A magyar civilek ellehetetlenítéséről

Genval, 2016. február 9. – A mai nap magyarországi civilekkel találkoztam, és elgondolkoztam az otthoniak helyzetéről. Arra a helyzetértékelésre jutottam, hogy a civil társadalom megfélemlítésére és ellehetetlenítésére irányuló törekvések legalábbis nem voltak teljesen eredménytelenek, ami rossz hír végső soron a magyar emberek számára.

Miért? A jólét alapja az egyéni kezdeményezés. A közjó letéteményesei éppen azok, akik a közösségért tesznek, sokszor a szabadidejük kárára azért, mert hisznek valamiben, mert így érzik helyesnek. Gondolhatunk itt a lokálpatrióta közösségekre, a hagyományőrző huszárokra, az ingyen ételt osztogató szervezetek és az egyházi szeretetszolgálatok mellett a betegképviseleti szervezeteken át a hajléktalanokat segítő civilekkel bezárólag bárkire. Márpedig a civil öntudaton nevelt polgárok azok, amelyek a demokratikus társadalom alapját képezik, a gondolkodó állampolgárok jelentik a mindenkori hatalom korlátját, végső soron a választásokon.

A közelmúlt szomorú eseményei (az ún. Norvég-alap ügy) Magyarországon – sajnos – a politikai sakktáblára emelték a hazai civileket. Úgy látom, a politika az ellenségkeresésen alapul, és a civilek megfélemlítésére kirobbantott Norvég-alap ügy kettős célt szolgált. Egyrészről egy ellenségkép (“kémek” “amerikai ügynökök” – vajon honnan ismerős ez a farizeus frazeológia?) kreálására épp ideális bűnbakként szolgáltak, másrészről a civil kurázsi, a polgári önkezdeményezés csírájában való elfojtására is kiválóan megfeleltek. Olybá tűnik, hogy a mindenkori hatalom nem szereti sem a humort, sem a civil kritikát, megtűri ugyan a “másként gondolkodókat”, ellenben szereti az alattvalókat. Szomorú.

A megfélemlítés működött. Szerény büntetőjogászi múlttal a hátam mögött mondhatom: a 43 rendőrt felvonultató házkutatás _szakmailag_ teljesen indokolatlan és védhetetlen. Nyilvánvalóan ugyanolyan politikai eszközként használták a rendőrséget, mint mondjuk 1988. március 15-én, vagy 2006. szeptemberében, az MTV székház “ostromakor”, illetve az azt követő zavargásokkor. És újraolvasva a civileket ugyan felmentő bírósági ítéletet, illetve a Norvég állammal kötött megállapodást, arra a következtetésre juthatunk, hogy az akció működött. Az időközben felduzzadt menekült- és migránsválság révén a civilekre, mint pofozózsákra nincs többé szükség, és az egész eljárás önmagában elég elrettentő például szolgált a haza forrásszegény civil társadalom számára, hisz ezentúl mindenki kétszer is meg fogja gondolni, hogy mit lépjen.

A nyomozást megszüntették, de a kormány fenntartja a kifogásait: “A kormánynak továbbra is az a véleménye, hogy egyes civil szervezetek szabálytalan módon részesülnek támogatásban az alap révén. A megállapodás ténye azonban azt tükrözi, hogy Magyarországon megfelelően működnek a jogérvényesítési mechanizmusok, és a kormány tiszteletben tartja a jogszerűség követelményét ” – origo.hu

Ugyanakkor aki öntudatos civilnek tartja magát, annak kötelessége mindezeket szóvá tenni, és a gyönge kis hangját felemelni akkor is, ha megkésve teszi ezt, akkor is, ha külföldön dolgozik, és akkor is, ha ez a hang kevesekhez jut csak el. Lelkiismereti és hitkérdésekben ugyanis nincs helye sem kompromisszumnak , sem megalkuvásnak.

Reklámok

One thought on “A magyar civilek ellehetetlenítéséről

  1. Visszajelzés: A cégek helyzetértékelése | EU ZMK Naplója

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s