlet visszavonása, a hiba elismerése, a holokauszt emlékév méltó megünneplése, és a történelmi szembenézést eredményező társadalmi vita lefolytatása.

A címben feltett kérdésre válaszolva: is-is. Magyarország kétségtelenül az elhibázott Versailles-i békerendszer áldozata volt, amelynek eredménye volt az ellentmondásos Horthy-rendszer, a nemzeti frusztráció, amely a ragályos antiszemitizmushoz vezetett, és amely végső soron a náci Németország karjaiba, majd újra a vesztes országok sorába lökte az országot. Magyarország egy szerencsétlen történelmi helyzet áldozata, de egyben súlyos bűnök elkövetője volt egyszerre. Hamis az a történelemszemlélet, amely az egyik, vagy a másik kihangsúlyozásában véli megtalálni a maga igazát. Az ’áldozat’ szerep nem értelmezhető a ’bűnös’ szerep nélkül. Ha másra nem, egy termékeny vita elindítására mindenképp alkalmas volt a kezdeményezés, amely – várható bukása mellett – mindenképpen pozitívan értékelendő. A magunk részéről igyekeztünk ehhez a vitához termékeny módon, és építő jelleggel, hozzájárulni.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1fjV7eV

Tiszta vizet a pohárba: magyar, európai és jogász szemmel az alkotmányódosításról a nemzetközi kritikák fényében

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy hazánk ismét a nemzetközi rivaldafénybe került, éspedig a héten elfogadott, szám szerint negyedik alkotmánymódosítás következtében. A nemzetközi kritikusok száma figyelemreméltó: többek között az Európai Bizottság elnöke (Barroso), a strassbourgi székhelyű Európa Tanács főtitkára (Thorbjorn Jagland), az Európai Parlament elnöke (Martin Schulz), az Eurpai liberális frakció vezetője Guy Verhofstadt,  az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma, az osztrák külügyminiszter Michael Spindeleggerde szintén ebbe a körbe tartozik Barbara Stramm, a bajorországi parlament elnöke,  Guido Westerwelle német külügyminiszter és az elhamarkodott kirohanásokra nem éppen hajlamos Angela Merkel német kancellár. Az itt teljes terjedelemben nem idézett lista politikai palettája rendkívül széles: szocialista és liberális politikusok csakúgy megtalálhatóak rajta, mint néppártiak.
Orbán-Barroso
(a kép forrása: az Európai Tanács elnöke honlapja)
A miniszterelnök brüsszeli nemzetközi sajtótájékoztatóján tett nyilatkozata értelmében semmi olyan jogszabályt nem fogadott el a magyar parlament, amely az alkotmány jogértelmezési lehetőségeit korlátozta volna és aki ennek az ellenkezőjét állítja, az vagy nem olvasta a módosítást, vagy nem érti azt.
Mi, jogászok kottából zenélünk: minden jogértelmezés alapja az írott jogszabály. Talán elvezet a helyzet jobb megértéséhez, ezért minden olvasómat arra biztatom, hogy olvassuk el együtt a problémás módosításokat és tegyünk kísérletet jogalkalmazói értelmezésre. Brüsszeli helyzetünk és tapasztalatunk révén mi magyar, európai és nemzetközi jogi szemlélettel tesszük ezt. Ki tart velem?
Mit történt Brüsszelben?
Miközben nemzeti ünnepünkön, március 15-én az ország a hó fogságába esett, addig a miniszterelnök Brüsszelben tartózkodott az európai állam és kormányfők (Európai Tanács) soros ülésén, ahol az ülés előtt nemzetközi sajtótájékoztató keretében igyekezett eloszlatni a magyar alkotmánymódosítással kapcsolatosan felmerült kételyeket. Ezt követően magán az Európai Tanács ülésén is téma volt a magyar alkotmánymódosítás. Másnap itt kint, Brüsszelben is tüntetők demonstráltak a kormány politikája, és konkrétan az alkotmánymódosítás ellen.
Mit kíván a magyar nemzet? – pro és kontra az alkotmánymódosításról
A kormánytöbbség álláspontja lényegében a jogállamiság fenntartására helyezkedik, és akként érvel, hogy a mostani alkotmánymódosítás formálisan levezethető a korábbi alkotmánybírósági döntésekből, hisz – formállogikailag – puszta törvények találtattak alkotmányellenesnek. Az alkotmányellenség pedig – amennyiben a törvényhozó fenntartja politikai akaratát – feloldható az alkotmányba foglalás által.
A magyar és nemzetközi tiltakozók érvskálája rendkívül széles, de a visszafogottabb kritikák is emberi és nemzetközi, konkrétabban emberi jogokat sértőnek találják az elfogadott módosítások egy részét, amelyek veszélyeztetik a magyar jogállamiságot, és további komoly jogkorlátozásokat eredményeznek, valamint gyengítik a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Először az alkotmány gyakori módosításáról 
Gyakori érv az alkotmány ellen, hogy “örök időkre” készült, és lám, a gyakori módosítás annak a jele, hogy nem bizonyult stabilnak.
Ehelyütt méltányosságra hívnék föl mindenkit: a jogszabályalkotás velejárója a módosítás, és annak puszta ténye se nem jó, se nem rossz. Mindig a módosítás oka, és tartalma a meghatározó.
A büntetőjogászok büszkén hirdetik, hogy az első átfogó büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk (Csemegi-kódex) több mint 70 évig volt maradéktalanul hatályban, kiállta az idő próbáját, és “akkor még tudtak rendes jogszabályokat írni.” Erre csak azt mondhatom: 2013-at írunk, az internet és a felgyorsult világ korát éljük, és a jogalkotónak – illő körültekintéssel és mérsékletességgel, de – reagálnia kell a megváltozott viszonyokra.
Önmagában tehát az, hogy az alkotmányozó többség az alkotmánybírósági határozatokban foglaltaknak alkotmánymódosítással kíván eleget tenni, formai okból nem kifogásolható: megintcsak a módosítás tartalma és minősége a döntő.
Ugyanakkor az is jogi alapvetés, hogy az alkotmánynak stabilnak kell lennie, és kereteket kell szabnia az ország közjogi berendezkedésére. Mindaddig azonban, amíg valamely politikai erő alkotmányozó többséggel rendelkezik, az alkotmány egész egyszerűen nem tud alkotmányként viselkedni, hisz lényegében törvényként módosítható.
A magunk részéről az alábbi, kiválasztott 10 alkotmánymódosítást vettük górcső alá, és fűztünk a normaszöveghez dióhéjban értelmezést, keresve a választ arra a kérdésre, hogy miért tekinthető problémásnak az adott módosítás.
1. Azonos nemű párok házassága
2. Az esetleges alkotmányosság-ellenes alkotmánymódosítás vizsgálata
3. Az MSZMP és jogutódjainak megbélyegzése
4. Az egyházak állami elismeréshez kötése
5. A politikai kampány közmédiumokra való korlátozása
6. A gyűlöletbeszéd tilalma
7. Az egyetemek kormánykontroll alá helyezése
8. Röghöz kötés
9. Az Alkotmánybíróság esetjogának zárójelbe helyezése
10. A hajléktalanság kriminalizálása és alkotmányellenessé nyilvánítása

1. Azonos nemű párok házassága

Az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

Mit mond a normaszöveg? Azt, hogy a házasság és a család a társadalom fundamentuma, alapegysége és csak különnemű párok, férfi és nő számára nyitott. Az azonos nemű párok házassághoz való joga – az abortuszhoz és eutanáziához hasonlóan – Európa szerte vitatott kérdés, és megoszlanak a különböző országok gyakorlatai. Anélkül, hogy a kérdést itt és most eldöntenénk, megjegyezzük, hogy a jogfejlődés emberi jogi szempontból az azonos nemű párok elismerésének irányába halad, de leszögezhetjük azt is, hogy a magyar össztársadalom még nem fogadta el ezt általánosnak, jóllehet ez a jövőben még változhat.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? A konzervatív, és ma többséget élvező megközelítés alkotmányba foglalása annyiban vitatható, hogy a vitát megelőzve, erővel zárja le a kérdést, és ez a későbbiekben további feszültségeket gerjeszthet.

2. Az esetleges alkotmányosság-ellenes alkotmánymódosítás vizsgálata

3) Az Alaptörvény 24 . cikk (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek :

(5) Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül.

Mit mond a normaszöveg? Az Alkotmánybíróság a jövőben magát az alkotmányt, és annak módosítását nem vizsgálhatja érdemben, tehát, hogy összhangban van-e magával a hatályos alkotmánnyal, és az abban foglalt emberi jogokkal.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás?  Az alkotmány két alapvető részből áll, alapvető jogokból, amelyek az állam korlátai, és az államszervezet működését szabályozó részekből. A jogalkotó azonban nem tévedhetetlen és a többségnek nem biztos, hogy mindig igaza van, így nem kizárt, hogy a jövőben olyan alkotmánymódosítás születik, amely belső ellentmondást foglal alkotmányba, azaz alapjogellenes, más szóval alkotmányellenes.  A módosítás következtében az Alkotmánybíróság nem lesz abban a helyzetben, hogy az alkotmányosság őre legyen – akár magával az alkotmánnyal szemben is.

3. Az MSZMP és jogutódjainak megbélyegzése

Az Alaptörvény „ALAPVETÉS” része a következő U) cikkel egészül ki :

A demokratikus átmenet során a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként jogi elismerést nyert politikai szervezetek a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként is osztoznak elődjeik felelősségében.

Mit mond a normaszöveg? Hosszas rendelkezés boncolgatja lényegében azt a kérdést, hogy 1989 rendszerváltói “nem tetszettek forradalmat csinálni” és az állampárti puha diktatúra sortüzek, perek és érdemi felelősségvonás nélkül, békés átmenet útján vált demokráciává.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? Ez inkább történelmi, mint alkotmányjogi kérdés. A szocializmus bűnei elvitathatatlanok, de nem lehet egyenlőségjelet tenni a Rákosi Mátyás vezette 1953-as Magyar Dolgozók Pártja (MDP) és Németh Miklós MSZMP által támogatott 1989-es kormánya között, amely levezényelte a határnyitást. A reformkommunisták hozzájárultak a rendszerváltáshoz és nem lehet lecserélni az ország lakosságát egycsapásra: az egykor kötelező MSZMP tagság miatt számos egykori MSZMP tag ma is aktív és állami vezető. Nem lehet kollektív felelősség alapján büntetni mindenkit.

4. Az egyházak állami elismeréshez kötése

Az Alaptörvény VII . cikk (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Az Országgyűlés sarkalatos törvényben egyházként ismerhet el egyes vallási tevékenységet végző szervezeteket, amelyekkel az állam a közösségi célok érdekében együttműködik. Az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak van helye.

Mit mond a normaszöveg? Az állam szuverén döntésén múlik, hogy mely egyház minősülhet egyháznak, és melyik nem.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? Az 1789-es francia forradalom óta a vallásszabadság alapvető emberi jog. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a vallásszabadság korlátozását eredményező szabályt. E módosítás indokolatlanul korlátozhatja a vallások sokszínűségét és a vallásszabadságot, mint alapvető emberi jogot.

5. A politikai kampány közmédiumokra való korlátozása

Az Alaptörvény IX . cikk (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

„(3) A demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges megfelelő tájékoztatás, valamint az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, politikai reklám médiaszolgáltatásban kizárólag ellenérték nélkül közölhető. Az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát, illetve az európai parlamenti képvisel ők választásán listát állító jelölő szervezetek által és érdekében, az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően, kampányidőszakban politikai reklám — sarkalatos törvényben meghatározottak szerint — kizárólag közszolgálati médiaszolgáltatások útján, egyenlő feltételek mellett tehető közzé.”

Mit mond a normaszöveg? Jóllehet az internet korát éljük, az országos és európai parlamenti választások során a politikai reklámmokat kizárólag közmédiumokban lehet közzéteni.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? Egyrészrő indokolatlanul korlátozza a politikai versenyt, másrészről – az Európai parlamenti választások érintettsége miatt – felmerülhet a konkrét európai jogellenesség kérdése is. Jóllehet a közmédiumoknak függetlennek kellene lenniük (mint mondjuk a brit BBC), a magyar gyakorlat mégis az volt, hogy az elmúlt 20 évben a közmédiumok a mindenkori kormánypárt befolyása alá kerültek. Márpedig ez kihat a nézettségi mutatókra, és arra is, hogy mennyire tekinthetó fair-nek a verseny közmédiumokra korlátozása.

6. A gyűlöletbeszéd tilalma

(2) Az Alaptörvény IX. cikke a következő (4)—(6) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére .

(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére . Az ilyen közösséghez tartozó személyek — törvényben meghatározottak szerint — jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.

Mit mond a normaszöveg? Az egyébként mélyen elitélendő gyűleltbeszéd szimplán tilos lesz, és a puszta véleménnyilvánítás is szankciókat von maga után.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? A véleményszabadság korlátja a mások emberi méltósága – ezt az eddigi jogi környezet is biztosította. Azonban a véleményszabadság értéksemleges: nem lehet a véleményeket mérlegelni, bármely bántó és visszataszító legyen is az. A demokrácia fokmérője, hogy – bizonyos mértékig – eltűri a nem tetsző véleményeket is. Félő, hogy a mostani módosítás ezen a határon túlmegy.

7. Az egyetemek kormánykontroll alá helyezése

Az Alaptörvény X . cikk (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép :

„(3) Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát . A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza . Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli .”

Mit mond a normaszöveg? Az egyetemek pénzügyi önállóságuk elveszítik, és  Kormány pénzügyi felügyelet alá kerülnek.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? A függetlenség anyagi függetlenséget is jelent. Pékdául a bíróságok azért maguk határozzák meg költségvetésüket, hogy ez a függetlenség ne kerülhessen veszélybe. Az Universalitas eszméje, az egyetemek függetlensége a középkorig visszanyúló, Európa szerte bevett alapvetés. Könnyen belátható, hogy ha valamely intézmény anyagi önállósága egy másik közhatalmi szereplőtől függ, nem beszélhetünk függetlenségről.

8. Röghöz kötés

Az Alaptörvény XI . cikke a következő (3) bekezdéssel egészül ki :

„(3) Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz .”

Mit mond a normaszöveg? A felsőoktatás a továbbiakban nem térítésmentes, és az állami anyagi támogatás feltétele, hogy a végzett diák ezt követően ne hagyja el az országot, hanem Magyarországon vállaljon munkát.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? Egyrészről a gazdasági körülmények mellett ma nem beszéhetünk teljes foglalkoztatottságról, az állam nem tud minden pályakezdőnek munkát adni. Másrészről ez kotlátozza a magyar állampolgárok európai szabad mozgáshoz való jogát, amely európai jogot is sért. A fiatalok Magyarországon tartása fontos és legitim cél, de erővel nem lehet elérni (Lásd még: három megoldási javaslat).

9. Az Alkotmánybíróság esetjogának zárójelbe helyezése

Az Alaptörvény „ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK” része a következő 6-26. ponttal egészül ki :

26. Hatályát veszti

a) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949 . évi XX. törvény,

(…)

p) a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949 . évi XX. törvény módosításáról szóló 2011 . évi CLIX. törvény.”

Mit mond a normaszöveg? A korábbi alkotmány és kapcsolódó rendelkezések hatályon kívül helyezésével megszűnik a korábbi alkotmánybírósági határozatok és döntések jogalapja, így az új Alkotmánybíróság a gyakorlatát immáron az új alkotmány fényében köteles kialakítani.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? Az új alkotmány jogfolytonosságban született a régi alkotmánnyal: a közjogi rendszer felforgatása nélkül, hangsúlyeltolódásokkal, de megőrizte a korábbi alkotmányos berendezkedést. És jóllehet az Alkotmánybíróság támaszkodhat a történeti alkotmányra (amelynek leghasználhatóbb része az elmúlt 20 év alkotmánybírósági gyakorlata), az alkotmánybíróság jogfejlesztése és értelmezése nélkül az új alaptörvény színvonala is sokkal alacsonyabb lenne. Ehelyütt azonban korai véleményt mondani: az 1989-es alkotmány finoman szólva pongyola megfogalmazását épp a korábbi Alkotmnybíróság töltötte meg tartalommal, és nincs ez másképp most sem. Ezen rendelkezés értelme is nagymértékben az új alkotmánybíróság ma még nem ismert, jövőbeli gyakorlatától függ.

10. A hajléktalanság kriminalizálása és alkotmányellenessé nyilvánítása

Az Alaptörvény XXII . cikke helyébe a következő rendelkezés lép :

„XXII. cikk

(1) Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.

(2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani .

(3) Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.”

Mit mond a normaszöveg? Ne tévesszen meg senkit az (1) és (2) bekezdés: ezek nem jogok, hanem az állam politikai programja. Félreértés ne essék: helyes az alkotmányba foglalni ezeket, de ezek nem kikényszeríthető jogok: a hajléktalanok nem nyerhetnek pert a (3) bekezdésben foglalt sérelmeik miatt e passzusra hivatkozva. A (3) bekezdés lényegében alkotmányos lehetőséget ad a hajléktalanok kitiltására meghatározott közterületekről.

Miért vitatható az alkotmányba foglalás? A hajléktalanok nem okozói a gazdasági válságnak, mégis ők lettek a bűnbakok. A hajléktalanság társadalmi és szociális probléma. A hajléktalanok vegzálása nemcsak az emberi méltóság és a szabad tartózkodás jogát sérti, hanem csupán tüneti “válasz”. A problémát nem oldja meg, csak súlyosbítja. Az, hogy kiemelt intézmények elől elzavarják a hajléktalanokat, nem jelenti azt, hogy lakhatásuk megoldottá válik. A helyes és igazi válasz a lakhatás megoldása, és akkor, csak akkor beszálhetünk a hajléktalanság megszüntetéséről.

“Növeli, ki elfödi a bajt.” Illyés Gyula

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/110Y6Cb

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

otthonunk

(A kép forrása: a város mindenkié blog)

A röghöz kötés alkotmányossága és három alkotmányos megoldási javaslat a fiatalok kivándorlásának megakadályozására

Oktatáspolitika és alkotmányozás látszólag nem szorosan összetartozó dolgok. A közelmúlt alkotmányos fejleményei azonban új helyzetet eredményeztek: az Alkotmánybíróság újfent megsemmisített alkotmányos rendelkezéseket, amelyekre az alkotmányozó hatalom újabb alaptörvény-módosítással válaszolt. Mivel ez alkotmányos rangot irányoz elő a röghöz kötés szabályozásának, ez újfent tiltakozásra indította a fiatalokat. A folyamat kézzelfogható eredményeként a hírek szerint a kormányzat az oktatáspolitikáért felelős államtitkár puha menesztése mellett döntött. A helyzet tehát komoly, és jogosan vetődnek fel az oktatás, közelebbről a röghöz kötés alkotmányosságát firtató kérdések.

Az alkotmányosság mai helyzetéről

AB_testulet

Mind a jelenlegi hatalom, mind annak ellenzéke egyetért abban, hogy a 2010-ig kormányzó erők földcsuszamlásszerű választási veresége nyomán alapvetően új helyzet állt elő: az új hatalom deklarált politikai célja volt a múlttal való gyökeres szakítás, a rendszerváltás meghaladása, amelynek szerves része volt az új alkotmány elfogadása.

Helyreállt-e a jogfolytonosság a történeti alkotmánnyal?

Határozott nem a válasz. Magyarországnak 1949-ig nem volt kartális alkotmánya, hanem – Nagy Britanniához hasonlóan – az addig született, kiemelkedő jelentőségű jogforrások (pl. Szent István törvényei, Aranybulla, Ősiség, Tripartitum, Corpus Iuris Hungarici, Pragmatica Sanctio etc.) együttesen alkották a magyar történeti alkotmányt. A kommunista “alkotmány” ezt formálisan megszüntette, de alkotmányosságról csak 1989 után lehet beszélni, amikor is az Alkotmány – az Alkotmánybíróság felállításával – elkezdett legfőbb törvényként viselkedni.

pecsét

Az új alaptörvény elfogadása részlegesen teremtett új helyzetet. Átnevezte az alkotmányt ’alaptörvénnyé’, alkotmányos rangot adott a sarkalatos törvényeknek (amelyek módosítása alkotmányozó erőt igényel), megteremtette a hivatkozási alapot a történeti alkotmány vívmányaira, de nem állította helyre azt (megjegyezzük, hogy a magyar politikai erők közül a történeti alkotmány helyreállítása, és a Szent-Korona tan alkotmányerőre emelése lényegében a Jobbik politikai programjának részét képezi).

Az új alkotmány figyelemreméltó erénye, hogy jelentős kodifikációs előrelépésnek tekinthető, kidolgozottabb 1989-es változatánál (amely az átmenetiség minden jegyét és hibáját magán hordozta) és fogalmazása a XXI. századi kodifikációs követelményeknek sokkal inkább megfelelőbb, mint elődje volt.

Hátránya azonban lényegében abból fakad, hogy amíg valamely politikai erő alkotmányos többséggel rendelkezik, addig nem tud alkotmányként, jogi bástyaként viselkedni, hanem pusztán egyszerű törvényként. Nem tud gátat szabni a kormányzó alkotmányos többségnek, mert szabadon módosítható. Az átmeneti rendelkezések, a rendkívül hosszú preambulum és a belső ellentmondások (az alkotmányos védelmet nem igénylő szabályok alkotmányba foglalása) miatt a jog uralma és a fékek és ellensúlyok rendszere helyett a jog a politika szolgálóleányaként viselkedik.

Összegezve a magyar alkotmányosság helyzetét 2013-ban azt lehet elmondani, hogy a jogfolytonosság a magyar jogtörténeti múlt vívmányai közül jelenleg leginkább a III. Magyar Köztársasággal, a rendszerváltás 20 évével áll fenn a leginkább. Az Alkotmánybíróság feladata lesz a jövőben az alkotmány rendelkezéseit értelmezni, és ítéleteivel kialakítani az új magyar alkotmányos berendezkedés jogelméleti alapjait.

A röghöz kötés alkotmányos státuszáról

röghöz kötés

A fennálló gazdasági és társadalmi válságok azonban nem várhatnak évtizedes jogfejlődésre, azonnali válaszokat igényelnek.

A magyar politika sokáig kárhoztatott magatartása volt az ’Ejj, ráérünk arra még’ Pató páli hozzáállás, és a status quo fenntartására való törekvés. Az elmúlt évek eseményei e téren figyelemreméltó előrelépést jelentettek: jóllehet a helyes irány és a megfontolt lépések nem minden esetben jellemezték a döntéseket, de kétségtelen tény a határozott állásfoglalás, és az aktív, cselekvő magatartás. Még ha egy-egy döntés nem is volt kellően átgondolt és előkészített vagy uram bocsá’ rossz volt, akkor is, ezek a rossz döntések is valamilyen szinten hasznosak voltak, mert társadalmi vitákat indukáltak, és elmozdulást eredményeztek, közelebb hozva mindenki számára a majdani tényleges megoldást.

E blog lényegében 2013 januárjában indult, és az első érdemi bejegyzést pont a diákmegmozdulások motiválták (Diáktüntetések, tandíj, népszava, forradalom – avagy mit üzennek a diákok?). Ahogy akkor, alig több mint egy hónappal korábban már jeleztük: a fiatalok elvándorlása aggasztó jelenség, és helyes a kormányzat felismerése, amely ez ellen tenni akar. Ezzel valamennyi olvasóm egyetérthet: nehezen képzelhető el virágzó jövő kivándorló ifjúság mellett.

A fentiek fényében azt is üdvözölnünk kell, hogy a kormányzat konkrét elképzelésekkel rendelkezik, és határozott, cselekvő módon lép fel a helyzet megfordítása ellen. Ami ellen azonban tiltakoznunk kell, az a megválasztott eszköz: a röghöz kötés nemhogy nem elegáns, de jogilag sem indokolható eszköz, amely jogos ellenérzést szül és a kívánt cél elérésére sem alkalmas

A röghöz kötés nem jó és nem alkotmányos megoldás

Most az alkotmányos vonulatra helyezném a hangsúlyt: minden alkotmány a világon két alapvető részre osztható, az állami szervek alkotmányos működését szabályozó rendelkezésekre és alapjogi részre. Ez utóbbiak a legfontosabbak az állampolgárok számára: ezek magasabbrendű alkotmányos szabályok, valamennyi állami intézményre vonatkoznak és ez a mindenkori hatalom korlátját képezi. Ez a szemlélet így van a nagy francia forradalom, és az 1789-ben elfogadott „Emberi és polgári jogok Nyilatkozat” óta.

Köztudomású és mindenki által ismert alapvetés a két legfontosabb alkotmányos emberi jog: az emberi élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog. Könnyen belátható, hogy egyéb alkotmányos jogok (véleménynyilvánítás szabadsága, szabad mozgáshoz való jog, ártatlanság vélelme stb.) végső soron mind-mind levezethetők ebből a kettőből. Ez a két alapjog pedig korlátozhatatlan.

A fentiek alapján tehát bárki számára belátható: hiába írnánk bele az alkotmányba olyan rendelkezést, amely alapvető alkotmányos jogoknak mondana ellent, az ugyan belső alkotmányos ellentmondást eredményezne ugyan, de biztosak lehetünk benne, hogy az alkotmányos alapjogok az erősebbek.

A röghöz kötés alkotmányba foglalása tehát nemcsak célszerűtlen, hanem alkotmányellenes is.

Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkotmányos megoldást találni a fiatalok külföldi kivándorlására. Lehet is és kell is. Alkotmányos megoldás lehet – a Klebelsbergi magyar kollégiumok mintájára – olyan ösztöndíjrendszer kidolgozása, amely a tanulmányok alatt tisztes megélhetést biztosít, adott esetben külföldi tanulmányutakra is lehetőséget ad, és az egyetem elvégzése után meghatározott időre fizetett állást biztosít meghatározott helyen az ezt a megoldást választó diákoknak.

Alkotmányos megoldás lehet olyan speciális köztisztviselői kar létrehozása minisztériumi, és önkormányzati szinten, amely szintén az ezt választó diákok számára előre kalkulálható, fizetett állásokat biztosít meghatározott időre, amely a közigazgatás fiatalítása, és nyelveket tudó, a köz iránt elkötelezett utánpótlást is biztosítana.

Alkotmányos megoldás lehet erre elkülönített pénzalapok létrehozása, amely az arra sikeresen pályázó magyar civil szervezetek számára adna pénzügyi támogatást, amellyel fedezni lehetne a civil szférában elhelyezkedő, elhivatott fiatalok fizetését. Ez kettős előnnyel járna: nemcsak a leginkább elkötelezett fiatalok Magyarországon tartását eredményezné, hanem jelentősen hozzájárulna a Magyarországon kialakulófélben lévő, autonóm civil társadalom megerősítéséhez.

Nem állítjuk mi, hogy a munkánk hiba nélkül való lenne. De azt igen, hogy véleményünket megindokoltuk, valamint az ígért három javaslatot letettük az asztalra. A magunk részéről készen állunk tehát a további konstruktív vitára.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/15f1UlE

Gondolatok a magyarországi cigányság helyzetéről és a cigánykérdés mihamarabbi megoldásának szükségességéről

roma zászlóNe legyenek kétségeink afelől, hogy a cigánykérdés ma Magyarország vitán felül állóan legsúlyosabb társadalmi problémája.

Ezt objektíven igazolják a tények:

–         a cigányság ma Magyarország legnagyobb etnikai kisebbsége, ahol a hivatalos adatok alulreprezentáltak, és egyes becslések szerint az anyaországi lakosság mintegy 5%-át adják (kb. 500.000 lélek)

–          a cigányság szociális helyzete messze átlag alatti, indokolatlanul sokan élnek szegénységben, vagy mélyszegénységben, rendkívül hátrányos szociális helyzetben, amelyek lényegében és objektíven nagymértékben elzárják a társadalmi felemelkedés kapuit előlük

–          a társadalmat mindkét oldalról indulatok feszítik: igazolja ezt egyrészről az újabban meg-megújuló kivándorlási hullám a cigány társadalom részéről („zámolyi romák”), vagy a közelmúlt szegregációs iskolákra irányuló (EU-s és emberi jogokat sértő, valamint alkotmányellenes) kezdeményezése

–          eluralkodott a félelem mindkét oldalon: az ország számos pontján, ahol jelentős a cigány bűnelkövetők aránya, a nem-cigány magyar többségi lakosság él félelemben. Ennek ellenkezője is igaz, ahol önjelölt „igazságosztónak” titulált egyenruhás félkatonai alakulatok jelentek meg „rendet teremteni” (Gyöngyöspata), ott a cigány magyar társadalom tagjai élnek félelemben

–          a cigányság társadalmi számarányához képest indokolatlanul felülreprezentált a bűnügyi statisztikákban: mind a bűnelkövetők, mind a büntetésvégrehajtási intézmények lakói között (Olaszliszka)

–          nem túlzás azt állítani, hogy a helyzet robbanásig feszült. Ennek talán legszörnyűbb példája a kiválasztott roma családok ellen aljas indokból, fegyveresen, gyáva módon elkövetett brutális gyilkosságok, amelyek Fliegauf Bence Csak a szél című, többszörösen díjazott, megrázó filmét is inspirálták

Mi a magyar politika felelőssége a cigánykérdés elfajulásában?

Röviden és tömören annyi, hogy a politikai elit a mai napig adós maradt nemcsak ciklusokon átívelő megoldás felmutatásával, de még a kérdés társadalmi súlyosságának puszta felismerésével is.

Ez nemcsak az ország lakosságának mindennapi életére hat ki nap, mint nap, hanem kézzelfogható politikai „eredményt” is hozott. Egy radikális politikai erő, amely sok szempontból szalonképtelen, és teljesen abszurd módon a legrosszabb magyar antiszemita hagyományokat élesztgeti, a ’cigánybűnözés’ hamis és félrevezető szlogenjére építve ijesztő mértékben megerősödött, különösen a fiatalok körében, és indulatok keltésével a legutóbbi országos választásokon több mint 20%-os támogatottságot szerzett, ami rendkívül elgondolkodtató.

Ez egy politikai válságtünet, amely az egyéb társadalmi válságjelekkel együtt csak magának a tényleges problémának, a magyarországi cigányság kiszolgáltatott helyzetének a megoldása által rendezhető. Minden más – tetszik, nem tetszik – csak tüneti válasz.

Miért zsákutca a rasszizmus?

Azért mert sztereotípiák felhasználásával indulati, és helytelen választ ad egy létező problémára. Intelligens ember nem gondolhatja komolyan, hogy pusztán a bőrszín a meghatározó. Visszautalva az e blog bevezetőjében írottakra: a sérelmek, fent felsorolt példák szajkózása, és indulati kezelése egy jottányit se visz közelebb bennünket a megoldáshoz (’sérelmi politizálás’). Nem ’cigánybűnözés’ van, hanem egy mélységesen hátrányos helyzetben élő népcsoport, akik közül – egyebek mellett – nagyobb arányban kerülnek ki bűnelkövetők.

Ha nem a bőrszín, akkor mi a cigánykérdés igazi oka?

Az, hogy cigányság meghatározó többsége hátrányos helyzetben, alacsony komfortfokozatú lakáskörülmények között, szegregáltan, sokkal rosszabb egészségügyi körülmények között, életévekben mérhető alacsonyabb élettartamra vonatkozó kilátásokkal,  alacsony jövedelmi és iskolázottsági feltételek mellett, jelentős munkanélküliségben él úgy, hogy nem egy esetben a többségi nem-cigány magyar társadalom részéről hátrányos sztereotípiák áldozata.

A fenti körülmények pusztán egyike is elegendő lenne ahhoz, hogy az ember életét hátrányosan befolyásolja. A cigányság helyzete annyiban tér el a többségi nem-cigány magyar társadalom periférián élő tagjaitól, hogy a cigányságot a fenti körülmények közül több (adott esetben az összes!), egyidejűleg sújtja.

Márpedig a halmozottan hátrányos helyzet objektív és igazságtalan.

Objektív annyiban, hogy számos esetben lényegében pusztán az a tény dönti el, hogy egy gyermekből sikeres üzletember, vagy alkalmi munkákból élő munkanélküli lesz, hogy egy jómódú középosztálybeli, vagy egy halmozottan hátrányos családba születik. A szegénység nem ismer bőrszínt, de tény, hogy sokkal nagyobb arányban sújtja a cigány magyarokat, mint a nem-cigány magyarokat.

Igazságtalan annyiban, hogy ez a helyzet elfogadhatatlan. Egyrészről indokolatlanul méltánytalan helyzetbe hozza a hátrányos helyzetbe született gyermeket is, legyen bármennyire is tehetséges, másrészről mindez megváltoztatható. Megfelelő politikai döntésekkel, beavatkozással, az iskolázatlanság, munkanélküliség felszámolásával mérsékelhetők a hátrányos körülmények, amelyek pozitívan érintenek mindenkit bőrszín nélkül.

Mivel azonban a cigányok felülreprezentáltak e téren, a tudatos és okos politikának igenis kezelni kell a cigányság eltérő helyzetét, és olyan „cigányspecifikus” politikai választ kell adnia, amely figyelembe veszi a népcsoport különleges társadalmi helyzetét.

Nem kevesebb, ez a magyar politika feladata ma.

Hogyan kell kezelni a magyarországi cigánykérdést?

Hasonlóan az egészségügy és az oktatás helyzetéhez, a cigánykérdés is évtizedek felelőtlensége és hanyagsága miatt mérgesedett el, és igényel ma nemcsak azonnali beavatkozást a társadalmi robbanás elkerüléséhez, hanem erőforrások mellett rendkívül tudatos és következetes politikát, hosszú távú gondolkodást.

A sérelmek listázása helyett teljesen más megközelítés szükséges: a statisztikai adatok és az objektív tények fényében el kell fogadni, hogy a cigánykérdés egy létező, rendkívül súlyos társadalmi probléma, ami megoldást igényel.

Ne legyenek illúzióink: a probléma nem fog megoldódni magától. Nem lehet „megspórolni” a társadalmi és politikai konszenzust, és a hathatós politikai válaszokat-e kérdésben.

Legyenek a „sérelmek”, a múltban elkövetett bűnök pusztán érvek és indokok a helyzet megoldására.

A cigányság helyzetére vonatkozó tanulmányokra, adatokra van szükség, mert ezek alapján lehet meghozni a szükséges politikai lépéseket.

A cigánykérdés nem csak magyar, hanem európai probléma

Köztudott, hogy különböző mértékben, de számos európai országban élnek romák. (Magyarország azon európai államok közé tartozik, ahol jelentős a társadalmi arányuk). Ezért elképzelhetetlen a kérdés megoldása európai kitekintés nélkül.

Nem szabad elhallgatni: a 2011. első félévi magyar EU elnökség méltán büszkeségre okot adó lépését: az Európai Roma Stratégia elfogadását, amely valamennyi tagállamot arra kötelezi, hogy bemutassa a cigányág helyzetének rendezése érdekében tett lépéseket. Ez üdvözlendő lépés, de messze nem elegendő, ezzel a probléma nincs megoldva. Persze ne legyünk igazságtalanok: a tudomány képviselő, a kutatók és legfőképpen a civil társadalom aktív részvétele nélkül – éspedig cigány és nem-cigány oldalról egyaránt – a helyzet megnyugtató rendezése nem elképzelhető. Fontos kiemelni, hogy rendelkezésre állnak jelentős EU-s források is e téren is.

A történelem is pozitív cselekvésre kötelezi Magyarországot

Magyarország több szempontból is adós a cigányság felé. A mindenkori magyar állam mindig is befogadó volt más népek felé (gondoljuk csak a 8. magyar törzs, a kabarok csatlakozására még a vándorlás korában, vagy az „Egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” szent istváni intelemre. A cigányság évszázadok óta velünk élő népcsoport, és hosszú a listája azoknak a kiváló nagyságoknak, zenészeknek, művészeknek, akik cigány származásúként váltak híressé és elismertté Magyarországon.

A soknemzetiségű Magyarország legsúlyosabb problémája a nemzetiségi kérdés volt. Amikor felbomlott a történelmi Magyarország, akkor az utódállamokba nemcsak nem-magyar, hanem számos magyar lakos is került, köztudomásúan az elszakított országrészekkel együtt.

Nem felejthetjük el a trianoni traumát követő holokausztot sem megemlíteni: a magyar állam méltatlanul járt el a cigánysággal szemben a második világháború idején, amikor a holokauszt a magyar cigányságot is sújtotta. Ez szomorú tény.

A magyarországi németek megint csak szomorú kitelepítését követően a cigányság az egyetlen, az ország lakosságához képest jelentős arányban megmaradt kisebbsége az országnak, amelyért minden magyar felelősséggel tartozik, legyen az cigány vagy nem-cigány.

Történelmi kötelessége az országnak megőrizni az utolsó, megmaradt etnikai kisebbségét, és emberhez méltó életet biztosítani nekik.

Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/100KQeo

Diáktüntetések, tandíj, népszava, forradalom – avagy mit üzennek a diákok?

Az alábbiakban először röviden áttekintjük, lényegében mi váltotta ki a fiatalok “lázadását” (1), majd a történelmi előképek felelevenítése révén (2) levonjuk a tanulságokat az alkalmazott oktatáspolitikáról (3).

tandíj

(1) Voltaképp miért is ‘lázadt’ fel a fiatalság Magyarországon?

Mi is az ismert események kiváltó oka – az ún. ‘tandíj’

Az események olvasata számomra a következő: a jelenlegi oktatási politika a magyar felsőfokú képzés gyökeres és gyors átalakítását hirdette meg. Ennek egyik lényegi eleme a felsőfokú képzés fizetőssé tétele a diákok meghatározó többsége számára (a továbbiakban: ‘tandíj’).

A ‘tandíj’ cél vagy eszköz –  eszköz

Fontos látnunk, hogy a tandíj nem oktatáspolitikai cél, hanem eszköz. Elég talán sommásan indokolni a fenti megállapítást azzal, hogy nehéz olyan politikai irányzatot találni avagy elképzelni, amely a közpolitikai versengés során a fizetős felsőoktatást tűzné ki elérendő társadalmi célként.

Megítélésem szerint a kormányzati oktatáspolitika részéről az alábbi hármas célkitűzést vélelmezhetjük a kommunikált/megvalósítani szándékozott intézkedések mögött:

  1. a képzési szerkezet átalakítása;
  2. az oktatás fenntarthatóvá és részlegesen önfinanszírozóvá tétele; valamint
  3. a fiatalok Magyarországon tartása. 

1. A képzési szerkezet átalakítása lényegében a gazdaság átalakításának politikájának keretében értelmezhető, és azon vélt vagy valós elképzelésen alapul, hogy a magyar munkaerőpiaci sajátosságokat jobban kielégíti egy reál, semmint egy humán beállítottságú képzési struktúra.

2. Fenntarthatóan finanszírozható oktatáspolitika kialakítása annyiban, hogy “nincsen ingyen ebéd” és azt feltételezve, hogy a minőségi oktatáshoz anyagi hozzájárulás (‘tandíj’) szükséges.

3. A fiatalok Magyarországon tartása azon az elven alapul. hogy amennyiben az állam finanszírozza a diákok magyarországi tanulását, ezt nem azért teszi, hogy az így megszerzett tudást aztán külföldön hasznosítsák. Ezért az ún. hallgatói szerződések lényegében arra irányulnak, hogy a képzést követően a diákok meghatározott szakmában Magyarországon dolgozzanak, ellenkező esetben a több éves képzés összegét vissza kell téríteniük (ún. ‘röghöz kötés’).

(2) Oktatáspolitika a Horthy korszakban, a demokratikus átmenet és a szocializmus idején valamint a rendszerváltást követően

A kultúra és az oktatás az a terület, ahol büntetlenül lehet vétkezni évtizedeken át, azonban mire a bajok jelentkeznek, a hiba jórészt orvosolhatatlan. “Magyarországot ma nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”

E gondolatok jellemezték a Klebelsberg Kuno gróf nevével fémjelzett oktatáspolitikát a Horthy-korszakban, amely az autoriter rezsim vitán felül álló sikerágazatának, és kritikusai által is elismert kiemelkedő teljesítményének számított. Tanyasi és kiterjedt falusi iskolák, újjáalapított egyetemek, nagyszabású iskolaépítkezések, és a 20-as évek gazdasági válsága közepette mindig a legmagasabb költségvetési arányt élvező kultusztárca e korszak címszavai. Az oktatáspolitika és kultúrdiplomácia további fontos eleme a külföldi kollégiumi és ösztöndíj kiépítése és fenntartása volt. A korszak magyarországi magyar Nobel díjast is fel tudott mutatni Szent-Györgyi Albert személyében.

A sors fintora, hogy a Klebelsberg-féle kultúrpolitika gyümölcseit részben a szocialista korszakban aratták le – szimplán azért, mert a generációváltás ebben a korszakban “érett be”. Az oktatási rendszer ‘megörökölte’ a régi rendszerből a magasan képzett oktatói réteget.  Azonban a Kádár-korszak egyik további vívmánya az általános, széles körű tankötelezettség bevezetése, és a népesség műveltségi fokának kiterjesztése volt az osztálykövetelmények eltörlését követően.

A rendszerváltás részben előrelépést, részben visszalépést jelentett. Az ideológiai korlátok leomlásával szabadabbá vált az oktatás, a határon túli magyarság oktatása nem volt többé tabu, és nem kellett kimutatni minden tudományban a marxizmus átütő sikerét. Azonban nem született meg a kívánatos ciklusokon átívelő kultúrpolitika, a Nemzeti Alaptanterv irányai, és a konzervatív/liberális oktatáspolitikai megközelítés négyévente váltotta egymást. A felvett diákok keretszámai emelkedtek, amely a minőségi oktatás rovására ment, és gombamód szaporodtak a különböző oktatási intézmények, adott esetben a valós oktatási igények figyelembe vétele nélkül. Ez a diploma értékének általános devalválódásához vezetett. A közelmúlt kísérlete a tandíj bevezetésére, és a háromigenes, ‘eltöröljük őket’ népszavazás 2008-as eredménye mára már közhely.

(3) Jogos-e a diákok ‘lázadása’? Helyes-e a követett oktatáspolitika? Hogyan tovább?

A diákok reakciója érthető. A jelenlegi kormányzat a kormányprogram megvalósítása során deklaráltan vállalja a konfliktusokat a nyugdíjasok kivételével a társadalom legkülönbözőbb rétegeivel – most épp a diákokkal. A fiatalok mindig is élen jártak a vakmerőséggel határos merészségben és bátorságban; gondoljuk csak 1848. március 15-re, 1956. október 23-ra, vagy az első ellenzéki pártra, amelyet fiatal demokraták alapítottak a rendszerváltás korszakában. Nincs ez másképpen ma sem: a fiatalság határozott fellépése kézzelfogható eredményekben, kormányzati engedményekben, és tárgyalásokban manifesztálódott úgy, hogy az események forgatagában diákok voltak a kezdeményezők.

Helyes-e a követett oktatáspolitika?

Elsősorban meg kell állapítani, hogy összességében a rendszerváltás utáni korszak alulteljesít mind a Horthy, mind a Kádár korszakkal szemben az oktatáspolitika terén – amelyek súlyos szavak, és annál is inkább fájóak, mert igenis több van a rendszerben, mint amit eddig megmutatott magából eddig.

Másodsorban el kell ismerni, hogy az oktatási rendszer jelenlegi formájában fenntarthatatlan, és igenis változásra szorul. Tehát elöljáróban pozitívan kell fogadni minden olyan kormányzati intézkedést, amely felismeri a változtatás szükségességét, és hozzányúl a rendszerhez.

A tandíj nem ördögtől való gondolat. Az, hogy politikai szempontból érzékeny, és a mindenkori kormányok máshogy politizálnak ellenzékben, mint kormányon, valahol érthető. Ez azonban nem lehet akadálya a tandíj korlátozott mértékű, ésszerű biztosítékokkal történő bevezetésének. Ésszerű biztosítékoknak megfelelő keretszámok bevezetését, a hátrányos helyzetű (különösen roma) származású fiatalok támogatását, és a tehetségek minden körülmények között történő felkarolását értjük.

A röghöz kötés agyrém. Se nem igazságos, se nem hatékony és még uniós elveket is sért.

Elmúlt az a kor, amikor a magyar emberek zsebében nem volt útlevél. A szabadság korát éljük. Főként a dacos döntésekre és hirtelen döntésekre hajlamos fiatalok esetében egyszerűen nem fair korlátozni a külföldi munkavállalást.

Az elvi aggályokon túl egész egyszerűen nem hatékony a korlátozás. A diákok válaszként vagy külföldön tanulnak, vagy ‘csakazértis’ alapon kimennek. Ha pedig nem teszik, ámde nem találnak itthon megfelelő munkát, akkor meg a fiatal munkanélküliek sorát gyarapítják.

Anakronisztikus a döntés annyiban, hogy a négy uniós legfőbb szabadság egyike a személyek szabad mozgása az EU-n belül. Magyarország pedig nem egy sziget, hanem az EU, és benne a Kárpát-medence szerves része. Bármely olyan intézkedés, amely egy adott ország saját állampolgárai ellen irányul, és alkalmas a szabad mozgás korlátozására, könnyen a luxemburgi EU Bíróság ítélőszéke előtt találhatja magát, és félő, hogy könnyűnek találtatik.

Mindez azt jelenti, hogy a tehetséges fiatalok Magyarországon tartása ne lenne legitim cél? Korántsem. Sőt. Igenis kell és lehet ezirányú döntéseket hozni. De nem így, hanem jóval is másképpen. Elsősorban megfelelő környezet és mindenekelőtt megfizetett munkahelyek útján. Azaz ez esetben nem a büntetés, hanem a jutalom a kifizetődő és hatékony politika.

Hogyan tovább?

A diákok – életkoruknál fogva – nem okozói a magyar oktatási rendszer válságának, és a megoldás sem várható tőlük. A helyes megközelítés az, amely figyelembe veszi a diákok demokratikusan kifejezett kéréseit, partnerként és felnőttként tekint rájuk, és a jövő oktatáspolitikájának kialakítása során érdemben bevonja őket. E jövő oktatáspolitikája tartalmazhat indokolt mértékű, és biztosítékokkal ellátott, tandíj jellegű elemeket, amely megfelelő egyeztetések és előkészítés után a diákok képviselői számára is elfogadható lehet.

Végül, és nem utolsó sorban egy általános  jó tanács a választókorú fiatalok számára: tessék választani. Miért? Mert a mindenkori politikai elit a választók kegyeit keresi. Miért érinthetetlen ‘Szent Tehenek’ a nyugdíjasok a politikai döntések során? Azon egyszerű oknál fogva, hogy választanak. Amint készek tömegesen szavazni a választókorú fiatalok, mindjárt megváltozik a jelentőségük a politikai döntéshozatal során.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/16AzAK3

Pro Patria et Libertate – Magyar Közéleti Blog

Lecturis Salutem!

 nyugat02_390-FELIRAT

A közéleti blog célja

A Pro Patria et Libertate magyar közélet blog célja a közéleti viták kereteinek kijelölése, közös értékeink meghatározása tematikus blogbejegyzések által.

Az írást kiváltó ok – Ez „így” nem mehet tovább

Kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne értenének egyet azzal az általános megállapítással, hogy a dolgok „így” nem mehetnek tovább.

Ha elfogadjuk a fentieket sommás összegzésként, és mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez „így” tényleg nem mehet tovább, akkor már megtettük az első lépést előre.

Lássuk tehát konkrétan, mit is értünk az ’így’ alatt, és mit ajánlunk a továbblépésre.

Látlelet – A magyar közgondolkodás állapota a XXI. században

Megítélésem szerint a fő probléma abban keresendő, hogy megkérdőjeleződtek az összmagyarságot összetartó alapvető értékek. De mit jelent ez a kézzelfogható, napi valóságban?

  • Elvesztettük a közös hangot, nem figyelünk egymásra és nem értjük meg a másikat. A közös nyelvtani magyaron túl nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nincsenek igazi, fejlődést indukáló párbeszédek, jó értelemben vett, megtermékenyítő viták csak többnyire párhuzamos monológok, alkalmasint mindössze gyerekes veszekedések.
  • A probléma, és annak építő megoldása helyett a másik személye, és a folytonos bűnbakkeresés vált fontossá, napi gyakorlattá.
  • Egy-egy mindenki számára érzékelhető probléma (antiszemitizmus, a romák helyzete, gazdasági visszaesés, tömegek elszegényedése, devizahitelcsapda, népességfogyás határon innen, asszimiláció határon túl) esetén is a cselekvés többnyire kimerül a személyeskedéstől sem mentes sérelmek hangoztatásában, érdemi és konstruktív megoldási javaslatok asztalra helyezése nélkül („sérelmi politizálás”).
  • Hiányoznak azok a mindenki számára elfogadható, minimumnak tekinthető alapok közmegegyezésen alapuló meghatározása, amely nélkül bármiféle szellemi építkezés és előrehaladás elképzelhetetlen.
  • Nincsenek továbbá kijelölve a közbeszéd és a legitim közpolitikai küzdelmek írott és íratlan keretei, amelyek ismerete nélkül bizony nehéz a kimért és tisztességes versengés – ami pedig az egészséges demokratikus közélet lényege.
  • Az alapok, és a belső keretek híján egészséges, és hatékony magyar szomszédsági, európai és tágabb értelemben vett külpolitika sem képzelhető el. Márpedig ez egy olyan nemzet számára, amely szétszórva él a világban, és csak a Kárpát-medencében 7 különböző országban él, egyenesen létkérdés.
  • A fentiekre pedig ráveti árnyékát közelmúltunk átkos, kibeszéletlen, feldolgozatlan öröksége (trianon, holokauszt, kádárizmus, rendszerváltás), amelyek meghaladása nélkül minden további haladás elképzelhetetlen.

Hogyan tovább? – Lépésről lépésre, egy-egy téma feldolgozása által

Minden sikeres kezdeményezésnek a „nagy magyar” valóságon kell alapulnia. Ennek megfelelően egy-egy, a fentieknek meghatározott ’lépésnek’ egy-egy blogbejegyzés felel majd meg. Mindegyik ilyen lépés egy eleme lesz az összképnek, amely e nyíltvégű, és ezáltal előre meg nem határozható hosszúságú folyamat végén egésszé áll majd össze.

József Attila tájverseihez hasonlatos módon vázolható fel a folyamat, ahol egy szerpentin vezet a hegy tetejére, és a magaslatról az egész képzeletbeli táj látható, csak az oda vezető út olvadt fel a természetben.

Minőségi követelmények

E bloggal a szerző hármas minőségi követelményrendszert állít fel önmaga, és egyben a mindenkori olvasó számára. Ezek az objektivitás, értékelvűség és konstruktivitás.

1. Objektivitás alatt a harag és elfogultság nélküli írást értem. Sine ira et studio. Ne a beszélőt értékeljük, hanem azt, hogy mit mond. Ez egyben a mindenkit megillető alapvető emberi tisztelet megadását is jelenti.

2. Értékelvűség alatt azt értem, hogy valamely belső meggyőződés, vallott érték legyen a mondandó mögött. Az értékelvűséghez hozzátartozik, hogy az egyes ügyeket önmagukban vizsgáljuk, mindenkinek legyen meg a szabad véleményformálás joga az adott ügyre vonatkozóan, az általa vallott értékeknek megfelelően és ezt ne torzítsa politikai beállítottság, címkézés.

3. Konstruktivitás, amely a leginkább visszahúzó magyar sztereotípiával, a pesszimizmussal („Dögöljön meg a szomszéd tehene is.”) való leszámolást célozza. Csak a jövőbe forduló, pozitív hozzáállás által lehet előrébb jutni.

Mennyiségi követelmények

A remélt eredmények körvonalazhatóak, de nehezen megjósolhatóak. Nagyjából úgy foglalhatóak össze, hogy a kialakítani vélt gondolati hozzáállás érje el azt a kritikus tömeget, hogy mérhetővé, érzékelhetővé váljon, és fejtsen ki valós hatást.

Noha ehhez a megfelelő minőségi követelmények elengedhetetlenek, mennyiségi követelményekkel, mérhető és vállalható teljesítményeket is fel kell tudni mutatni. Ezért a mennyiségi kritérium.

A nyilvános blog bárki számára, díjmentesen, minimális időráfordítással hozzáférhető, amelyről az olvasók fognak végső soron ítélni.

A nyilvánosság, valamint az objektív és mérhető adatok döntenek majd a közéleti blog életrevalóságáról, arról, hogy érvényes és közérthető üzeneteket fogalmaz-e meg. S mivel ezek a közösségi médiumokban (facebook, twitter, LinkedIn) is megjelennek, számszerűen mérhető lesz az elért befolyás.

Alea Iacta estdöntsön az olvasó.

A várható eredmény

A folyamat türelmet, energiát és kitartást követel úgy a szerzőtől, mind az olvasótól.

A remélt eredmény a közbeszéd tematikájának érdemi megváltozása, a közéleti blogban foglalt gondolatok elterjedése, a közéleti blog széles körben való elismertté, hivatkozási alappá válása. Ha pedig a fentiek megvalósulnak, annak megtermékenyítő hatással kell lennie a mindannyiunk mindennapjait érintő napi döntésekre is.

Történelmi keret – „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.”

Minden további bejegyzést történelmi áttekintés követ majd, segítve az értelmezést. Nincs ez másképpen ezen induló bejegyzéssel sem.

Nem ismeretlen a magyar történelemben, hogy szellemi elődeink önkéntes, avagy kényszerű emigrációba kényszerültek. A magyar emigrációk története végigkíséri legalábbis újkori történelmünket.

A teljesség igénye nélkül ehelyütt

  • a címadó korszak kuruc emigrációjára,
  • az 1848-as szabadságharc reformnemzedékének emigrációjára,
  • az Amerikába “kitántorgott” hárommillió honfitársunkra,
  • az 1919-es proletárdiktatúra utáni kommunista politikai és baloldali értelmiségi emigrációra,
  • a világháború előtti, alatti és utáni totalitárius diktatúrák elől menekülőkre, és
  • különösen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő emigrációs és disszidens hullámra gondolok.

Az emigráció lehetőségei korlátozottak – de nem reménytelenek.

  1. Az ország rendi különállásának fenntartása értelmezhetetlen a vezérlő fejedelem és köre emigrációs tevékenysége nélkül.
  2. Az 1867-es kiegyezés magyar tárgyalópozíciójához, és a passzív ellenállás hatékonyságát felerősítette a 48-as emigráció.
  3. Keserű tanulság, hogy a kommunista politikai emigráció sikeresnek volt mondható, figyelemmel az 1947-es fordulatra, de csak szovjet szuronyok, azaz külső fegyveres erő és nemzetközi elszigeteltség (jaltai paktum) következtében.
  4. Végül a közelmúltra tekintve a szocialista rendszer erróziójához is hozzájárult az öntudatos polgári demokratikus emigráció aknamunkája.

Szellemi elődökként ehelyütt név szerint elég Mikes Kelemenre, Kossuth Lajosra, vagy Márai Sándorra hivatkozni. Van tehát építő jellegű szellemi örökség, amiből lehet meríteni.

Ha meghatározó nemzedékek példájáról van szó, újkori történelmünkből mindenképp kiemelést érdemel a nyelvújítók és felvilágosult ’magyar jakobinus’ generáció tevékenysége, mely megtermékenyítő hatással volt a következő nagy hullámra, a reformkor nemzedékére, és lehetővé tette többek között, hogy most e nyelven beszéljünk.

Az újabb kori történelmünk haladó hagyományait pedig a Nyugat három nemzedéke képviseli, akiknek mindazt köszönhetjük, amire büszkék lehetünk szellemi örökségünkből. És így érkeztünk el napjainkhoz, amikor is közéleti írásra kerül sor.

A szerzőről – dióhéjban

Ami a személyes motivációkat illeti, ilyenek – hagyományos értelemben véve legalábbis – nincsenek. Az írás a szerző részéről önkéntes, non-profit és szabad.

Önkéntes annyiban, hogy a mindennapi munka és élet kiegészítő elemeként, az erre szánt időben születik.

Non-profit annyiban, hogy közérdekű és lényegében semmiféle közvetlen vagy közvetett anyagi haszonszerzés nem motiválja.

Szabad pedig annyiban, hogy belső meggyőződésen alapul. „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal.

A fentiek alapján az értő olvasó számára már bizonyára nyilvánvaló, hogy csak a kimondott szó és annak igazságtartalma számít, tekintet nélkül arra, hogy ki mondja. Ugyanakkor egyrészt joggal támadhat kíváncsiság, hogy ki az, aki a sorok mögött rejtőzik, másrészről a hátteret, a motivációt és a gondolatmenetek megértését elősegítheti, ha párt sort ehelyütt a szerzőnek is szentelünk.

A szerző származására tekintettel alföldi születésű, éspedig szolnoki. Középiskolai korszaka alapozta meg a történelem ismeretét és szeretetét benne, amely egész további pályáján végigkíséri majd. Végzettségét tekintve meghatározó részt Szegeden végzett jogász, amelyhez az Université Paris X által kiadott francia és közösségi jogi specializáció társul. Az európai szemlélet kialakításához 4 hónapos párizsi ERASMUS ösztöndíj járult hozzá.

A több mint 7 éves szakmai tapasztalat a magyar bírósági rendszerben kezdődött bírósági fogalmazóként, polgári, gazdasági és büntető ügyszakban, ahol a jog uralma, a függetlenség és a pártatlanság eszméit sajátította el. A 7 hónapos luxemburgi jogász-nyelvészi gyakorlat az Európai Unió Bíróságán az EU jogának alaposabb megismerésére, és más európai nemzetek alaposabb megismerésére adott alkalmat.

A közel négy éves közigazgatási tapasztalat az egészségügyi ágazat európai és nemzetközi ügyeiben kialakította a szerzőben a köz ügyei iránti elköteleződést. A féléves magyar EU elnökség során az ország hírnevének öregbítésére és az EU döntéshozatali folyamatának elmélyült, beható tanulmányozására nyílott mód.

A szerző jelenleg egy brüsszeli székhelyű, nem kormányzati, népegészségügyi civil szervezeteket tömörítő ernyőszervezetnél dolgozik, ahol a civil kezdeményezés és önszerveződés érdekében, nap, mint nap annak érdekében jár el, hogy összeurópai viszonylatban a felelős politikai döntéshozók a népegészségügyi szempontokat súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően vegyék figyelembe napi döntéseik meghozatalakor.

Nem titok továbbá, hogy jelenlegi tevékenysége során a szerző egy, nagyrészt európai ügyekkel foglalkozó blogot (’EU Hemicycle: updates on EU affairs, open discussions on EU actualities’) is vezet, amely a Facebook, a Twitter (@EU_Hemicycle) és a LinkedIn hálózatokon egyaránt megtalálható.

További információk, összegzett elérhetőségek az about.me oldalon érhetőek el.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/YtdLJO

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-