Brüsszeli tudósítások 1: Az Európai Parlament jelentőségéről és a magyar jelölőszervezetekről

Európa, és benne Magyarország Európai Parlamenti választások elé néz. Megoszlanak a vélemények e választás tétjéről és jelentőségéről, és beszédes az a tény, hogy sok helyen – így hazánkban is – sokkal inkább belpolitikai kérdések dominálják ilyenkor a közbeszédet az európai témák helyett. Brüsszelbe szakadt hazánkfiaként ezért fontosnak tartom megvilágítani az Európai Parlament jelentőségét, amely segíthet eligazodni az öntudatos magyar európai választópolgároknak az uniós döntéshozatal dzsungelében. Ezt követően a magyar jelölőszervezetek listái / EP képviselőjelöltjei / programjai olvashatóak a bejegyzés végén.

 A 3 “nagy” intézmény: az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament

Az EU intézményi döntéshozatalát az említett 3 “nagy” intézmény határozza meg. Az Európai Bizottság az Európai Unió kvázi kormánya ugyanakkor nemzetekfölötti, független szerv, amelynek feladata az uniós szintű, közös érdekek részrehajlás nélküli képviselete. Az élén a valamennyi tagállam által delegált biztosokból álló biztosok kollégiuma áll, amelynek munkáját egy rendkívül kiterjedt közigazgatási struktúra készíti elő, amely mérete “bürokratikusnak” tűnhet, de ha közelebbről megnézzük, hogy 28 EU tagállamra vonatkozó EU-s jogalkotásért felel, akkor felettébb kicsinek és takarékosnak tűnhet. Az Európai Bizottság politikai “feje” az elnök, ez idő szerint 2014-ben José Manuel Barroso.

A Tanács a “legkisebb” és voltaképp nem is európai, hanem kormányközi intézmény, amely lényegében fórumot ad a 28 tagállami kormányzati képviselőnek álláspontjuk egyeztetésére. Legmagasabb szinten a miniszterek, legalacsonyabb szinten kormányzati szakértők képviselik az országokat. A Tanács politikai szerv, döntéseit konszenzussal hozza – ritkán kerül sor szavazásra, ezért a tipikus európai kompromisszumok születésének bölcsöje. Ahol 28 államnak kell egyetértenie, ott nincsenek komoly érdekeket sértő reformok, de igazi vesztesek sem. A Tanács elnöksége messze nem olyan politikai súlyú, mint a bizottság elnöksége, és szerepe a kompromisszumok kidolgozására korlátozódik. A Tanácsot 6 havonkénti rotációs rendszerben egy-egy tagállam vezeti (Magyarország 2011 január és június között volt a Tanács soros elnöke, ez idő szerint Görögország.)

(A Tanácstól meg kell különböztetni az Európai Tanácsot, amely a 28 állam és kormányfő együtteséből áll, amely stratégiai döntéseket hoz – pl. az EU költségvetéséről – és amely levezető elnökének szerepe a Tanács elnökségéhez hasonlóan a komomisszumkeresés. Az Európa Tanács pedig az EU jogi keretén kívül található, emberi jogi nemzetközi szerv, amelynek székhelye Strasbourg.)

 

Az Európai Parlament a legfontosabb EU-s döntéshozó intézmény abban az értelemben, hogy ez az egyetlen intézmény, amely az Európai választópolgárok által titkos és közvetlen választással választott képviselőkből áll. Bár döntéskezdeményezési monopóliuma kizárólag az Európai Bizottságnak van, mára már komoly, az európai lakosokat érintő, érdemi döntés a mindennapi EU-s jogalkotás során majdhogynem elképzelhetetlen az Európai Parlament valamilyen szintű bevonása – többnyire együttdöntési eljárás – nélkül. Az Európai Parlament egyrészről biztosítja a ‘demokratikus deficittel’ küszködő többi EU-s intézmény demokratikus kontrollját, másrészről maga is politikai szempontból jelezheti, mely témák tekintetében tartaná fontosnak európai jogszabály születését.

Az Európai Parlament fogadhat petíciókat, meghallgatja az Európai Biztosokat szakbizottsági szinten (amely során kérdéseket tehet fel nekik), majd szavaz a Bizottságról, mint testületről. Az Európai Parlamentnek döntő szava van az európai uniós költségvetés elfogadásakor is, ahogyan azt a közelmúltban láthattuk. A képviselőknek joga van továbbá szóbeli és írásbeli kérdéseket intézni a Bizottsághoz, amelyre a Bizottság köteles válaszolni.

A lisszaboni szerződés megerősítette az Európai Parlament döntéshozatali jogosultságát, és 2009. december 1-től a Tanáccsal egyenjogú jogalkotó intézménnyé vált sok tekintetben. Ez azt jelenti, hogy a Bizottság által kezdenyezett jogszabály csak akkor válhat kötelező erejűvé, ha mind a Tanács (a tagállamok), mind a parlament jóváhagyja. Ez a gyakorlatban végtelennek tűnő tárgyalásokat, politikai kompromisszumokat jelent, amely alapján a tagállamok és az európai parlamenti képviselők lényegében “átírják” a bizottsági jogszabálytervezeteket. A gyakorlatban kis túlzással az mondhatnók, hogy a Bizottság sok esetben nem ismer rá a eredetileg benyújtott javaslatra – jóllehet annak váza, és struktúrája többé-kevésbé állandó.

Az Európai Parlament jelentősége abban áll, hogy míg a tagállamok nagyrészt a kormányközi diplomácia szabályai szerint, zárt ajtók mögött tárgyalnak, addig a Parlament működése nyilvános, átláthatóbb, a civilek és polgárok számára nyomon követhető, és elszámoltatható.

További információ az Európai Parlamentről – magyarul is – elérhető az intézmény honlapján itt.

Az Európai Bizottság elnökségéről és az elnökjelölti vitáról

Már a hazai médiumok ingerküszöbét is elérte a várható bizottsági elnökjelöltek közötti vita. Erről azt kell tudni, hogy az Európai Parlament különböző képciselői politikai csoportokból áll amelyekből ez idő szerint 6 létezik:

(További részletek AZ EP honlapján)

Fontos azt is kiemelni, hogy a politikai hovatagozódás azt is jelenti, hogy a tagállami képviselők nem a tagállamokat, hanem azok lakosságát képviselik (a kőkemény tagállami érdekeket a kormányzati szakértők által képviselt Tanács képviseli).

Az Európai Parlamenti választásokat követően a szerződés rendelkezései szerint az Európai Tanács (az állam és kormányfők) választja meg az Európai Bizottság elnökét. Valamennyi tagállam jelöl 1-1 biztosjelöltet, és a bizottsági elnökjelölt “osztja ki” a “tárcákat” (felelősségi területeket) a biztosjelöltek között.

Nincs jogilak kötelező erejű előírás, hogy az állam- és kormányfők kötelesek a legtöbb szavazatot szerzett politikai csoport vezetőjét kineveni, jóllehet a demokrácia elve ezt kívánná. Ezért van jelentősége a választások kimenetelének: a legnagyobb frakcióval rendelkező politikai csoport okkal várja el majd a jelöltje kinevezését az Európai Bizottság élére.

A helyzetet bonyolítha ugyan, hogy némely csoport (európai konzervatívok és az euroszkeptikusok) nem állítottak jelöltet, a szélsőbaloldali elnökjelölt pedig nem vett részt a vitában, így a vitából nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Az megintcsak más kérdés, hogy reális esélye mindössze a két “nagy’nak, a néppárti Juncker-nek és a szocialista Schulz-nak van.

presidential debate euronews

(Fénykép forrása: index.hu)

Hasznos linkek, tanácsok

Érdeklődő európai polgárok haszonnal nézegethetik a Nemzeti Választási Iroda közérthető, egyszerű adatait, amely tartalmazza valamennyi jelölőszervezetet, a sikeres jelöltállítók közül pedig a jelöltek listáját ► EP választások 2014

Tovább információ a magyarországi, illetve határon túli magyar jelölőszervezetekről, Európai választási programról, jelöltekről (attól függően, hogy mely jelölőszervezet mit tett közzé a hivatalos honlapján):

Határon túli magyar szervezetek

Románia

Szlovákia

a bejegyzés rövidített linkje ►http://ow.ly/wHE4R
Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:
Reklámok

Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára

Választási kampány kellős közepében tűzzel játszik az, aki szót emel a közért. Közelgő nemzeti ünnepünk azonban szinte kötelez arra, hogy öntudatos civilként felemeljük a szavunkat a ‘már semmi sem szent’ szemlélet ellen: aggódva tapasztaljuk, hogy külön hordók körül csoportosulva külön-külön néptribünök hirdetik, hogy ki-ki miért tekinti magának március 15-ét. Tévedés. Március idusa senkié. A nemzeti ünnep nem lehet ‘jó ürügy’ pártpolitikai kampánybeszédre. Március 15-e mindenkié.

12 pont.jpg

Javaslatként hát a márciusi ifjak szellemében 12 közéleti pontot fogalmaztunk meg, és szerény javaslatunk a magyar közélet szereplői felé irányul. Az eredeti 12 pont is mindenkié, nem lehet kisajátítani. Bízunk hát benne, hogy e civil 12 pontot jószívvel a magáénak érzi majd minden magyar olvasó.  Fontolják meg, és ha a ködös, izgalmas kampámyidőszak elmúlik, fontolja meg a majdani felelős kormány és annak felelős ellenzéke, hogy milyen lépések útján valósíthatóak meg. Akár egy pont teljesülése is nagy siker – de mi valamennyi teljesülését nyomon követjük majd és elvárjuk.

Mit kíván a magyar civil társadalom?

1. Kívánjuk a közmédiumok szabadságát, censura eltörlését. A köztelevízió, rádió, és hírügynökség szakmai működésének helyreállítása. A mindenkori politikai hírszerkesztés megszüntetése. Kiegyensúlyozott, független és pártatlan hírszolgáltatás, a mindenkori hatalom és ellenzék elszámoltathatóságának alapfeltételeként.

2. Roma integrációt. A rendelkezésre álló nemzetközi és hazai források közvetlen biztosítását a Roma lakosság és civil szervezetek számára. A magyar társadalom legnagyobb, jelentős részben mélyszegénységben élő kisebbségének felzárkóztatását célzó programok indítását. A szegregáció minden formájának megszüntetése, az egyenlő bánásmód garantálása.

3. Együttműködést a Kárpát-medencében. Határmenti régiós együttműködések kialakítását. Közös történelemoktatást. Testvérvárosi és testvériskolai kapcsolatok kialakítását. Kölcsönös nyelvtanulást. Egyszóval: Trianon feldolgozását és meghaladását a XXI. századi Európában.

4. Törvény előtti egyenlőséget jogállami tekintetben. A jog uralmának biztosítása, a visszamenőleges hatályú törvényalkotás jogállami feltételeinek betartása. Átlátható és kiszámítható, minőségi jogalkotást, érdekegyeztetéssel és a civil szervezetek véleményének érdemi figyelembe vétele mellett. Garanciát a népszavazás gyakorlati alkalmazhatóságára, és a Nemzeti konzultációk érdemivé tételére.

5. Nemzeti Alkotmányt. Közmegegyezésen alapuló alkotmány elfogadását a jelenlegi alkotmány módosításával. Társadalmi vitát és nyílt, befogadó alkotmányozó folyamatot a társadalmi és civil szervezetekkel, valamint politikai pártok részvételével konszenzusos alapon.

6. Visegrádi integrációt. Megerősített együttműködést az EU-ban a visegrádi országok között: közös képviseletek, közös véderő, a közös gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatok elmélyítése, érdemi álláspont-egyeztetést és együttes érdekérvényesítést európai és nemzetközi fórumokon – szakértői és döntéshozó szinten egyaránt.

 

7. Az uram-bátyám viszonyok megszüntetését. A közbeszerzések tisztaságának garantálása. A választási finanszírozás átláthatóvá tétele. A pályázati rendszer helyreállítása, az egyoldalú döntések megszüntetése. Független, fenntartható közfinanszírozást a magyar civil szervezetek számára. Az egészségügyet mérgező korrupció, a hálapénz felszámolása.

 

8. Egészségi, Oktatási, Kulturális, Szociális és Környezetvédelmi jogok biztosítása. Preventív népegészségügyi politikát és az egészségügyi rendszer reformját. Független és versenyképes oktatást iskolától egyetemig, az európai és nemzetközi tanulmányutak támogatását. Magyarországot ma ismét a kultúra emelheti föl, és teheti ismét naggyá. A válság áldozatait segítő jóléti állam helyreállítását, a hajléktalanüldözés megszüntetését. Fenntartható erőforrások bevezetését közintézményekben, és magánházakban állami és EU-s támogatással. Megfelelő erőforrások biztosítása a mindenkori költségvetésben e kulcságazatoknak.

 

9. Nemzeti Véderőt. A magyar véderő önbecsülésének helyreállítását, XXI. századi ütőképes, a NATO követelményeknek megfelelő, jól képzett és korszerűen felfegyverzett magyar alakulatok kiképzését.

10. Decentralizációt. A főváros központúság mérséklését, döntéshozó, adminisztratív, és gazdasági központok, intézmények kitelepítését vidéki városokba. Egységes autópálya és vasúthálózati összeköttetést a főváros és vidéki központok, és ez utóbbiak között.

 

11. A politikai eljárások gyakorlatának felszámolását. A politikai jellegű eljárások felfüggesztése. A politikai küzdelem alapja programok, és szakmai érvek legyenek, ne gyűlöletkampányok, lejáratások, vádemelések, perek és karaktergyilkosságok. A politika korlátozódjon a közéletre, hagyja érintetlenül a magánéletet.

 

12. Autonómia. A határon túl élő magyarok egyéni és kollektív kisebbségi jogainak elismerése. Területi autonómia a tömbmagyarságnak. Kulturális, oktatási autonómia a szórványmagyarságban élőknek, a Kárpát-medencén kívül és belül. Az írott, beszélt és elektronikus anyanyelvhasználat jog garantálása az egyes településeken számarányos korlátozás nélkül.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1fUP3UJ

Alapjogi ismertető – Kiskáté a Tavares jelentésről

Sok elemzés, valamint nyilatkozat, illetve interjú foglalkozik a magyar alapjogi helyzetet boncolgató, és lényegében a hazai helyzetet elítélő  Tavares jelentéssel. A Tavares jelentés nemcsak Magyarország sorsára van kihatással, hanem az európai alapjogi politikát és jövőbeni szankciórendszert is meghatározhatja. Valóban mélyen igazságtalan ez a jelentés Magyarországgal szemben? Tényleg nyíltan kettős mércét alkalmaz? Súlyosan sérti Magyarországot? Valóban komoly veszélyt jelent az Európai demokráciára? Megannyi kérdés, amelyek válaszokra várnak e rövid kiskátétól.

Helyes-e, hogy a miniszterelnök személyesen vett részt a vitában?

Nagyon is.

Vajon ez valóban a tisztelet megadásáról szólt a nemzetközi közösség számára?

A legteljesebb mértékben. Jóllehet sokan vitatkoznának velem, hogy ez csak retorikai fogás (természetesen az is, méghozzá hatásos) de ennek önmagán túlmutató jelentősége van. A miniszterelnök puszta jelenléte, kimért válasza stabilizáló hatású volt, visszaterelte a demokratikus vitát oda, ahova való: az európai képviselők házába.

Politikai vagy jogi vita folyt az Európai Parlamentben?

Politikai. Az Európai Parlament pont az ilyen politikai viták színhelye. És mivel alapjogok, jogállam és demokrácia terén nincsenek precízen szabályozott eljárások az Európai Unióban (ne feledjük az Európa Tanácsot és a Velencei Bizottságot), ezért a jogi eljárások csak meghatározott területre korlátozódhatnak. Az érem másik oldala: nehezen értelmezhető ennek tudatában hatáskör túllépésről, szuverenitás sértésről beszélni, hisz – kis túlzással – az Európai Parlament voltaképp arról vitázik, amiről akar.

(Talán cinikusnak hangzik, de mégis Nagy Frigyes porosz uralkodó szavai jutnak az eszembe: „a népem és én kiegyeztünk egymással. Ők azt mondanak, amit akarnak, én pedig azt teszem, amihez kedvem van.”

Tényleg az Európai parlament “baloldali többsége” erőltette át a határozatot?

Így is lehet fogalmazni. Mint minden parlamentben, itt is először lezajlik egy demokratikus vita, majd szavazás következik, és a többségi akarat érvényesül – tiszteletben tartva a kisebbség akaratát is. Megjegyezzük, hogy jóllehet a baloldali blokk (szocialista-liberális-zöld-kommunista) képviselők valóban többséggel rendelkeznek, de a néppárti frakció nagy része (amely a legnagyobb frakció) nem támogatta a javaslatot. Jogilag ez a határozat erejét nem érinti, legitimációját azonban igen. Meggyőződésem, hogy a helyzet az Európai Néppárt kezében van. Amíg egységesen kiállnak a magyar kormány mellett, addig az európai kritikák hatása – legalábbis – mérsékelt marad.

Tényleg a kutyát sem érdekli a Tavares jelentés?

Dehogynem. Nemcsak a magyar és az európai közvéleményt, hanem az európai döntéshozókat is. Pillanatnyilag a magyar politikai vonatkozása a legjelentősebb, de jelentősége túlmutat ezen: a Tavares jelentés precedensértékű jogi szempontból is, mert az események mintául szolgálhatnak a jövőbeni hasonló eljárások számára. Az EU-t ugyanis a 2001-es ausztriai szélsőjobb koalícióba emelése óta nem érte ilyen jellegű kihívás, és a magyar ügy rámutatott a joghézagra: a szavazati jog megvonásán (alapjogi atombomba) kívül nincs hatékony jogi eszköze a helyzet kezelésére

Igaz az, hogy a magyar Parlament válaszul olyan határozatot fogadott el, amely elítéli az Európai Parlamentet?

Igaz.

Hogyan értékelhetjük ezt a lépést?

Ugocsa non coronat. Másfelől megközelítve: amennyiben az Európai Parlament jelentése legitimációs hibában szenved (merthogy a baloldali többség fogadta el – ami igaz), akkor – attól tartok – a magyar parlamenti határozatról ugyanez elmondható – történetesen, hogy jobboldali többséggel lett elfogadva. Másfelől nézve: ez a demokrácia működése, jogilag tehát mindkét határozat rendben van. A probléma inkább abban keresendő, hogy a magyar “válaszlépés” egyszerűen nem adekvát, jogilag értelmezhetetlen, és a magyar sérelmi dacpolitizálás rossz hagyományait éleszti fel (ami Bécsből jön, az jó nem lehet).

A magunk részéről említésre méltónak találjuk a lengyel szimpátiatüntetést a magyar kormány mellett, amely egyrészről nem az első eset hasonlóra, másrészről jól mutatja a helyzet bonyolultságát.

(Megjegyezzük, hogy a magyar kormányzat részéről történt megfelelő és adekvát válaszlépés a jelentés elfogadása előtt: a 2013. július 2-i angol nyelvű válaszmemorandum mindenképp ilyennek tekinthető – tartalmi elemzéstől függetlenül.)

Valóban mélyen igazságtalan ez a jelentés Magyarországgal szemben?

A jelentés készítését részletes vita előzte meg, és annyi mindenképp kijelenthető, hogy vizsgálatokon alapuló megállapításokon alapul. A tartalmát lehet vitatni, önmagában a jelentés ténye, és annak elfogadása azonban nem igazságtalan – pusztán része egy demokratikus vitafolyamatnak. A miniszterelnök válasza a Tavares jelentésre e – megítélésem szerint termékeny – vita része, és hozzájárult a helyzet tisztázásához, és ahhoz, hogy mind a kritikusok, mind az ország vezetése aludjon rá egyet, és vonja le a megfelelő tanulságokat.

Ténleg nyíltan kettős mércét alkalmaz?

Kettős mércéről akkor beszélhetnénk, ha Magyarország számára felrónának valamely körülményt, amelyet más országnak elnéznének. A közelmúlt példája – legalábbis alapjogi, demokráciaviszonylatban – ékesen cáfolja ezt. Románia lépett a közelmúltban arra az útra, hogy a szocialista kormányfő puccsszerűen kísérelte meg elmozdítani a jobboldali elnököt. Európa, és a Bizottság azonban erélyesen közbelépett, amelynek meg is lett az eredménye. Pozitív példát hozva: a Bizottság a politikai viták megléte ellenére megszüntette a Magyarországgal szembeni túlzottdeficit eljárást – hiszen annak jogi feltételei fennáltak.

Súlyosan sérti Magyarországot?

Igen, annyiban, amennyiben a magyar kormányzat által képviselt politika (alkotmányozás, unortodox gazdaságpolitika, ágazati különadók) ellen irányul. Mivel a nemzetközi jogban az országot meghatározó mértékben a kormányzat képviseli – az Európai Parlamenti vitában mindenképp – így jogos kijelenteni, hogy a magyar kormányzat által képviselt ország érdekeit, nemzetközi politikai megítélését bizony súlyosan sérti.

Valóban komoly veszélyt jelent az Európai demokráciára?

Politikai gyámságról – szerencsére – nem beszélhetünk, a határozat ugyanis az ország szuverenitását nem korlátozza. Indirekt módon azonban komolyan kihat nemzetközi megítélésére, ami valóban kedvezőtlenül érinti az országot, annak gazdaságát, de ennél többről nincs szó.

Túlzás az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítani?

Meglehetősen. De túlzás az is, ha a magyar miniszterelnököt Chávez-hez hasonlítják vagy puszta Putyint emlegetnek. Láthatóak a nézet- és demokráciakoncepció különbségek, hovatovább jogi viták is fennállnak egyrészről az EU, az Európai és Nemzetközi közösség, tagállamok valamint szervezetek másrészről Magyarország között. De az EU nem diktatórikus, elnyomó hatalom. Ha van is kifogásolnivaló a működésében (márpedig akad bőven) az egészen biztosan nem az alapjogi felépítmény és az emberi jogok érvényesülése.

A kisebbnek tisztelnie kell a nagyobbat – végkövetkeztetések

A helyzet groteszksége számomra abban áll, hogy miként az Európai Parlament többsége a politika világában kíméletlenül érvényesítette többségi akaratát a magyar kormányzattal szemben, ugyanúgy a magyarországi helyzet kicsiben fordított: itthon a jobboldali többség – méghozzá kétharmados – jár el ugyanígy. Mindazonáltal mind Európára mind Magyarországra igaz: az igazság nem mindig a többség oldalán áll, a többségnek tisztelnie kell a kisebbség akaratát, mint ahogy a többségi demokrácia legteljesebb fokmérője, hogy hogyan viszonyul a mindenkori kisebbségekhez. Csakis ez a szemlélet lehet a garancia arra, hogy a demokrácia nem alakul át a többség diktatúrájává.

A fenti gondolatot érdemes lenne továbbfűzni a határon túli magyar kisebbségek és az ottani többségi nemzetek viszonyrendszerében, de ez már egy másik bejegyzés …

Háttér

Az Európai Parlament plenáris ülése az Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével zajló július 2-i vitát követően Strasbourgban 2013. július 3-án 370 igen szavazattal, 249 ellenében, 82 tartózkodás mellett elfogadta ‘ az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok’ című jelentését, az úgynevezett Tavares-jelentést, amely felrója az alkotmányozás folyamatainak visszásságait, kritikákat fogalmaz meg a magyar kormánnyal szemben alapjogi szempontból és egy “trojka bizottság” (a jelentéstevő Tavares, az EU-t képviselő Bizottság, valamint a tagállamokat képviselő Tanács egy-egy képviselője) felállítását kezdeményezi.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/12HI5Mw

Ajánlott angol nyelvű blogbejegyzés: How Long Will Hungary Remain the Pariah of the EU?

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

(fényképek © Európai Parlament)

Magyarország az EU szamárpadján? Jogosan? Vita az európai parlamentben emberi jogi szempontból

 Bár mindennapos a jogi vita az EU és a tagállamok között az uniós jog kapcsán, hisz tucatszámra indulnak kötelezettségszegési eljárások, de ezek technikai és politikai, nem pedig alapvető emberi jogi jellegűek. Egyenlőségjelet tenni a magyar alkotmányos és egyéb kötelezettségszegési eljárások közé a helyzet bagatellizálása, amely veszélyes és káros. Az alábbiakban áttekintjük, hogy mi fán teremnek az emberi jogok, hogyan kapcsolódnak a magyar alkotmányozáshoz, miért „szól bele” az Európai Bizottság a magyar jogi helyzetbe és milyen alapon, valamint áttekintjük, hogy mi szűrhető le az általános Európai Parlamenti vitából. Az egyes frakcióvezetők főbb üzeneteit a cikk végén igyekeztem megfogalmazni – harag és elfogultság nélkül.

schulz orbán

Magyarország, emberi jogok és nemzetközi kötelezettségek – miértek és hogyanok

Mi fán teremnek az emberi jogok? Az emberi jogok (élethez, emberi méltósághoz, szabad mozgáshoz, tisztességes eljáráshoz stb. való jogok) hordozói az egyének, biztosításuk azonban az állam feladata – az állam szempontjából tehát ezek kötelezettségek.

Hogyan biztosítja az állam az emberi jogokat? Magyarországon az emberi jogoknak 1848-ig visszamenő története van. Az állam mindennapi működése, szervei: közigazgatás, rendőrség, eljárások által biztosítja az emberi jogok érvényesülését. Az emberi jogok legfőbb garanciája a független bíróságok működése, de számos egyéb független szervezet (ombudsman, adatvédelmi hatóság, emberi jogi szervezetek) által. Az országok legfőbb jogi fundamentuma, az Alkotmány a garancia arra, hogy az emberi jogok a jogi hierarchia csúcsán állnak. Az alkotmány ugyanis az állami működés feltételei mellett az emberi jogokat alkotmányos erővel garantálja, és a belső alkotmányos hierarchiában az emberi jogi rendelkezések a többi technikai szabály felett állnak. Az alkotmány jelentősége tehát abban rejlik, hogy minden alacsonyabb rendű törvény és rendelet köteles azt tiszteletben tartani – ideértve az e törvények és eljárások alapján eljáró hatóságokat is.

Az emberi jogok a nemzetközi jogban és Európában

Magyarország az ENSZ tagállamaként számos  nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt, az ENSZ rendszeres emberi jogi felülvizsgálata alatt áll, ez azonban szigorú jogi értelemben nem kikényszeríthető, univerzális nemzetközi “puha” jogi kötelezettség.

Az európai emberi jogi védelem zászlóshajója az Európa Tanács, különösöen pedig annak egyik szerve,az Emberi Jogok Európai Bírósága. E strassbourgi székhelyű szervezet számos esetben vizsgálta a magyar joghatóság alá tartozó ügyeket, és el is marasztalta Magyarországot. Az Európa Tanács másik, alkotmányozás szempontjából fontos szerve a Velencei Bizottság, amely független alkotmányjogászokból álló testület, és amely a nemzeti alkotmányok tekintetében illetékes véleményt nyilvánítani.

Hogy kapcsolódik az emberi jogokhoz az Európai Unió?

Egyrészről úgy, hogy az Európai Unió maga is követi az Európai Tanács egyezményeit, és csatlakozási feltételként írja elő számos egyezmény ratifikálásást.

Másfelől az Európai Uniót létrehozó és szabályozó szerződések is számos emberi jogot tartalmaznak.

Harmadrészt 2009. december 1-től jogilag kötelező erejű az Európai Unió Alapjogi Chartája, amely a legmodernebb európai uniós emberi jogi dokumentumnak tekinthető. Külön Európai ügynökség került felállításra 2007-ben az EU emberi jogi dimenzióját megerősítendő: a bécsi székhelyű Alapvető Jogok ügynöksége.

Az Európai Unió luxemburgi székhelyű bírósága továbbá elismeri a tagállamok közös alkotmányos hagyományait és az egyes konkrét perekben jogilag kötelező erővel érvényesíti is azt. Mint tudjuk, az Unió joga felülírja a magyar nemzeti jogot, még az alkotmányos rendelkezéseket is. Ha nem így lenne, könnyen belátható módon az Unió elveszítené működési képességét, mint gazdasági integrációs szervezet.

Mire van felhatalmazása az Európai Bizottságnak és mire nincs?

Az Európai Bizottság az európai szerződések „őre”. Legfőbb feladatai közé tartozik annak biztosítása, hogy az Unió tagállamai tiszteletben tartják az emberi jogokat és nemzetközi, európai kötelezettségeiket. A fent leírt emberi és Európai jogi kötelezettségek miatt van joga a Bizottságnak eljárni Magyarországgal szemben, ha úgy ítéli meg, hogy a vállalt nemzetközi és európai jogi, emberi jogi kötelezettségeknek nem tesz eleget. Ahogy az Európai Bizottság magyar tagja, Andor László is megerősítette, a Bizottság jogi elemzést, véleményt készít, megindítja az eljárást, és végső soron a luxemburgi székhelyű EU bíróság dönt majd ez ügyben. Ez a jelentés várhatóan 2013 június folyamán lesz kész, és amelyet majd az Európai Parlament is tárgyalni fog.

Európai Parlament és Magyarország – előzmények

A magyar alkotmány politikailag rendkívül érzékeny, mert az alapvető értékek és emberi jogok megsértése van napirenden. Ezért van az, hogy az EU legfőbb politikai szerve kiemelt fontosságot tulajdonít az ügynek. Felmerültek sajtóhírek, hogy az Európai Néppárt kizárná a frakciójából a Fideszt, amennyiben az nem enged az alkotmányozás ügyében, amelyet később mind az EPP, mind a magyar miniszterelnök hivatalosan cáfolt. A kiemelt figyelem eredményeképp az Európai Parlament 2013. április 17-án általános vitát tartott a magyarországi alkotmányos helyzetről.

Vita az Európai Parlamentben

Sokan kritikaként róják fel, hogy a magyar miniszterelnök nem személyesen jelent meg ott, amely kritika szerintem teljesen alaptalan. Tény, hogy Magyarország néma maradt a vitában – de egyet lehet érteni azzal, hogy ez a vita a későbbi jogi vizsgálatok alapján lefolyó érdemi vita előzménye volt, ahol minden fél nyilvánossá tette az álláspontját. De mik is ezek az álláspontok?

Mit mutatott meg az Európai Parlament általános vitája?

A vita az erőfelmérés jegyében telt: minden politikai oldal nyilvánossá tette a pozícióját, de mindenki egyfelől az Európai Bizottság és az Európai Parlament (EU jog), másfelől az Európa Tanács (jogállamiság) 2013 júniusi jelentésére vár.

A magyar kormány képviselője nem szólalt fel a vitában.

A tagállamokat képviselő ír elnökség lényegében kitért az állásfoglalás elől. Egyfelől jelezte, hogy a tagállamok (a Tanács) még nem vitatta meg a magyar alkotmányosság kérdését, így nincs felhatalmazása e kérdésről beszélni. Másfelől teljes mértékben támogatta a Bizottság folyamatban lévő eljárásait és vizsgálatát – amelyek azonban mág nem zárultak le.

IE PRES

A nagy kérdés még nem dőlt el: az Európai Néppárt nyilvánosan nem fordult szembe a Fidesszel, ami a helyzet átmenetiségét mutatja. E kérdésben a júniusi konkrét vizsgálati eredmények hozhatnak változást.

Végül politikai, érzelmektől fűtött vitának lehettünk tanúi, amelyet jól jellemzett, hogy jóllehet a frakciók előzetesen megegyeztek, hogy ezúttal nem lesznek spontán, kék kártyás kérdések, Szájer József az antiszemitizmus vádja miatt mégis kérdezte az osztrák szocialista Hannes Swobodát arról, hogy a kormány intézkedett az „Adj gázt” antiszemita rendezvény betiltásáról, és utalt az osztrák alkotmányozásra. Viszontválaszában Swoboda felháborodott a Viviane Reding ellen folyó hecckampányon, amely során őt az EU „pitbull”-jának titulálták.

(A sorrend az európai frakciók erősorrendjét is mutatja a legtöbb szavazattal rendelkezőtől a legkisebbig)

Viviane REDING, az Európai Bizottság nevében:

REding

„A bizottság véleménye alapos, mély és objektív jogi elemzésen alapul. Az Európai Unió joga és a jogállamiság együttesen képezi a vizsgálat tárgyát, amelyet a Bizottság, az Európai Parlament és az unión kívüli Európa Tanács egyszerre vizsgál. Az Európai Uniónak szüksége van egy új, köztes mechanizmusra, amely hasonló jogsértés esetén eljár. A kötezettségszegési eljárás az egyik, és a szavazati jog felfüggesztését jelentő 7. cikk  a másik véglet, amely „alapjogi atombomba” és az EU háromszor is meggondolja, mielőtt használja.”

Frank ENGEL, az Európai Néppárt nevében:

Frank Engel

„A magyar európai uniós elnökség jó emlékeket hagyott maga után, és a magyarok nem rosszabb európaiak, mint mások. Fennáll a veszély, hogy az EU Ciprus, Görögország, Olaszország és Portugália után a magyar civil lakosságot is maga ellen fordítja. A kétharmados többség kritkája abból fakad, hogy ez egy szokatlan helyzet, és túl nagy mennyiségű változtatást fogadott el a magyar parlament. A felhatalmazás végső korlátja azonban az EU jog.”

Hannes SWOBODA, az S & D európai szocialisták nevében

Swoboda

„A magyarok híresek a szabadságszeretetükről, hisz felkeltek az osztrák és a szovjet elnyomás ellen egyaránt, de a szabdság nem jelenti a jogállamiság felszámolását. Az ország súlyos gazdasági és társadalmi válságban szenved, de tévedés azt gondolni, hogy a jogállamiság felszámolása lenne a megoldás.”

Guy VERHOFSTADT, az európai liberálisok nevében:

Guy Verhofstadt

„Ha tévednék is, ha túlzásba esnék is, és nem sérült ténylegesen a jogállamiság Magyarországon, de abban egyetérthetünk, hogy ennek a komoly kockázata igenis fennáll. Márpedig a 7. cikkely alkalmazása pont az ilyen esetekre lett kitalálva.”

Rebecca HARMS, az európai zöldek nevében:

Rebecca Harms

„Az emberi jogok és a jogállam ez európai projekt szívében van. Ha ezeket tagadjuk, magát az Európai integrációt tagadjuk. Az Európai intézmények a magyar állampolgárok érdekeit védik, ezért nem igaz a Szovjetunióhoz hasonlítani, és úgy beállítani ez EU-t, mint egy elnyomó hatalmat. Szükséges, hogy az Európai Parlament egy meggyőző többséggel álljon ki az európai értékek mellett, és két év vita után a tettek mezejére lépjen. Óva intenék mindenkit az „alapjogi atombomba”, a 7. cikk használatától.

BOKROS Lajos, az európai konzervatívok nevében:

Bokros Lajos

„A magyar kormány nem osztja az európai értékeket, és tekintélyelvű, keleti országok társaságát keresi, mert maga is tekintélyelvűvé vált. Tévedés arra hivatkozni, hogy az alkotmánybíróság formailag kritizált minden korábbi átmeneti rendelkezést: az alaptörvénybe foglalt rendelkezések jelentős része tartalmilag alkotmányellenes, és az alkotmánybíróság szerepe kiürült azáltal, hogy nem vizsgálhat tartalmi alkotmánysértést, és az elmúlt 22 év alkotmánybírósági gyakorlata megsemmisítésre került. Az alaptörvény maga vált alaptörvény-ellenessé, amely lényeges ellentmondásokat tartalmaz. A kormánypárt visszatért a kommunista államfelfogáshoz, amely szerint minden hatalom a dolgozó népé, amely akaratát felhatalmazott képviselői útján gyakorolja.”

Zbiegnew ZIOBRO, a tagállamok európája euroszkeptikus csoport nevében:

Lengyel MEP

„Vissza kellene térni a politikai korrektséghez. Talán nem jogosan támadjuk Magyarországot. A kifogásolt rendelkezések talán sértik az EU jogot, de akkor induljon hasonló vizsgálat más európai államok ellen is.”

Marie-Christine VERGIAT, az európai baloldal (kommunista) csoport nevében

GUE Vergiat

„A magyar eset iskolapélda. A kétharmad nem jogosultság, hanem inkább felelősség, amellyel a kormány nem tudott élni, a lakosság 37%-a szegénységben él, 500.000 lakos nélkülözi az alapvető  szociális ellátásokat, és 2-30.000 főre tehető a hajléktalanok száma.”

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/13iER4p

Ajánlott angol nyelvű blogbejegyzés: 65. EU Hemicycle – EU Law and Rule of Law on the Balance: Justice for Hungary?”

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

(fényképek © Európai Parlament)

Alkotmánymódosítás, kettős mérce és konfliktusok kereszttüzében: tanulságok külföld/belföld/kormányoldal számára

Nem túlzás azt állítani, hogy Ciprus mellett ma leginkább Magyarország áll az Európai érdeklődés középpontjában. Míg Ciprus a gazdasági összeomlás határán áll, és jövője a befektetők bizalmán múlik, addig Magyarország esetében a nemzetközi és Európai közösség a jogállamiság, a demokrácia, és az emberi jogok tiszteletben tartását kéri számon az új alkotmány, illetve annak negyedik módosítása kapcsán. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy az éles nemzetközi kritikák (függetlenül attól, hogy alaposak-e vagy sem) mind gazdaságilag, mind politikailag rendkívül károsak az ország számára. Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására? Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás? Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák és mennyiben nem? Milyen tanulságok vonhatóak le a 1.) nemzetközi/európai közvélemény, 2.) a kormányoldal és a 3.) belföldi kritikusok számára?

orbán schulz

(a kép forrása: © az Európai Parlament médiaszolgálata)

Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására?

Mielőtt az alkotmánymódosítást vizsgáljuk, nézzük magát az alkotmányt. Jól emlékszünk, hogy magát az alkotmányozás folyamatát is nemzetközi figyelem, és kritikák sorozata kísérte, amelyet nemrégiben részletesen elemeztünk. Ehelyütt csupán arra emlékeztetnék mindenkit: az új alkotmány túlnyomórészt a régi alkotmányt mentette át új jogi köntösbe burkolva, és a közjogi rendszer felforgatása nélkül, hangsúlyeltolódások mellett lényegében megőrizte a korábbi alkotmányos berendezkedést.

Jóllehet mind az alkotmányozásnak, mind az új alkotmánynak vannak vitatható elemei, de összességében elmondható, hogy az új alkotmány lényegében alkalmas céljának betöltésére, azaz nemcsak megfelelő keretet biztosít az alkotmányos berendezkedés továbbfejlesztéséhez, hanem a közjogi vitákhoz is.

Amennyiben az alkotmány megfelelő alap, mi mégis a kritikák alapja?

Lényegében az, hogy amíg valamely politikai erő alkotmányozó többséggel rendelkezik, addig az alkotmány nem tud vizsgázni alkotmányosságból, hisz nem tudja betölteni alkotmányos védőbástya szerepét, és egyszerű törvényként módosítható. Ez a magyar közjogi helyzet sajátossága, amelyet szem előtt kell tartanunk és minden vita ennek keretében értelmezhető.

Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás?

Bármely megalapozott kritikának tényeken, és normaszövegen kell alapulnia. Ezért elemeztünk 10 konkrét alkotmánymódosítást kimutatva, hogy milyen okok miatt tekinthetők problémásnak: részben veszélyeztetik a közjogi berendezkedés kényes egyensúlyát és a demokratikus egyensúlyt, ellentétesek nemzetközi egyezményekkel és az Európai Unió jogával, és felvetik az emberi jogok kérdését.

Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák?

A diplomáciai össztűz kemény kritikák formájában öltött testet: a gyakran uniós jogi ’atombombának’ nevezett magyar szavazati jog megvonása is felmerült arra alapozva, hogy Magyarország megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét.

Ma még korai állást foglalni atekintetben, hogy mire vezetnek a felmerült aggályok, illetve mennyiben sérül a jogállamiság Magyarországon. Mivel az államfő a kritizált módosítások aláírása mellett döntött, nemsokára hatályba lépésük várható. Áprilisban újra ülésezik az Európai Parlament, ahol ismét napirenden lesz Magyarország és a demokrácia kérdése. Kérdéses, hogy addig mi minden várható, mint ahogy az is, hogy a magyar miniszterelnök a vitában való részvétel mellett dönt-e, ahogy azt tette 2012 januárjában.

1.) Tanulságok a nemzetközi/európai közvélemény számára

Az érdemi és konstruktív viták lefolyását a tévedések és a nem adekvát kritikák veszélyeztetik. Rajzfilmet készíteni gyermekek számára a magyar jogállamiságról – még ha adott esetben valós problémákat feszeget is – egész egyszerűen nem adekvát csakúgy, mint kétségbe vonni a magyar bíróságok függetlenségét egy olyan, tisztán jogalkalmazási, bírósági esetben, mint a Tobin ügy, ahol ráadásul az uniós jog és az eljárási akadályok csődöt mondtak, és mind az igazság, mint a jogerős ítélet szerint Magyarországnak volt/van igaza.

Bár tetszetősen hangzik, és sokak számára vonzó lehet a „renitens magyarok megbüntetése”, mégis a legnagyobb óvatosságra intenék kritikusokat és védelmezőket egyaránt: a szavazati jog megvonása rendkívül káros lenne az ország számára és senkinek sem áll érdekében, így az Európai Uniónak sem. Egy ilyen drasztikus eszköz alkalmazása túllőhet a célon, és az ország lakosságának meghatározó többségét az EU ellen fordíthatja, ami hosszú távon megintcsak játék a tűzzel. A felmerült (adott esetben megalapozott) kifogásokat európai módon, az unió joga által szabályozott keretben kell kezelni. Márpedig a 7. cikk megsértése rendkívül súlyos, csakis indokolt esetben lehet alkalmazni. Mint ismeretes, szankciók kérdése a 2000-es évek elején merült fel Ausztria esetében, ahol a kormányzó néppárti kancellár koalícióra lépett egy szélsőséges és bevándorlóellenes párttal.

Túlzásnak tartom diktatúra emlegetését, és számos olyan nem objektív hozzáállást, amely méltatlan az európai demokratikus hagyományokhoz. Nem állítom, hogy nincsenek problémák a magyar alkotmánymódosítással, mert vannak. De csak a konstruktív vitában és az építő kritikában hiszek. Csak az érhet célt, és lehet eredményes.

2.) Tanulságok a kormányoldal számára

Három évvel a választások után, több mint egy évvel az Alkotmány elfogadása után a kormányzótöbbség többször bebizonyította: nem fogad el külső beavatkozást – legyen az bármilyen – amennyiben alkotmányos szabályozásról van szó. Ugyanakkor hosszas egyeztetést követően a Velencei Bizottság ajánlásainak jelentős része beépítésre került a magyar alkotmányba, ami pozitívumként értékelhető.

De még ha olyannyira elfogadhatatlan is néha a kritika, lehetséges – még ha nem is minden esetben, hogy egynémely kritika alapos, mint ahogy számos jel arra mutat – és magam is így gondolom – hogy a legújabb alkotmánymódosítás több esetben nem a legjobban sikerült.

Érveltem amellett is, hogy nem szégyen többször módosítani egy jogszabályt a mai felgyorsult viszonyok mellett. Az „okos enged szamár szenved” elv alapján tehát megfontolandónak tartom a kritikák józan mérlegelését, és a szükséges válaszlépések megtételét.

3.) Tanulságok a belföldi kritikusok számára.

Kik a belföldi kritikusok? Lényegében a parlamenti és parlamenten kívüli politikai ellenzéken túlmenően a gazdasági szereplők és a magyar civil társadalom.

Vitáim során többször érveltem és érvelek amellett, hogy Magyarország a demokratikus fejlődés útján halad, és a vitákat demokratikusan kell kezelnie. Konkrétan azt jelenti, hogy ahogy Irak és Afganisztán esetében mérsékelt eredményt hozott a demokrácia erőltetése, ugyanúgy a szuronyok hegyén és kényszerrel diktált demokratikus berendezkedés jogos ellenérzést szül, és azokat is szembefordítja a kritikusokkal, akik egyébként a kritikák egyes részének tartalmával egyetértenek.

A demokráciát nem lehet diktálni, erőltetni. A magyar társadalom számára adottak a demokratikus alapjogok: gyülekezés szabadsága, egyesülés szabadsága, aktív és passzív választójog, az ombudsmanhoz való fordulás joga, népszavazás és népi kezdeményezés, helyi, országos és Európai választások, aktív és passzív választójog által. A magyar társadalom felelőssége, hogy megfontoltan, békésen, de éljen ezekkel az eszközökkel.

A papírforma szerint ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása kell, hogy legyen a 2014-es parlamenti választás. A megfontolt választópolgároknak ítéletet kell mondaniuk a kormányoldalról. Amennyiben elégedettek összességében a választásokkal, akkor a kormányt felhatalmazzák további kormányzásra. Amennyiben nem, úgy más erőknek adnak mandátumot.

De a döntés végső soron a magyar népé kell, hogy legyen általános, egyenlő, tiszta és fair választások során.

Utószó: a nemzeti minimumról

Állapodjunk meg tehát abban, hogy összmagyar érdek az anyaországon kívül élő magyarok támogatása, kisebbségi jogaik érvényesülésének elősegítése. Valamennyi érintett szereplő számára ez legyen egy választóvonal: vajon a nyilatkozatok, lépések mennyit ártanak/használnak a külhoni magyar érdekeknek?

Magam is számos esetben szembesültem azzal, hogy a magyar alkotmányosságot bíráló külföldiek mind a magyar állampolgárság kiterjesztését, mint „európai normákkal szembeni lépést” említették. Muszáj voltam – és leszek is a jövőben – ezeket a vádakat kategórikusan visszautasítani.

A magyar kormányt érő bármely megalapozott, vagy megalapozatlan kritikának az anyaországra kell korlátozódnia, és semmi esetre sem érintheti az olyan magyar diplomáciai törekvéseket, mint az autonómia, mint a kisebbségi jogok legmagasabb foka, érvényesítése a Kárpát-medencében, vagy a kisebbségi és emberi jogi szempontból is elfogadhatatlan Beneš-dekrétumok esete.

A belföldi kritikusok számára pedig azt gondolom, hogy a határon túli magyarok szavazata nem silányulhat kampánytémává. Káros minden olyan kezdeményezés, amely vélt, vagy valós okok alapján az anyaországbeli és határon túli magyarok szembefordítását eredményezheti.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/10DIr9J

 

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

Magyarország, az Európai Unió és a Keleti nyitás, avagy Magyarország helye a nap alatt

Kevesen gondoltuk volna korábban, hogy 2013 egyik meghatározó kérdése Magyarország és Európa helyzete, illetve annak tisztázása lesz. Márpedig abban sokan egyetérthetnek velem, hogy az utóbbi időben a Magyarországról kialakult kép alapvetően megváltozott, összhangban az elmúlt években végbement jelentős változásokkal: új médiatörvény, magyar EU-s elnökség, új alkotmány, ágazati különadók, oktatásátalakítás, hogy csak néhányat említsünk. Az események értékelése már eltér, de abban a változások előmozdítói és bírálói egyetértenek, hogy az országimázs negatív lett. (Ennek a negatív országimázsnak az okairól, illetve megalapozottságáról ugyancsak megoszlanak a vélemények). Egyidejűleg az ország vezetése számos gesztussal Kelet felé fordult (Kína, Oroszország, Azerbajdzsán). Mindez felvetette Magyarország és az EU viszonyának újragondolásának kérdését. Szélsőséges példaként az EU zászló égetésének képe bejárta Európát. Vajon a „Keleti Nyitás” és az EUs tagság valóban tényleges ellentmondásban áll egymással? Ezt vizsgáljuk most meg közelebbről.

magyar-eu elnökség

A gyökerekről – a magyarok ősei ázsiai származásúak és Európában alapítottak államot

A címben a magyarokra jellemző kettőség benne van. Először is tagadhatatlan tény a távol-keleti származás, amely jelentősen kimutatható a finnugor rokonságot mutató, szomszédaink nyelvétől élesen különböző, és mások számára érthetetlen nyelvünkkel, amely olyannyira jellemez bennünket.

Ugyanakkor a keresztény államalapítás ténye egyértelműen a nyugati fejlődési pályára állította a kérdést. A Nyugati kereszténység határa – szemben a bizánciéval – épp Magyarországon és Horvátországon húzódott. Bár jelentős áldozatokat követelt a történelem, és a keletről jött nyomás (tatárjárás, török hódoltság, szovjet megszállás) Magyarország nem semmisült meg, nem vette fel az iszlám vallást és nem lett államnyelv az orosz hovatovább volt mersze egy világbirodalom tankjaival szemben felvenni a heroikus küzdelmet.

Az Európai integráció – a Nyugat új fejlődési foka

Az ezeréves európai történelem következő fejlődési szakaszába a II. világháború dúlásátkövetően jutott. A hidegháború és a „két vak dinoszaurusz” árnyékában született meg az Európai Integráció ötlete, amely kulturális, jogi és politikai integrációt irányzott elő (amelyből az első kettő jobban megvalósult, mint a harmadik). Ez az, amit ma nagyrészt az Európai Unió testesít meg, amihez – Magyarország történetével összhangban – 2004-ben csatlakozott. De vajón jó-e az EU tagság? Érdemes e változtatáson gondolkozni? Nyertese-e Magyarország az integrációnak? Kérdések, amelyek nagy bizonyossággal megválaszolhatóak jelenlegi tudásunk alapján.

Magyarország az EU integráció nyertese

A pénz beszél, mondják. A puszta befizetések alapján szimplán több pénz csorog vissza az országba, mind amennyit befizetünk. Ennek életmentő hatása, hogy a válságtól legyengült Európában – épp az uniós fejlesztési pénzeknek köszönhetően – mégis rendszeres fejlesztések valósulnak, valósulhatnak meg az országban.

Légneművé váltak a határok

Egy, a trianoni majd a párizsi békével hét országra szabdalt magyar nemzetközösség számára, ahol a magyar kisebbségek jelentős része kenyérhéjként kapcsolódik az anyaországhoz, óriási jelentősége van a határok átjárhatóságának, és a schengeni zónának, amely az 1920-ban megszakadt régiós együttműködés részleges helyreállítására is alkalmas – végre összenőhet, ami összetartozik

Haladó jogszabályok valósulhatnak meg az uniós jog által

Az ország mindennapjait jelentős mértékben meghatározó jogszabályok tartalmának közel 80%-át az Unió joga hatozza meg. Gyermekjátékok biztonsága, ivóvízvédelem, Roma stratégia, európai egészségügyi kártya, vízminőség, környezetvédelmi előírások, szociális biztonsági és nyugdíjrendszerek koordinációja stb. Mind-mind olyan előírások, amelyeket az egyes országok egyedül nem értek volna el, és amely jelentős, a mindennapjainkat pozitív irányba befolyásoló, pozitív előrelépésnek értékelhető. Ez rendkívül fontos

Munkahelyteremtés

Az unió számos munkahelyért felelős. Az Uniós intézményeknél dolgozó magyarokon kívül (ideértve az Európai Parlamenti képviselőket), akik révén jelentős tőke áramlik az országba, és akik nyitottá teszik az országot, és kívülről segítik, számos indirekt munkahely is az Uniónak köszönhető: számos beruházás pont a harmonizált uniós jognak köszönhető, Budapest székhelyként szolgál az Európai Fejlesztési ügynökségnek, valamint számos nem kormányzati szervnek.

Béke

Nem folytatom a további felsorolást, de egyet mindenképp meg kell említeni, ez pedig az Európai béke. Magyarország számos háborút szenvedett el, és egyedüliként határközelből figyelte a közelmúlt balkáni polgárháborúit. Magyarország stabilizáló tényező a balkánon és a béke fennmaradásában, mi több, a balkán európai integrációjában érdekelt (amelynek első lépése Szlovénia második lépése Románia és Bulgária volt, harmadik lépése pedig Horvátország csatlakozása lesz, amely nem mellékesen a magyar EU elnökség alatt dőlt el 2011. június 30-án).

A fentiek alapján magabiztosan kijelenthetjük, hogy Magyarország helye Európában és az EU-ban van.

Érdemes-e Nagy-Britannia és Csehország mintájára újragondolni a magyar EU tagságot, és küzdelmet indítani szuverenitásunk (amelyet részben átruháztunk Brüsszelbe, és magyar képviselők, tagok delegálása mellett a többi tagállammal közösen gyakorlunk)?

Határozott nem a válasz

Ellentétben áll-e a magyar EU tagság és Európai elkötelezettség az ún. „Keleti nyitással”?

Erre is nemleges felé hajló a válaszunk. Egy erős, demokratikus, növekedő, EU tag Magyarország értékes partnere lehet a jelentős befolyással és erőforrásokkal rendelkező keleti államoknak. Amennyiben a magyarok ügyesen politizálnak, az ázsiai származás tagadhatatlan ténye előny, és összekötő kapocs lehet kelet és nyugat között – hisz a magyarok mindig is ebben a szerepben találták magukat akarva akaratlan.

Tehát a keleti út önmagában nem ab-ovo rossz irány, amennyiben az határozott európai integrációval társul – sőt, paradox módon a két irány még erősítheti is egymást.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/12xWgUG

Honvédelem és katonaeszmény – a magyar hadsereg szerepe a XXI. században

magyar katonák afganisztánban

Popule meus, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt.

Én népem, akik boldognak hirdetnek, azok megcsalnak téged.

A háborúk kora lejárt, a hadkötelezettség megszűnt, ráadásul általános forráshiány és válság uralkodik az országban, és súlyosabbnál súlyosabb, szőnyeg alá söpört problémák (oktatás, egészségügy, cigányság) égetik a mindenkori döntéshozók talpát. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen körülmények között miért kell, mindennapi életben nem feltétlenül érzékelhető, a szavazópolgárok számára nem annyira meghatározó kérdést mégis komolyan felvetni. A kérdésekre azonban készséggel megfelelek.

A háborúk kora lejárt

Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, az tudja, hogy a háborúk egyidősek az emberiség történetével. Aki azt gondolná, hogy manapság nincsenek háborúk, akkor bármely világhíreket közvetítő portál napi hírei kijózaníthatják: Afganisztán, Irak, Kasmír, Dél-Timor, Algéria, Szíria, Mali, csak néhány a közelmúlt konfliktusai közül. És hogy Európát se felejtsük ki: Grúzia, Szerbia, Koszovó, Macedónia. Ez utóbbi hagyományos háborúk határközeli konfliktusok is voltak egyben, a terrorizmus és a globalizáció pedig sebezhetővé teszi az országot egy távolinak tűnő veszéllyel szemben is. Ha pedig a jövendő konfliktusokat vesszük számba: Izrael, Irán, egy esetleges orosz forradalom, akkor könnyen belátható: alapvető nemzetbiztonsági érdek az ország katonai védhetőségét és biztonságát komolyan venni.

A hadkötelezettség megszűnt

Az, hogy az ország milyen módon gondoskodik a védelméről, hadtechnikai kérdés. A bandériumi, elavult hadsereget a középkorban is a modernebb zsoldossereg váltott föl – lásd Mátyás király zsoldosseregét. Az elavult inszurrekciót (nemesi felkelést) váltotta föl a tömeghadsereg a tömegtársadalom korában. A sorozott katonaság (a magyar néphadsereg példáján lemérhető) hatékonyságával szemben a mai globális, megváltozott viszonyok a kisebb létszámú, de jól szervezett és technikailag felszerelt haderő felé billentik a mérleg nyelvét. Összességében tehát nagyobb harcértékű, hivatásos katonákra bízni az ország védelmét üdvözlendő lépés.

Forráshiány és válság, valamint „vannak sürgősebben megoldandó problémák”

Túl kényelmes, és lényegében csak a problémával való szembenézést elhalasztását szolgáló érvelés ez. Félreértés ne essék: nem tagadhatjuk a létező egyéb problémákat. De az egyik létező probléma (pl. oktatás, gazdasági válság) puszta léte nem lehet érv arra, hogy egy másik létező problémát (haderőreform) ne vegyünk komolyan.

Mit üzen nekünk a magyar hadtörténet?

Azt, hogy az ország jóléte és senyvedése mindig szervesen kapcsolódott a hadászati kérdésekhez. Ne feledjük: számos korabeli nép között elsősorban a harci értékük miatt maradt fenn a magyar a népvándorlás korában, és érkezhetett meg Levédián és Etelközön keresztül a Kárpát-medencébe; mi több, Európa szerte hírhedté és elismertté vált – a merseburgi, a Lech-mezei és a konstantinápolyi katonai vereségekig. Az államalapítást és a királyság konszolidálását, egyesítését és megvédését a katonai erő tette lehetővé.

Az ország két legnagyobb katasztrófája – jelesül a mongol dúlás és a török hódoltság korszaka – katonai vereségen (Muhi 1241, Mohács 1526) alapult. Ne feledjük: Mátyás halála után – bár érezhető volt a török közelsége, mégis elporladt az ország védelmi rendszere a török katonai erő alatt.

Mégis a megújult végvárrendszer, és a nemzetközi (Habsburg) segítségnek köszönhetően az ország ellenállt, és a kereszténység védőbástyája maradt. Már akkor is volt olyan katonapolitikus, költő és hadvezér, aki példát mutatott, programot tett le az asztalra, és ha rajta múlik, 20 évvel hamarabb történik meg a török kiűzése (Zrínyi Miklósra gondolunk). A hajdúk, és az ebből a korból származó huszár hadviselés megint méltán vívta ki Európa figyelmét – számos külföldi nyelv a huszár szót a magyar nyelvből vette át (lásd Hadik András Berlini kalandját).

Forradalmaink és szabadságharcaink (1703-1711, 1848-1849, 1956) során meghatározó volt a katonai erő, illetve annak hiánya. Az első világháborút és a trianoni országvesztést követően pedig a magyar hadsereg régi harcértékét nem nyerte vissza, és úgy léptünk a XXI századba, hogy komoly katonapolitikai kérdésekre kell választ adnunk.

Magyarország helye a XXI század katonai kihívásaiban

A fentiekből az következik, hogy a honvédelem tekintetében is komoly változásokra és elkötelezettségre van szükség. Nemcsak anyagi, hanem programszerűen szervezett szellemi erőforrásokra is szükség van a magyar hadsereg olyan irányú átszervezése előtt, hogy az megfeleljen a XXI. század elvárásainak, a következő pontok mentén:

  • Alapvetően a hivatásos hadsereg megközelítés bevált – ezt fenn kell tartani, és minél magasabb anyagi és szellemi elismerésben részesíteni, a követelmények emelése mellett. Ez jótékony hatással lehet az általános, egyéb szektorokra jellemző válságok (pl. munkanélküliség, létbizonytalanság, gazdasági visszaesés) leküzdésére
  • Magyarország történelme során a keresztény európai, illetve napjainkban az euroatlanti védelmi rendszer tagja – e tagságunk, és a NATO Szerződés 5. cikkelye fontos garancia az ország biztonságára
  • A NATO-beli megbecsülésünket helyre kell állítani: a költségvetés haderőre fordítandó fejezetét minimum a nemzetközi szerződésekből (NATO) eredő szintre kell emelni – tarthatatlan, hogy a „potyautas” szemlélet továbbra is uralkodó maradjon
  • Magyarországnak továbbra is aktívan és cselekvően kell részt vennie az olyan konfliktuskezelésben, amely közvetve vagy közvetlenül az ország érdekében áll (a balkáni stabilitás bizonyára ilyen kérdés). Az olyan beavatkozás, mint amit Magyarország az európai kezdeményezésű líbiai beavatkozás során nyújtott, hozzájárul az ország megbecsülésének a növeléséhez.
  • Minden ilyen alkalom olyan tapasztalatszerzés is egyben, amely az olyan későbbi konfliktusok során is felhasználható lesz, amikor az ország közvetve érintett lehet, nem is beszélve arról, hogy Magyarország értékes nemzetközi szövetségesekre tehet ezáltal szert.

Magyarország érdeke a globális biztonság fenntartása. Komoly hadseregfejlesztéssel és ütőképes és bevethető, modern technológián alapuló magyar haderővel az ország újra nemzetközi megbecsülést vívhat ki magának. Egy katonailag erős, cselekvő, modern (a kiberháborúra is felkészült), és a nemzetközi jogot tiszteletben tartó Magyarország nagyobb mozgástérrel rendelkezhet majd a jövőben, és egyéb, diplomáciai, és az ország számára különösen fontos kérdésekben is sokkal hatékonyabban hallathatja a hangját és érvényesítheti érdekeit.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/100KKUh