Devizahitelesek, Kúria, jogegységi határozat – vége a vitának?

A folyamatban lévő devizahiteles perek kapcsán a bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának egységesítése érdekében a Kúria a közelmúltban jogegységi határozatot fogadott el, amelynek lényegi elemei között az is szerepelt, hogy önmagában a devizahitel szerződések lényegében nem jogellenesek pusztán amiatt, mert a bank költségeket számol fel, és az árfolyamcsökkentésről való tájékoztatás nem kötelező eleme a szerződésnek.

Itt született az ítélet

A Kúria (korábbi legfelsőbb bíróság) jelenlegi épülete

Mi fán terem a jogegységi határozat?

A jogegységi határozat a legfőbb magyar bírói fórum, a Kúria kötelező jellegű állásfoglalása olyan elvi jelentőségű ügyben, ahol a bíróságok gyakorlata eltér.  A magyar jogrendszer az írott, római jogon, és nem az angol, precedensjogon alapul, ami annyit tesz, hogy a bíróságok az írott törvényt értelmezik, és az egyszerű bírói döntések nem teremtenek más bíróság számára kötelező jellegű precedenst. Mivel előfordul emiatt, hogy két bíróság eltérő következtetésre jut, az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a Kúria jogi „fegyvere” a bíróságok jogértelmezésére nézve kötelező jogegységi határozat. Jogegységi határozat születhet polgári, közigazgatási és büntető ügyben egyaránt.

Mit mond ki a devizahiteles ügyekre vonatkozó 6/2013-as PJE határozat?

I. A hitel/kölcsön szerződésben a pénzügyi intézmény nemcsak kamatot, hanem díjat és költséget is felszámíthat, ezek felszámítása önmagában jóerkölcsbe ütközınek nem tekinthető.

II. Annak a Hpt. által biztosított lehetőségnek – mely szerint a pénzügyi intézmény a  hitel/kölcsön szerződéseket az ügyfél terhére egyoldalúan módosíthatja – a kölcsönszerződésben történı szerepeltetése önmagában nem tisztességtelen, nem minősíthető a szokásostól eltérő  gyakorlatnak. Hivatalból nem kötelezettsége az eljáró bíróságnak az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő konkrét szerződési feltételek esetleges jogszabályba ütközésének, jóerkölcsbe ütközésének vizsgálata, ha az adott feltételek a peres iratok részévé nem váltak, a feltételek jogszabályba, jóerkölcsbe ütközésére a felperes nem hivatkozott.

III. Az árfolyam lehetséges változásának becslése a hitel/kölcsön szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme

A 6/2013. számú PJE határozat határozat teljes szövege a Kúria honlapján olvasható. http://www.lb.hu/hu/joghat/62013-szamu-pje-hatarozat

A jogegységi határozat rövidített, közzétett változata a Budapesti ügyvédi kamara honlapján érhető el. http://www.bpugyvedikamara.hu/files/169/169600.pdf

A budapesti ügyvédi kamara közleménye szerint „a Kúria a Bírósági Határozatokban közelmúltban megjelent egyik elvi határozata sok szelet kifog azon érdekvédők vitorlájából, akik szerint a devizahitel-szerződések szinte minden pontja törvényellenes.” A magunk részéről nem osztjuk ezt az álláspontot, a következők miatt.

A Kúria történelmi épülete (ma: Néprajzi múzeum)

Mit jelent a Kúria konkrét döntése?

Megítélésünk szerint a Kúria dodonai döntést hozott, és nem döntötte el a devizahiteles szerződések jogellenességét általános jelleggel. („A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind beleegyeztek én nem ellenzem.”) A fogalmazás a jogban kulcsfontosságú, minden vesszőnek súlya van. Mit is mondott ki a Kúria?

I. A bank természetesen számolhat fel költségeket.

II. A devizahiteles szerződések önmagukban nem ütköznek a jóerkölcsbe, nem jogellenesek. Azaz: jogszerű volt a devizahitelesek puszta léte.

III. Önmagában az nem teszi érvénytelenné a szerződést, hogy nem került tájékoztatás belefoglalása.

Mind a három pont lényegében elfogadható. De az ördög a részletekben rejlik és a konkrét szerződéseket a maguk teljességében kell vizsgálni. Márpedig a Kúria döntése ilyen rélszletekbe nem megy bele, pedig egy per eldöntése szempontjából ez kulcsfontosságú. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ügyfelek nem a banki költségeket , illetve azok felszámítását (I.),  az egyoldalú kamatkiigazítást (II.) vagy a tájékoztatás írásba foglalásást (III.) behezményezték (megjegyezzük, elég valószínű és életszerű a banki ügyintézők szóbeli tájékoztatása a szerződéskötéskor az árfolyamkockázatról). A jogi probléma, és a devizahiteles szerződések semmissége szvsz abban áll, hogy a konkrét ügyekben az lett az eredmény, hogy egy példával élve a 40.000 forintos törlesztőrészlet  a duplájára (80.000), háromszorosára (120.000) nőtt. Márpedig a fenti intézkedéseket (I., II., III.,) nem önmagukban, hanem összességükben kell vizsgálni. Következésképp adott ügyben olyan feltételek együttes fennállása (I. II III.) esetén, amelyek összhatásaképp a devizaszerződések érvényessége és/vagy arányossága vitatható. Az, hogy egy konkrét devizaszerződés érvénytelen, vagy „csak” visszamenőleges hatállyal arányosításra (a törlesztőrészlet elviselhető mértékre való csökkentése) szorul, a konkrét bíróság feladata eldönteni minden egyes eseti ügyben. A Kúria döntése ezt nem teszi kötelezövé, de nem is gátolja meg. Ezért joggal várható devizahiteles perek sokasága.

Valóban csak erre a következtetésre juthatott a Kúria, avagy a jogértelmezésről

A jog legfőbb sajátossága, hogy értelmezésre szorul. Köznépiesen fogalmazva ezt úgy egyszerűsíthetem le, hogy a jogot így is lehet értelmezni, meg úgy is. Kicsit szakmaiabban megközelítve: a ‘Pacta sunt servanda’ (a szerződések teljesítésének az elve) valóban nagyon fontos jogi alapelv, de korántsem mindenható. Polgári jogi szigorlaton beugró/bukókérdés az ezt kiegészítő, legalább ilyen súlyú a ‘Clausula rebus sic stantibus elv’ minek a lényege, hogy a megváltozott körülményeket figyelembe kell venni a teljesítéskor (iskolapélda: elvállalom egy bicikli tárolását a széferemben (letéti szerződés) A széferbe belecsap egy villám, és leég. Ez alapján a letéti szerződés teljesítése tőlem okkal nem várható el)

A fenti bevezető után: szerintem a Kúria juthatott volna más következtetésre, magyarul nem fogadható el az az érv, hogy kötelező volt erre a következtetésre jutnia.

A Kúria állásfoglalásának megítéléséről

Többször hangoztatott jogi álláspontom a devizahitelekkel kapcsolatban, hogy egész egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy egy 40.000 törlesztőrészlet a duplájára, háromszorosára emelkedjen, és az ezt eredményező klauzulák egész biztosan gyenge lábakon állnak.

Volt igazságügyi alkalmazottként hozzátenném: az általam látott ítéletek jelentős része, ha lehetett és megtehette, igyekezett a lehető leginkább kitérő válaszokat adni, és az állásfoglalást megkerülni, ami szerintem nem helyes megközelítés. Éppen ezért – bár nem értek vele egyet, de – támogatom, hogy a Kúriának legalább volt bátorsága foglalkozni a kérdéssel, jóllehet az egyértelmű állásfoglalást a lehetőségek fényében igyekezett elkerülni. Annak megítélését, hogy a Kúria döntésében figyelemmel volt a nemzetgazdasági következményekre, nyitva hagyjuk, mert ez tényleg egyéni megítélés kérdése, hogy a bíróság következetesen csak az írott jog értelmezésére szorítkozik, vagy tágabb összefüggéseiben, társadalmi hatásukra figyelemmel értelmezi a jogot. Mindkét álláspont védhető, a Kúria pedig az utóbbit követte.

A Kúria döntésének törvényhozói, és végrehajtói minősítéséről

Civilek, üzletemberek és öntudatos állampolgárok szíve joga kommentálni a Kúria döntéseit, azonban – szerintem – mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalmi ág képviselőinek tartózkodnia illenék bírósági döntések akármilyen minősítésétől, mert ez a bírói hatalmi ág függetlenségének megkérdőjelezésére alkalmas.

A Kúria nyilatkozott, vége a vitának?

Nyilvánvalóan nem. Egyrészt a jogalkalmazás terén sem lett a devizaügyek záróköve a jogegységi határozat, másrészt a jogalkotó (a Parlament) előtt továbbra is nyitva áll az út a kérdés rendezésére. Hol a politikai bátorság ezek használatára?

Sok mindent lehet a jelenlegi kormányzat szemére vetni, de azt, hogy visszafogott, mérsékelt lenne, vagy ne lenne képes akaratának keresztülvitelére, azt talán nem.

Ennélfogva, amennyiben nem történik megfelelő intézkedés a devizahitelesek ügyében, az – számomra – egyértelműen tudatos politikai döntés.

E politikai döntésnek nyilvánvaló anyagi és politikai következményei lennének. Ezért az én olvasatomban e döntés hiánya politikai bátorság hiányából fakad.

A bíróság nem jogalkotó, hanem jogértelmező, törvénykező szerv. A törvényhozó hatalom feladata tehát olyan szabályozás megalkotása, amely a szabályozataln helyzetet rendezi, és megoldja a devizahitelesek méltánytalan helyzetét. Olyan megoldást látok elképzelhetőnek, ahol a károk egy részét az adósok, egy részét a bankok és valamely részét a kormányzat viseli – ki-ki felelősségének megfelelő mértékben, mert senki sem ártatlan ebben az ügyben (ha nem így lenne, az viszont a forinthitelesek szempontjából lenne méltánytalan). Ezt hívom én tripartit összefoggásnak.

Amennyiben tehát megvan (lenne) a politikai szándék a rendezésre, a kormányzat számára rendelkezésre állnak a törvényhozási eszközök. Hogy ez pontosan milyen formában történne, csupán jogtechnikai kérdés – szerintem.

A visszamenőleges hatályú jogalkotásról és a jogállamiságról

Szögezzük le mindjárt az elején: önmagában a visszamenőleges hatályú jogalkotás illetve jogalkalmazás megfér a jogállamiság elvével. A túlzott, visszaélésszerű visszamenőleges hatály az, ami a jogállamisággal összeegyeztethetlen.

A jogalkalmazást nézve, majd minden bírósági döntés, amely valamely szerződést érint, visszamenőleges hatályú, hisz adott esetben egy semmis szerződés megkötésének időpontjától kezdődően (visszamenőleg) tekintendő meg nem kötöttnek. Hasonlóképpen a büntetőjogban, a rehabilitáló ítéletek a korábbi ítéletek megszületéséig visszamenőleg válnak érvénytelenné.

A jogalkotást nézve le kell szögezni, hogy a visszamenőleges hatály rendkívül korlátozott mértékben, szigorú követelményeknek megfelelően használható azért, hogy . A kivételes eszköz azt is jelenti, hogy csak a lehető legszükségesebb mértékben használható, akkor, amennyiben az érintettek számára ez egyértelmű előnyt jelent (példával élve, az állam megemeli az ÁFÁ-t, majd kiderül, hogy ezzel megsértette az Uniós jogot, mert a kötelező, harmonizált mértéknél nagyobb terhet rótt a jogalanyokra. E fiktív esetben tehát a kormány benyújthat egy olyan törvényt, amely az Unió joga által előírt mértékre szorítja vissza az ÁFÁ-t, és a jogalanyok visszamenőleges hatállyal mentesülnek a túlzott ÁFA megfizetési kötelezettsége alól. Adott esetben ez a visszamenőleges hatály jogállami alkalmazásának lehetünk tanúi)

Miként viszonyul a visszamenőleges hatály a devizahiteles szerződésekhez?

Három végkövetkeztetés vonható le. Az első az, hogy nem a visszamenőleges hatály veszélyezteti a jogállamiságot, hanem annak nem körültekintő használata. A második,  hogy a jelenlegi ciklus a visszamenőleges hatályú törvényalkotás bizonyos mértékben és esetekben túllépte a jogállamiság által megkívánt mértéket, így a jogállamiság elve sérült. A harmadik, hogy a devizahiteles szerződések korlátozott, visszamenőleges hatályú módosítása indokolt lehet a méltánytalan sérelmek orvoslása érdekében, hisz visszamenőleges hatályú szerződésmódosítást – ahogy azt fent bemutattuk – bármely bírósági ítélet is alkalmazhat.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/1lZYV3j
Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:
Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s