Az én helyem nem itt van

Genval, 2016. április 1. – Most egy fantasy olvasmányélményem jutott eszembe a változásról, amit szeretnék megosztani (Raymond E. Feist Mágus – A mester).

Eszerint egy tanonc a többi tanonccal összezárva tölti a mindennapjait némaságban, merthogy csakis gondolatátvitellel kommunikálhat a mesterekkel. Ahhoz, hogy továbblépjen, és maga is mesterré lehessen, a telepátia útján feltett kérdésekre helyesen kell válaszolnia. Számos, nehéz kérdés közül az utolsó így hangzik: “Hol a te helyed?” A válasz: “Az én helyem itt van.”

Így telnek a hónapok, míg egy közös, néma étkezés alkalmával hősünk hirtelen feláll, odamegy a tanítóihoz, és mielőtt további kérdés elhangozna, csupán ennyit mond: “Az én helyem nem itt van.” Ezt követően a mesterek elvezetik a többi néma, hasonló tanonc mellől, és miután kiállt egy próbát – merthogy bizonyítania kell, hogy megérett a szintlépésre – kilép a tanoncok, és belép a mesterek világába.

Mindez itt és most annyiban érdekes, hogy valamely változás csakis és elsődlegesen belőlünk kell, hogy fakadjon, azaz akarnunk kell másnak/jobbnak lenni, ami önmagában persze nem elég: érettnek is kell lenni hozzá, amit bizony bizonyítani is kell.

Reklámok

One thought on “Az én helyem nem itt van

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s