A brüsszeli Mikszáth-térről

 

Genval, 2016. január 14 – Úgy adódott, hogy a mai nap brüsszeli sétával kezdődött, amikor is egy kis térre vezetett utam, ami elgondolkodtatott. A térről egyből a budapesti Mikszáth-tér jutott eszembe, erről is neveztem el magamban, hisz nekem ez a fontos. Az igazi nevét vagy meg sem néztem, vagy már el is felejtettem – ma estére.

Egy kis térről van szó, és az embernek az az érzése, hogy valahogy itt mindig nyugodt az élet. Középen kis szobor áll – igaz, nem Mikszáth-ról – illetve fák, amelyeken lampionok maradtak ott még az újévi/karácsonyi készülődésből. Az egész területre rányomja a nyomát az a gótikára hajazó templom, amire nem lehet felnézni, ha az ember elmegy előtte.

Ezen a téren egy hónapja már jártam – az itteni étteremben tartottuk ugyanis a munkahelyi karácsonnyal egybekötött közös csapatépítésnek mondott zajos étkezést . Az, hogy újra itt kötöttem ki, elgondolkodtatott. Egy pár napos beszélgetés jutott eszembe: ha az ember eltölt valamennyi időt egy helyen, akkor elkezdi “otthonnak” érezni. Összehasonlításképp Budapesten 2004 szeptemberétől lényegében 2011 novemberéig laktam, ami kb 7 év egy kis Luxemburgi 8 hónapos megszakítással. Brüsszelben 2011. novemberétől élek, ami mondjuk 4 évnek felel meg. Úgyhogy ahogy ismerőssé válnak nemcsak az emberek, a táj, de az épületek is, valamilyen formában “otthon” érzés jelenik meg, ami megriaszt és elgondolkodtat…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s