A politikai perekről Magyarországon – ki őrzi az őrzőket?

Magyarországon a politikai perek története egyidős a jogállamiság történetével és a középkori gyökereken át az újkoron keresztül, a koncepciós pereken át az újkori demokráciáig elkísértek bennünket, és kísértenek ma is. Van-e helye a politikának a tárgyalóteremben? Mennyire része akarva, akaratlanul az igazságszolgáltatás a politikai játszmáknak, ha része egyáltalán? Belefér-e a jogállamiságba a politikai küzdelmek taláros testület elé kényszerítése?

(2013. szeptember 17 – az öszödi per első tárgyalási napja – forrás fn.hir24)

A politikai perekről

Magyarországon a politikai perek története egyidős az igazságszolgáltatás történetével. Amióta létezik jog, azóta használja azt a mindenkori hatalom akarata érvényesítésére, legyen szó akár Szent királyunk törvényeiről, akár idegen házi uralkodóink pénzzavarát enyhítendő magyar főurak ellen indított fej- és jószágvesztési perekről. Az első modern értelemben vett politikai per alighanem a magyar jakobinus mozgalom pere, amely Martinovics Ignác és társai kivégzésével, valamint számos résztvevő, így Kazinczy Ferenc bebörtönzésével, valamint a “nézelődő” Csokonai Vitéz Mihály megrovásával járt együtt.

(Martinovics Ignác és társai kivégzése a vérmezőn)

A nemzeti emlékezet számon tartja az aradi 13 (illetve 15) vértanú perét (amelyről Ferenc József képet őrzött a lakosztályában), illetve az újkor kezdetén mind a Tanácsköztársaság, mind a Horthy-kor olykor statáriális, máskor politikai perekkel kezdte pályafutását (vörös, illetve fehérterror). Ellenkező előjelű perre is van példa: a Frankhamisítási-per “vádlottjai” valós vagy vélt nemzeti érdekek és az akkori hatalom akarata szerint cselekedtek, de a per célja épp a felelősség porlasztása volt. Bár a Horthy-kor perei nagyrészt kommunistaellenesek voltak (Rákosi börtönben ült évekig, és a biatorbágy ürügyén ki is végezték Sallai Ferencet és Fürst Imrét), a rendszer nyilasellenes éllel is használta az igazságszolgáltatást (Szálasi Ferenc is börtönben ült).

Azonban kétségtelen tény, hogy a koncepciós perek műfaját a kommunista rendszer fejlesztette “tökélyre” (lásd pl. Mindszenty-per). A korszak emblematikus alakját, Kádár Jánost személyes felelősség is terheli aktív részvételéért és kezdeményezéséért mind a Rajk-perben, mind a Nagy Imre perben)

(Nagy Imre per – ítélethirdetés)

Van-e helye a politikának a tárgyalóteremben?

Ilyen vészterhes magyar politikatörténeti múlt után nincs mit azon mit csodálkoznunk, hogy nem történt gyökere szakítás a múlttal, a perek politikai jelentősége megmaradt, és a politikai hatalomért folytatott per átszivárog a tárgyalótermekbe.

Az ok nyilvánvaló: egy jogállamban a bíróság független és pártatlan, a bíró csak a jogszabályoknak, és ezen keretek között saját belső meggyőződésének engedelmeskedik. Márpedig a politikai szereplő számára nagy “érték” ha az ellenfélről egy köztiszteletben álló, független hatalmi ág képviselője mondja ki, hogy bűnös. Mivel a bíró hatalma nagy, ezért korlátozott is: nem az ellen “folytat” eljárást, aki ellen “akar”, hanem csak és kizárólag a felett ítélkezhet, aki ellen az ügyészség vádat emel. Jóllehet az ügyészség is magas szakmai színvonalon végzi a munkáját (amit szemléltet a 96%-ot meghaldó váderedményességi mutató, azaz az ügyek ennyi %-ban a bíróság bűnösnek mondta ki azt, akit az ügyészség vádolt), azonban a politikai ügyek esetében a vádemelés joga legalábbis visszás.  Azáltal ugyanis, hogy az ügyész bíróság elé citál valakit, azt évekig elhúzódó eljárásnak teszi ki – ami adott esetben a politikai cél, jelesül a terhelt “lejáratódásához” (“Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.”) eléréséhez vezethet. Hiába mondja ki a bíróság a terhelt ártatlanságát évek múlva, a politikai meghurcoltatás orvoslására ez már nem alkalmas. Ez pedig súlyosan sérti az eljárás egyik alapelvét, az ártatlanság vélelmét.

Mennyire része akarva, akaratlanul az igazságszolgáltatás a politikai játszmáknak?

Ne legyenek kételyeink: ma Magyarországon a bíróság független és pártatlan. A bíróság függetlensége akkor kerül veszélybe, ha már nem hiszünk benne, és szerencsére erről nincs szó. A bíróság mégis részese e pereknek, mivel nincs ráhatása a vádemelésre. Jóllehet a politikai színezetű ügyek az össz-ügycsoport törpe kisebbsége, mégis ez a vádmonopólium nem kívánt vesszőfutásnak teheti ki azokat, akik célkeresztbe kerültek.

Márpedig 20 éves demokráciánk történetében, és leginkább az utóbbi időkben mindinkább megszaporodtak, semmint ritkultak az ilyen ügyek: nem kétséges a politikai vonulata az UD-ügynek, a Szilvássy-ügynek, a Sukoró-ügynek és legújabban az Öszödi-ügynek. Ehelyütt pedig óvatosságra inthetünk minden szereplőt: a bíróságnak pártatlannak kell lennie, és nem hagyhatja, hogy belerángasság politika játszmákba. A bíróságnak fel kell vennie a kesztyűt, és bátran ki kell mondania egy-egy ügyről, ha ott nem a jog, hanem a politika áll a háttérben a jog álruhájába bújva. A bírák felelőssége az is, hogy az  – adott esetben ártatlan – vádlottak megkíméljék a kafkai-per következményeitől.

De a bíróságnak nem elég függetlennek lennie, annak is kell látszania. A tárgyalás határnapjainak kitűzése példának okért a bíróság hatásköre. És az ösződi per első tárgyalásának szeptember 17-re, az öszödi beszéd kiszivárogtatásának évfordulójának tűzésére akkor is alkalmas a függetlenség kétségbe vonására, ha erről szó sincs.

Belefér-e a jogállamiságba a politikai küzdelmek taláros testület elé kényszerítése?

Elintézhetjük-e  egy kézlegyintéssel a fentieket annak tudomásulvételével, hogy kérem, a politika felnőtt dolog, durvák a játékszabályok, aki beszáll a ringbe, az vegye tudomásul a játékszabályokat és viselje emelt fővel a gyomrosokat? Nyilvánvalóan nem.

Az állampolgárok védelmét csak egy önmérsékletet gyakorló ügyészség és egy állampolgári jogokat óvó bíróság együttesen garantálhatja. Magyarországon a legfőbb ügyész – szemben a bírósággal – nem olyan mértékben független és pártatlan, mint a bíróság, és a mindenkori kormány valamiféle kontrollt gyakorol felette. Vannak olyan államok, ahol nyíltan a kormány ellenőrzése alatt van, vannak olyanok, ahol független. Meggyőződésem szerint a megoldás az ügyészség bírósághoz hasonló, független hatalmi ággá szervezése lehet, ahol az ügyészség adott esetben a kormány ellenőrző szerve is lehet (emlékezzünk: a közelmúltban Csehországban az ügyészség a kormányzati korrupció ellen lépett fel, amely számos kormánytag letartóztatásához vezetett). Ellenkező esetben ki véd minket a hatalomtól való esetleges visszaéléstől?  Quis custodiet ipsos custodes? – Ki őrzi az őrzőket? 

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/GSBTxX

 

Reklámok

Alkotmánymódosítás, kettős mérce és konfliktusok kereszttüzében: tanulságok külföld/belföld/kormányoldal számára

Nem túlzás azt állítani, hogy Ciprus mellett ma leginkább Magyarország áll az Európai érdeklődés középpontjában. Míg Ciprus a gazdasági összeomlás határán áll, és jövője a befektetők bizalmán múlik, addig Magyarország esetében a nemzetközi és Európai közösség a jogállamiság, a demokrácia, és az emberi jogok tiszteletben tartását kéri számon az új alkotmány, illetve annak negyedik módosítása kapcsán. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy az éles nemzetközi kritikák (függetlenül attól, hogy alaposak-e vagy sem) mind gazdaságilag, mind politikailag rendkívül károsak az ország számára. Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására? Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás? Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák és mennyiben nem? Milyen tanulságok vonhatóak le a 1.) nemzetközi/európai közvélemény, 2.) a kormányoldal és a 3.) belföldi kritikusok számára?

orbán schulz

(a kép forrása: © az Európai Parlament médiaszolgálata)

Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására?

Mielőtt az alkotmánymódosítást vizsgáljuk, nézzük magát az alkotmányt. Jól emlékszünk, hogy magát az alkotmányozás folyamatát is nemzetközi figyelem, és kritikák sorozata kísérte, amelyet nemrégiben részletesen elemeztünk. Ehelyütt csupán arra emlékeztetnék mindenkit: az új alkotmány túlnyomórészt a régi alkotmányt mentette át új jogi köntösbe burkolva, és a közjogi rendszer felforgatása nélkül, hangsúlyeltolódások mellett lényegében megőrizte a korábbi alkotmányos berendezkedést.

Jóllehet mind az alkotmányozásnak, mind az új alkotmánynak vannak vitatható elemei, de összességében elmondható, hogy az új alkotmány lényegében alkalmas céljának betöltésére, azaz nemcsak megfelelő keretet biztosít az alkotmányos berendezkedés továbbfejlesztéséhez, hanem a közjogi vitákhoz is.

Amennyiben az alkotmány megfelelő alap, mi mégis a kritikák alapja?

Lényegében az, hogy amíg valamely politikai erő alkotmányozó többséggel rendelkezik, addig az alkotmány nem tud vizsgázni alkotmányosságból, hisz nem tudja betölteni alkotmányos védőbástya szerepét, és egyszerű törvényként módosítható. Ez a magyar közjogi helyzet sajátossága, amelyet szem előtt kell tartanunk és minden vita ennek keretében értelmezhető.

Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás?

Bármely megalapozott kritikának tényeken, és normaszövegen kell alapulnia. Ezért elemeztünk 10 konkrét alkotmánymódosítást kimutatva, hogy milyen okok miatt tekinthetők problémásnak: részben veszélyeztetik a közjogi berendezkedés kényes egyensúlyát és a demokratikus egyensúlyt, ellentétesek nemzetközi egyezményekkel és az Európai Unió jogával, és felvetik az emberi jogok kérdését.

Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák?

A diplomáciai össztűz kemény kritikák formájában öltött testet: a gyakran uniós jogi ’atombombának’ nevezett magyar szavazati jog megvonása is felmerült arra alapozva, hogy Magyarország megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét.

Ma még korai állást foglalni atekintetben, hogy mire vezetnek a felmerült aggályok, illetve mennyiben sérül a jogállamiság Magyarországon. Mivel az államfő a kritizált módosítások aláírása mellett döntött, nemsokára hatályba lépésük várható. Áprilisban újra ülésezik az Európai Parlament, ahol ismét napirenden lesz Magyarország és a demokrácia kérdése. Kérdéses, hogy addig mi minden várható, mint ahogy az is, hogy a magyar miniszterelnök a vitában való részvétel mellett dönt-e, ahogy azt tette 2012 januárjában.

1.) Tanulságok a nemzetközi/európai közvélemény számára

Az érdemi és konstruktív viták lefolyását a tévedések és a nem adekvát kritikák veszélyeztetik. Rajzfilmet készíteni gyermekek számára a magyar jogállamiságról – még ha adott esetben valós problémákat feszeget is – egész egyszerűen nem adekvát csakúgy, mint kétségbe vonni a magyar bíróságok függetlenségét egy olyan, tisztán jogalkalmazási, bírósági esetben, mint a Tobin ügy, ahol ráadásul az uniós jog és az eljárási akadályok csődöt mondtak, és mind az igazság, mint a jogerős ítélet szerint Magyarországnak volt/van igaza.

Bár tetszetősen hangzik, és sokak számára vonzó lehet a „renitens magyarok megbüntetése”, mégis a legnagyobb óvatosságra intenék kritikusokat és védelmezőket egyaránt: a szavazati jog megvonása rendkívül káros lenne az ország számára és senkinek sem áll érdekében, így az Európai Uniónak sem. Egy ilyen drasztikus eszköz alkalmazása túllőhet a célon, és az ország lakosságának meghatározó többségét az EU ellen fordíthatja, ami hosszú távon megintcsak játék a tűzzel. A felmerült (adott esetben megalapozott) kifogásokat európai módon, az unió joga által szabályozott keretben kell kezelni. Márpedig a 7. cikk megsértése rendkívül súlyos, csakis indokolt esetben lehet alkalmazni. Mint ismeretes, szankciók kérdése a 2000-es évek elején merült fel Ausztria esetében, ahol a kormányzó néppárti kancellár koalícióra lépett egy szélsőséges és bevándorlóellenes párttal.

Túlzásnak tartom diktatúra emlegetését, és számos olyan nem objektív hozzáállást, amely méltatlan az európai demokratikus hagyományokhoz. Nem állítom, hogy nincsenek problémák a magyar alkotmánymódosítással, mert vannak. De csak a konstruktív vitában és az építő kritikában hiszek. Csak az érhet célt, és lehet eredményes.

2.) Tanulságok a kormányoldal számára

Három évvel a választások után, több mint egy évvel az Alkotmány elfogadása után a kormányzótöbbség többször bebizonyította: nem fogad el külső beavatkozást – legyen az bármilyen – amennyiben alkotmányos szabályozásról van szó. Ugyanakkor hosszas egyeztetést követően a Velencei Bizottság ajánlásainak jelentős része beépítésre került a magyar alkotmányba, ami pozitívumként értékelhető.

De még ha olyannyira elfogadhatatlan is néha a kritika, lehetséges – még ha nem is minden esetben, hogy egynémely kritika alapos, mint ahogy számos jel arra mutat – és magam is így gondolom – hogy a legújabb alkotmánymódosítás több esetben nem a legjobban sikerült.

Érveltem amellett is, hogy nem szégyen többször módosítani egy jogszabályt a mai felgyorsult viszonyok mellett. Az „okos enged szamár szenved” elv alapján tehát megfontolandónak tartom a kritikák józan mérlegelését, és a szükséges válaszlépések megtételét.

3.) Tanulságok a belföldi kritikusok számára.

Kik a belföldi kritikusok? Lényegében a parlamenti és parlamenten kívüli politikai ellenzéken túlmenően a gazdasági szereplők és a magyar civil társadalom.

Vitáim során többször érveltem és érvelek amellett, hogy Magyarország a demokratikus fejlődés útján halad, és a vitákat demokratikusan kell kezelnie. Konkrétan azt jelenti, hogy ahogy Irak és Afganisztán esetében mérsékelt eredményt hozott a demokrácia erőltetése, ugyanúgy a szuronyok hegyén és kényszerrel diktált demokratikus berendezkedés jogos ellenérzést szül, és azokat is szembefordítja a kritikusokkal, akik egyébként a kritikák egyes részének tartalmával egyetértenek.

A demokráciát nem lehet diktálni, erőltetni. A magyar társadalom számára adottak a demokratikus alapjogok: gyülekezés szabadsága, egyesülés szabadsága, aktív és passzív választójog, az ombudsmanhoz való fordulás joga, népszavazás és népi kezdeményezés, helyi, országos és Európai választások, aktív és passzív választójog által. A magyar társadalom felelőssége, hogy megfontoltan, békésen, de éljen ezekkel az eszközökkel.

A papírforma szerint ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása kell, hogy legyen a 2014-es parlamenti választás. A megfontolt választópolgároknak ítéletet kell mondaniuk a kormányoldalról. Amennyiben elégedettek összességében a választásokkal, akkor a kormányt felhatalmazzák további kormányzásra. Amennyiben nem, úgy más erőknek adnak mandátumot.

De a döntés végső soron a magyar népé kell, hogy legyen általános, egyenlő, tiszta és fair választások során.

Utószó: a nemzeti minimumról

Állapodjunk meg tehát abban, hogy összmagyar érdek az anyaországon kívül élő magyarok támogatása, kisebbségi jogaik érvényesülésének elősegítése. Valamennyi érintett szereplő számára ez legyen egy választóvonal: vajon a nyilatkozatok, lépések mennyit ártanak/használnak a külhoni magyar érdekeknek?

Magam is számos esetben szembesültem azzal, hogy a magyar alkotmányosságot bíráló külföldiek mind a magyar állampolgárság kiterjesztését, mint „európai normákkal szembeni lépést” említették. Muszáj voltam – és leszek is a jövőben – ezeket a vádakat kategórikusan visszautasítani.

A magyar kormányt érő bármely megalapozott, vagy megalapozatlan kritikának az anyaországra kell korlátozódnia, és semmi esetre sem érintheti az olyan magyar diplomáciai törekvéseket, mint az autonómia, mint a kisebbségi jogok legmagasabb foka, érvényesítése a Kárpát-medencében, vagy a kisebbségi és emberi jogi szempontból is elfogadhatatlan Beneš-dekrétumok esete.

A belföldi kritikusok számára pedig azt gondolom, hogy a határon túli magyarok szavazata nem silányulhat kampánytémává. Káros minden olyan kezdeményezés, amely vélt, vagy valós okok alapján az anyaországbeli és határon túli magyarok szembefordítását eredményezheti.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/10DIr9J

 

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

A röghöz kötés alkotmányossága és három alkotmányos megoldási javaslat a fiatalok kivándorlásának megakadályozására

Oktatáspolitika és alkotmányozás látszólag nem szorosan összetartozó dolgok. A közelmúlt alkotmányos fejleményei azonban új helyzetet eredményeztek: az Alkotmánybíróság újfent megsemmisített alkotmányos rendelkezéseket, amelyekre az alkotmányozó hatalom újabb alaptörvény-módosítással válaszolt. Mivel ez alkotmányos rangot irányoz elő a röghöz kötés szabályozásának, ez újfent tiltakozásra indította a fiatalokat. A folyamat kézzelfogható eredményeként a hírek szerint a kormányzat az oktatáspolitikáért felelős államtitkár puha menesztése mellett döntött. A helyzet tehát komoly, és jogosan vetődnek fel az oktatás, közelebbről a röghöz kötés alkotmányosságát firtató kérdések.

Az alkotmányosság mai helyzetéről

AB_testulet

Mind a jelenlegi hatalom, mind annak ellenzéke egyetért abban, hogy a 2010-ig kormányzó erők földcsuszamlásszerű választási veresége nyomán alapvetően új helyzet állt elő: az új hatalom deklarált politikai célja volt a múlttal való gyökeres szakítás, a rendszerváltás meghaladása, amelynek szerves része volt az új alkotmány elfogadása.

Helyreállt-e a jogfolytonosság a történeti alkotmánnyal?

Határozott nem a válasz. Magyarországnak 1949-ig nem volt kartális alkotmánya, hanem – Nagy Britanniához hasonlóan – az addig született, kiemelkedő jelentőségű jogforrások (pl. Szent István törvényei, Aranybulla, Ősiség, Tripartitum, Corpus Iuris Hungarici, Pragmatica Sanctio etc.) együttesen alkották a magyar történeti alkotmányt. A kommunista “alkotmány” ezt formálisan megszüntette, de alkotmányosságról csak 1989 után lehet beszélni, amikor is az Alkotmány – az Alkotmánybíróság felállításával – elkezdett legfőbb törvényként viselkedni.

pecsét

Az új alaptörvény elfogadása részlegesen teremtett új helyzetet. Átnevezte az alkotmányt ’alaptörvénnyé’, alkotmányos rangot adott a sarkalatos törvényeknek (amelyek módosítása alkotmányozó erőt igényel), megteremtette a hivatkozási alapot a történeti alkotmány vívmányaira, de nem állította helyre azt (megjegyezzük, hogy a magyar politikai erők közül a történeti alkotmány helyreállítása, és a Szent-Korona tan alkotmányerőre emelése lényegében a Jobbik politikai programjának részét képezi).

Az új alkotmány figyelemreméltó erénye, hogy jelentős kodifikációs előrelépésnek tekinthető, kidolgozottabb 1989-es változatánál (amely az átmenetiség minden jegyét és hibáját magán hordozta) és fogalmazása a XXI. századi kodifikációs követelményeknek sokkal inkább megfelelőbb, mint elődje volt.

Hátránya azonban lényegében abból fakad, hogy amíg valamely politikai erő alkotmányos többséggel rendelkezik, addig nem tud alkotmányként, jogi bástyaként viselkedni, hanem pusztán egyszerű törvényként. Nem tud gátat szabni a kormányzó alkotmányos többségnek, mert szabadon módosítható. Az átmeneti rendelkezések, a rendkívül hosszú preambulum és a belső ellentmondások (az alkotmányos védelmet nem igénylő szabályok alkotmányba foglalása) miatt a jog uralma és a fékek és ellensúlyok rendszere helyett a jog a politika szolgálóleányaként viselkedik.

Összegezve a magyar alkotmányosság helyzetét 2013-ban azt lehet elmondani, hogy a jogfolytonosság a magyar jogtörténeti múlt vívmányai közül jelenleg leginkább a III. Magyar Köztársasággal, a rendszerváltás 20 évével áll fenn a leginkább. Az Alkotmánybíróság feladata lesz a jövőben az alkotmány rendelkezéseit értelmezni, és ítéleteivel kialakítani az új magyar alkotmányos berendezkedés jogelméleti alapjait.

A röghöz kötés alkotmányos státuszáról

röghöz kötés

A fennálló gazdasági és társadalmi válságok azonban nem várhatnak évtizedes jogfejlődésre, azonnali válaszokat igényelnek.

A magyar politika sokáig kárhoztatott magatartása volt az ’Ejj, ráérünk arra még’ Pató páli hozzáállás, és a status quo fenntartására való törekvés. Az elmúlt évek eseményei e téren figyelemreméltó előrelépést jelentettek: jóllehet a helyes irány és a megfontolt lépések nem minden esetben jellemezték a döntéseket, de kétségtelen tény a határozott állásfoglalás, és az aktív, cselekvő magatartás. Még ha egy-egy döntés nem is volt kellően átgondolt és előkészített vagy uram bocsá’ rossz volt, akkor is, ezek a rossz döntések is valamilyen szinten hasznosak voltak, mert társadalmi vitákat indukáltak, és elmozdulást eredményeztek, közelebb hozva mindenki számára a majdani tényleges megoldást.

E blog lényegében 2013 januárjában indult, és az első érdemi bejegyzést pont a diákmegmozdulások motiválták (Diáktüntetések, tandíj, népszava, forradalom – avagy mit üzennek a diákok?). Ahogy akkor, alig több mint egy hónappal korábban már jeleztük: a fiatalok elvándorlása aggasztó jelenség, és helyes a kormányzat felismerése, amely ez ellen tenni akar. Ezzel valamennyi olvasóm egyetérthet: nehezen képzelhető el virágzó jövő kivándorló ifjúság mellett.

A fentiek fényében azt is üdvözölnünk kell, hogy a kormányzat konkrét elképzelésekkel rendelkezik, és határozott, cselekvő módon lép fel a helyzet megfordítása ellen. Ami ellen azonban tiltakoznunk kell, az a megválasztott eszköz: a röghöz kötés nemhogy nem elegáns, de jogilag sem indokolható eszköz, amely jogos ellenérzést szül és a kívánt cél elérésére sem alkalmas

A röghöz kötés nem jó és nem alkotmányos megoldás

Most az alkotmányos vonulatra helyezném a hangsúlyt: minden alkotmány a világon két alapvető részre osztható, az állami szervek alkotmányos működését szabályozó rendelkezésekre és alapjogi részre. Ez utóbbiak a legfontosabbak az állampolgárok számára: ezek magasabbrendű alkotmányos szabályok, valamennyi állami intézményre vonatkoznak és ez a mindenkori hatalom korlátját képezi. Ez a szemlélet így van a nagy francia forradalom, és az 1789-ben elfogadott „Emberi és polgári jogok Nyilatkozat” óta.

Köztudomású és mindenki által ismert alapvetés a két legfontosabb alkotmányos emberi jog: az emberi élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog. Könnyen belátható, hogy egyéb alkotmányos jogok (véleménynyilvánítás szabadsága, szabad mozgáshoz való jog, ártatlanság vélelme stb.) végső soron mind-mind levezethetők ebből a kettőből. Ez a két alapjog pedig korlátozhatatlan.

A fentiek alapján tehát bárki számára belátható: hiába írnánk bele az alkotmányba olyan rendelkezést, amely alapvető alkotmányos jogoknak mondana ellent, az ugyan belső alkotmányos ellentmondást eredményezne ugyan, de biztosak lehetünk benne, hogy az alkotmányos alapjogok az erősebbek.

A röghöz kötés alkotmányba foglalása tehát nemcsak célszerűtlen, hanem alkotmányellenes is.

Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkotmányos megoldást találni a fiatalok külföldi kivándorlására. Lehet is és kell is. Alkotmányos megoldás lehet – a Klebelsbergi magyar kollégiumok mintájára – olyan ösztöndíjrendszer kidolgozása, amely a tanulmányok alatt tisztes megélhetést biztosít, adott esetben külföldi tanulmányutakra is lehetőséget ad, és az egyetem elvégzése után meghatározott időre fizetett állást biztosít meghatározott helyen az ezt a megoldást választó diákoknak.

Alkotmányos megoldás lehet olyan speciális köztisztviselői kar létrehozása minisztériumi, és önkormányzati szinten, amely szintén az ezt választó diákok számára előre kalkulálható, fizetett állásokat biztosít meghatározott időre, amely a közigazgatás fiatalítása, és nyelveket tudó, a köz iránt elkötelezett utánpótlást is biztosítana.

Alkotmányos megoldás lehet erre elkülönített pénzalapok létrehozása, amely az arra sikeresen pályázó magyar civil szervezetek számára adna pénzügyi támogatást, amellyel fedezni lehetne a civil szférában elhelyezkedő, elhivatott fiatalok fizetését. Ez kettős előnnyel járna: nemcsak a leginkább elkötelezett fiatalok Magyarországon tartását eredményezné, hanem jelentősen hozzájárulna a Magyarországon kialakulófélben lévő, autonóm civil társadalom megerősítéséhez.

Nem állítjuk mi, hogy a munkánk hiba nélkül való lenne. De azt igen, hogy véleményünket megindokoltuk, valamint az ígért három javaslatot letettük az asztalra. A magunk részéről készen állunk tehát a további konstruktív vitára.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/15f1UlE

Pro Patria et Libertate – Magyar Közéleti Blog

Lecturis Salutem!

 nyugat02_390-FELIRAT

A közéleti blog célja

A Pro Patria et Libertate magyar közélet blog célja a közéleti viták kereteinek kijelölése, közös értékeink meghatározása tematikus blogbejegyzések által.

Az írást kiváltó ok – Ez „így” nem mehet tovább

Kevesen vannak ma Magyarországon, akik ne értenének egyet azzal az általános megállapítással, hogy a dolgok „így” nem mehetnek tovább.

Ha elfogadjuk a fentieket sommás összegzésként, és mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez „így” tényleg nem mehet tovább, akkor már megtettük az első lépést előre.

Lássuk tehát konkrétan, mit is értünk az ’így’ alatt, és mit ajánlunk a továbblépésre.

Látlelet – A magyar közgondolkodás állapota a XXI. században

Megítélésem szerint a fő probléma abban keresendő, hogy megkérdőjeleződtek az összmagyarságot összetartó alapvető értékek. De mit jelent ez a kézzelfogható, napi valóságban?

  • Elvesztettük a közös hangot, nem figyelünk egymásra és nem értjük meg a másikat. A közös nyelvtani magyaron túl nem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nincsenek igazi, fejlődést indukáló párbeszédek, jó értelemben vett, megtermékenyítő viták csak többnyire párhuzamos monológok, alkalmasint mindössze gyerekes veszekedések.
  • A probléma, és annak építő megoldása helyett a másik személye, és a folytonos bűnbakkeresés vált fontossá, napi gyakorlattá.
  • Egy-egy mindenki számára érzékelhető probléma (antiszemitizmus, a romák helyzete, gazdasági visszaesés, tömegek elszegényedése, devizahitelcsapda, népességfogyás határon innen, asszimiláció határon túl) esetén is a cselekvés többnyire kimerül a személyeskedéstől sem mentes sérelmek hangoztatásában, érdemi és konstruktív megoldási javaslatok asztalra helyezése nélkül („sérelmi politizálás”).
  • Hiányoznak azok a mindenki számára elfogadható, minimumnak tekinthető alapok közmegegyezésen alapuló meghatározása, amely nélkül bármiféle szellemi építkezés és előrehaladás elképzelhetetlen.
  • Nincsenek továbbá kijelölve a közbeszéd és a legitim közpolitikai küzdelmek írott és íratlan keretei, amelyek ismerete nélkül bizony nehéz a kimért és tisztességes versengés – ami pedig az egészséges demokratikus közélet lényege.
  • Az alapok, és a belső keretek híján egészséges, és hatékony magyar szomszédsági, európai és tágabb értelemben vett külpolitika sem képzelhető el. Márpedig ez egy olyan nemzet számára, amely szétszórva él a világban, és csak a Kárpát-medencében 7 különböző országban él, egyenesen létkérdés.
  • A fentiekre pedig ráveti árnyékát közelmúltunk átkos, kibeszéletlen, feldolgozatlan öröksége (trianon, holokauszt, kádárizmus, rendszerváltás), amelyek meghaladása nélkül minden további haladás elképzelhetetlen.

Hogyan tovább? – Lépésről lépésre, egy-egy téma feldolgozása által

Minden sikeres kezdeményezésnek a „nagy magyar” valóságon kell alapulnia. Ennek megfelelően egy-egy, a fentieknek meghatározott ’lépésnek’ egy-egy blogbejegyzés felel majd meg. Mindegyik ilyen lépés egy eleme lesz az összképnek, amely e nyíltvégű, és ezáltal előre meg nem határozható hosszúságú folyamat végén egésszé áll majd össze.

József Attila tájverseihez hasonlatos módon vázolható fel a folyamat, ahol egy szerpentin vezet a hegy tetejére, és a magaslatról az egész képzeletbeli táj látható, csak az oda vezető út olvadt fel a természetben.

Minőségi követelmények

E bloggal a szerző hármas minőségi követelményrendszert állít fel önmaga, és egyben a mindenkori olvasó számára. Ezek az objektivitás, értékelvűség és konstruktivitás.

1. Objektivitás alatt a harag és elfogultság nélküli írást értem. Sine ira et studio. Ne a beszélőt értékeljük, hanem azt, hogy mit mond. Ez egyben a mindenkit megillető alapvető emberi tisztelet megadását is jelenti.

2. Értékelvűség alatt azt értem, hogy valamely belső meggyőződés, vallott érték legyen a mondandó mögött. Az értékelvűséghez hozzátartozik, hogy az egyes ügyeket önmagukban vizsgáljuk, mindenkinek legyen meg a szabad véleményformálás joga az adott ügyre vonatkozóan, az általa vallott értékeknek megfelelően és ezt ne torzítsa politikai beállítottság, címkézés.

3. Konstruktivitás, amely a leginkább visszahúzó magyar sztereotípiával, a pesszimizmussal („Dögöljön meg a szomszéd tehene is.”) való leszámolást célozza. Csak a jövőbe forduló, pozitív hozzáállás által lehet előrébb jutni.

Mennyiségi követelmények

A remélt eredmények körvonalazhatóak, de nehezen megjósolhatóak. Nagyjából úgy foglalhatóak össze, hogy a kialakítani vélt gondolati hozzáállás érje el azt a kritikus tömeget, hogy mérhetővé, érzékelhetővé váljon, és fejtsen ki valós hatást.

Noha ehhez a megfelelő minőségi követelmények elengedhetetlenek, mennyiségi követelményekkel, mérhető és vállalható teljesítményeket is fel kell tudni mutatni. Ezért a mennyiségi kritérium.

A nyilvános blog bárki számára, díjmentesen, minimális időráfordítással hozzáférhető, amelyről az olvasók fognak végső soron ítélni.

A nyilvánosság, valamint az objektív és mérhető adatok döntenek majd a közéleti blog életrevalóságáról, arról, hogy érvényes és közérthető üzeneteket fogalmaz-e meg. S mivel ezek a közösségi médiumokban (facebook, twitter, LinkedIn) is megjelennek, számszerűen mérhető lesz az elért befolyás.

Alea Iacta estdöntsön az olvasó.

A várható eredmény

A folyamat türelmet, energiát és kitartást követel úgy a szerzőtől, mind az olvasótól.

A remélt eredmény a közbeszéd tematikájának érdemi megváltozása, a közéleti blogban foglalt gondolatok elterjedése, a közéleti blog széles körben való elismertté, hivatkozási alappá válása. Ha pedig a fentiek megvalósulnak, annak megtermékenyítő hatással kell lennie a mindannyiunk mindennapjait érintő napi döntésekre is.

Történelmi keret – „Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.”

Minden további bejegyzést történelmi áttekintés követ majd, segítve az értelmezést. Nincs ez másképpen ezen induló bejegyzéssel sem.

Nem ismeretlen a magyar történelemben, hogy szellemi elődeink önkéntes, avagy kényszerű emigrációba kényszerültek. A magyar emigrációk története végigkíséri legalábbis újkori történelmünket.

A teljesség igénye nélkül ehelyütt

  • a címadó korszak kuruc emigrációjára,
  • az 1848-as szabadságharc reformnemzedékének emigrációjára,
  • az Amerikába “kitántorgott” hárommillió honfitársunkra,
  • az 1919-es proletárdiktatúra utáni kommunista politikai és baloldali értelmiségi emigrációra,
  • a világháború előtti, alatti és utáni totalitárius diktatúrák elől menekülőkre, és
  • különösen az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő emigrációs és disszidens hullámra gondolok.

Az emigráció lehetőségei korlátozottak – de nem reménytelenek.

  1. Az ország rendi különállásának fenntartása értelmezhetetlen a vezérlő fejedelem és köre emigrációs tevékenysége nélkül.
  2. Az 1867-es kiegyezés magyar tárgyalópozíciójához, és a passzív ellenállás hatékonyságát felerősítette a 48-as emigráció.
  3. Keserű tanulság, hogy a kommunista politikai emigráció sikeresnek volt mondható, figyelemmel az 1947-es fordulatra, de csak szovjet szuronyok, azaz külső fegyveres erő és nemzetközi elszigeteltség (jaltai paktum) következtében.
  4. Végül a közelmúltra tekintve a szocialista rendszer erróziójához is hozzájárult az öntudatos polgári demokratikus emigráció aknamunkája.

Szellemi elődökként ehelyütt név szerint elég Mikes Kelemenre, Kossuth Lajosra, vagy Márai Sándorra hivatkozni. Van tehát építő jellegű szellemi örökség, amiből lehet meríteni.

Ha meghatározó nemzedékek példájáról van szó, újkori történelmünkből mindenképp kiemelést érdemel a nyelvújítók és felvilágosult ’magyar jakobinus’ generáció tevékenysége, mely megtermékenyítő hatással volt a következő nagy hullámra, a reformkor nemzedékére, és lehetővé tette többek között, hogy most e nyelven beszéljünk.

Az újabb kori történelmünk haladó hagyományait pedig a Nyugat három nemzedéke képviseli, akiknek mindazt köszönhetjük, amire büszkék lehetünk szellemi örökségünkből. És így érkeztünk el napjainkhoz, amikor is közéleti írásra kerül sor.

A szerzőről – dióhéjban

Ami a személyes motivációkat illeti, ilyenek – hagyományos értelemben véve legalábbis – nincsenek. Az írás a szerző részéről önkéntes, non-profit és szabad.

Önkéntes annyiban, hogy a mindennapi munka és élet kiegészítő elemeként, az erre szánt időben születik.

Non-profit annyiban, hogy közérdekű és lényegében semmiféle közvetlen vagy közvetett anyagi haszonszerzés nem motiválja.

Szabad pedig annyiban, hogy belső meggyőződésen alapul. „Én magammal akarok békében élni, nem a világgal.

A fentiek alapján az értő olvasó számára már bizonyára nyilvánvaló, hogy csak a kimondott szó és annak igazságtartalma számít, tekintet nélkül arra, hogy ki mondja. Ugyanakkor egyrészt joggal támadhat kíváncsiság, hogy ki az, aki a sorok mögött rejtőzik, másrészről a hátteret, a motivációt és a gondolatmenetek megértését elősegítheti, ha párt sort ehelyütt a szerzőnek is szentelünk.

A szerző származására tekintettel alföldi születésű, éspedig szolnoki. Középiskolai korszaka alapozta meg a történelem ismeretét és szeretetét benne, amely egész további pályáján végigkíséri majd. Végzettségét tekintve meghatározó részt Szegeden végzett jogász, amelyhez az Université Paris X által kiadott francia és közösségi jogi specializáció társul. Az európai szemlélet kialakításához 4 hónapos párizsi ERASMUS ösztöndíj járult hozzá.

A több mint 7 éves szakmai tapasztalat a magyar bírósági rendszerben kezdődött bírósági fogalmazóként, polgári, gazdasági és büntető ügyszakban, ahol a jog uralma, a függetlenség és a pártatlanság eszméit sajátította el. A 7 hónapos luxemburgi jogász-nyelvészi gyakorlat az Európai Unió Bíróságán az EU jogának alaposabb megismerésére, és más európai nemzetek alaposabb megismerésére adott alkalmat.

A közel négy éves közigazgatási tapasztalat az egészségügyi ágazat európai és nemzetközi ügyeiben kialakította a szerzőben a köz ügyei iránti elköteleződést. A féléves magyar EU elnökség során az ország hírnevének öregbítésére és az EU döntéshozatali folyamatának elmélyült, beható tanulmányozására nyílott mód.

A szerző jelenleg egy brüsszeli székhelyű, nem kormányzati, népegészségügyi civil szervezeteket tömörítő ernyőszervezetnél dolgozik, ahol a civil kezdeményezés és önszerveződés érdekében, nap, mint nap annak érdekében jár el, hogy összeurópai viszonylatban a felelős politikai döntéshozók a népegészségügyi szempontokat súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően vegyék figyelembe napi döntéseik meghozatalakor.

Nem titok továbbá, hogy jelenlegi tevékenysége során a szerző egy, nagyrészt európai ügyekkel foglalkozó blogot (’EU Hemicycle: updates on EU affairs, open discussions on EU actualities’) is vezet, amely a Facebook, a Twitter (@EU_Hemicycle) és a LinkedIn hálózatokon egyaránt megtalálható.

További információk, összegzett elérhetőségek az about.me oldalon érhetőek el.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/YtdLJO

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-