Magyar WHO díj a dohányfüstmentes környezetért – miért fontos ez?

Mint ismeretes, a dohányzás visszaszorítása, a nemdohányzók védelme érdekében végzett munkájáért vett át díjat Orbán Viktor miniszterelnök a közelmúltban a Parlamentben Margaret Chantól, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) főigazgatójától. Sokan kétkedve fogadták a hírt: nem korai ez? Valóban megérdemelt-e ez a díj? Mennyiben egyeztethető össze a trafikügy a népegészségvédelemmel? Vajon szükséges átfogó népegészségügyi politika a dohányzáselleni harchoz?  Mennyiben koherens a kormány népegészségügy és szociálpolitikája?
(fénykép: Botár Gergely – kormany.hu)

Valóban megérdemelt-e ez a díj?

Szögezzük le mindjárt le az elején: nem értünk egyet a kritikákkal, és mind szakmai, mind erkölcsi és politikai szempontból is támogathatjuk a WHO díj odaítélését Magyarország számára. A WHO nemzetközileg elismert szervezet, nem ítéli oda az elismerését akárkinek, ahhoz komoly teljesítmény kell. Egyúttal azonban távlati szempontok is mozgatják az ilyen döntéseket, hogy megfelelően motiválja az érintett döntéshozókat.

 

A dohányzás elleni harc – magyar szabadságharc?

A magyar elismerés oka többek között, hogy Magyarországon 2012. január 1-től-től tilos a dohányzás a zárt – és több nyílt – légterű közösségi térben. Ne becsüljük le a döntés erejét: a dohánylobbi az egyik legerősebb ipari lobbi a világon amely nem válogat az eszközökben, és amely elérte, hogy a tilalom eredetlieg tervezett hatályba lépése 2011. július 30-hoz képest fél évvel csússzon.

Szigorodtak a csomagolási szabályok:  2013-tól a dohánytermékek csomagolása csak illusztrációkkal kombinált figyelmeztetésekkel hozható forgalomba.

A kormány felvilágosult politikát követ az e-cigaretták ügyében is, védve a fogyasztót, amely csak engedélyezett gyógyszerként hozható forgalomba.

Magyar népegészségügy

Ne szégyeljük kimondani: Magyarországon katasztrofálisak a népegészségügyi mutatók, különösen a daganatos betegségek (rák) esetében: Ahogy az egészségügyi államtitkár idézte a statisztikai adatokat: “évente több mint 20 ezer ember hal meg a dohányzás okozta megbetegedések miatt és Magyarország még mindig világelső a tüdőrák-megbetegedésekben. A szív- és érrendszeri halálesetek egynegyede a dohányzásra vezethető vissza, és Magyarország nemzeti össztermékének 1,7 százaléka “vész el” a dohányzás miatt évente.”

Ha valahol, akkor a népegészségügyben igenis helye van a radikális, hatékony, forradalmi intézkedéseknek és szabadságharcnak

 

Mennyiben egyeztethető össze a trafikügy a népegészségvédelemmel?

Ne kerüljük meg a kérdést. A trafikügy ellentmondásos. Nyilvánvalóan motiválták   amelyek azonban illeszkedtek az általános népegészségügyi szempontokba is. Ha szakmailag valami kifogásolható az ügyben, akkor az minden bizonnyal a dohány fekete-kereskedelem aggasztó növekedése, amelyet sajnálatos módon alátámasztanak a csökkenő dohánytermékekből származó jövedéki adó bevételek, amelyek ezt a tendenciát jelzik.

Sokan úgy érzik, a trafik-ügy a demokrácia megcsúfolása, és az egész elhibázott döntést vissza kell vonni. Bár osztom a kritikák egy részét, e radikális megközelítéssel mégsem tudok egyetérteni. A fürdővízzel együtt nem szabad a gyermeket is kiönteni.

Ami a politikai vonulatát illeti: amennyiben alapos kivizsgálást követően fény derül a pályázatok körüli visszaélésre (hogy voltaképp nem is voltak pályázatok), az újrapályáztatással, megfelelő, valóban független (bírósági) kontroll mellett szerintem biztosítható.

Az ügy szakmai részét illetően pedig elmondható, hogy amennyiben politikai hibák ellenére is radikálisan szűkül a dohány beszerezhetősége, és a feketekereskedelem miatti veszteséget leszámolva is lényegesen csökken a rászokás, illetve a fogyasztés esélye, akkor az olyan népegészségügyi előny, amelyről a magyar népegészségügyi politikai – különösen a statisztikai adatok fényében – egész egyszerűen nem mondhat le.

Vajon szükséges átfogó népegészségügyi politika a dohányzás elleni harchoz?

A dohányzás kiemelt egészségügyi kockázat, de a dohánízás elleni harc önmagában nem elég hosszú távú népegészségügyi eredmények kimutatására. A dohányzás elleni harc ugyanis csak akkor nyerheti el végső értelmét, ha egyéb, felvilágosult, népegészségügyi politikák kísérik, amelyek az egészségtelen életmód visszaszorítására motiválnak. Kiemelkedően előremutató példa a népegészségügyi termékadó (NETA)  amely európai hírű sikertörténet. Ahogy az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) által jegyzett hatásvizsgálat is megjegyzi: “A  gyártói  felmérés  alapján  a  gyártók  40%a  változtatott  a  receptúrán,  30%uk teljesen eltávolította a káros összetevőt, 70%uk  csökkentette a káros összetevő mennyiségét. A NETA köteles termékeik forgalma 27%kal csökkent, és átlagáruk 29%kal emelkedett.”

Ezen előremutató kezdeményezéseket szükséges kiegészíteni átfogó stratégiai politikákkal, amely mind -mind elősegítik az egészséges életmód kialakítását, mint például a bérelhető kerékpárrendszer bevezetése (amely klíma, környezet és pénztárcabarát egyben), a zöldövezetek növelése a tiszta levegőért, megfelelő munkavédelmi szabályok kialakítása, az alkoholreklámok visszaszorítása, a tömegközlekedés és várostervezés fejlesztése, és szociális lakáspolitika, hogy csak néhány példát említsünk.

Mennyiben koherens a kormány népegészségügy és szociálpolitikája?

És itt érkeztünk el a jelenlegi ciklus egyik achilles sarkához, ahol nem rejthetjük véka alá megdöbbenésünket, amely az előremutató népegészségügyi politika, és a nem kellően felvilágosult hajléktalanpolitika közötti szakadékot illeti. Nem lehet hiteles, és hosszú távon eredményes semmilyen társadalompolitika, amely a legszegényebbeket a leginkább rászorultakat hagyja magára, és bizonyos közterületekről való kitiltásukkal nemcsak nem oldja meg a helyzetüket, hanem még meg is toldja stigmatizálással. Ahogy korábban már kifejetettük: nem megoldás az, hogy azoktól még az emberi méltóságukat is elvesszük, akiknek azon kívül már szinte semmilyük sincs.

A WHO díj pozitív hatásai

Megítélésem szerint a WHO bölcsen cselekedett. Nemcsak arról van szó, hogy elismerte az elismerésre méltó eredményeket, hanem ezáltal komoly hivatkozási alapot és mozgatórugót adott a további népegészségügybarát intézkedéseknek, és bővítette az egészségügyi szakpolitika mozgásterét a kormányon belül. Ezután bizton remélhetjük, hogy az egészségügyi szakpolitika véleménye – amely komoly nemzetközi elismerést vívott ki magának – nagyobb súllyal esik majd latba, amelynek kivétel nélkül mindenki a nyertese és haszonélvezője – talán csak a dohánylobbi nem.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/17vTHLR
Advertisements

4 thoughts on “Magyar WHO díj a dohányfüstmentes környezetért – miért fontos ez?

  1. A magyarországi dohánykiskereskedelem forradalmi átalakítása valóban nagy kérdéseket vet fel. Ha az a közösségi élmény,tapasztalás válik érvényessé,elfogadottá,hogy pl.a nép egészségi állapotának javítása érdekében nagyon is érdemes a minimálisan is,de átlátható állami döntéshozatal követelményét ilyen látványosan és teljesen félresöpörni,mint az a dohánykiskereskedelmi koncessziók szétosztásakor történt, valamint, hogy érdemes vállalni ennek minden,bármely következményét (a törvényesség félresöprését, a tulajdon védelmének bármely megfontolás nélküli elhagyását,a feketepiac,az illegalitás ugrásszerű növekedését, stb.,stb.),nos,akkor más,szintén nagy társadalmi feladataink esetében is előfordulhatnak hasonló forradalmi megoldások. Ebben az esetben a cél egészen riasztó és elszomorító állami/hatalmi eszközöket szentesített. Hogy ezzel mire lehet jutni ? Szerintem semmire,a világon semmire.

    • A forradalmi megoldások mindig csábítóak, mert egyszerűnek és hasznosnak tűnnek (gordiuszi csomó) de rendkívül óvatosnak kell lenni, nehogy az alapvető értékek elvesszenek útközben. Más szóval: a cél nem szentesíti az eszközt, és a megfelelő, jogállami keretek között kiválasztott eszköz önmagában is értékhordozó. Ahogy a bejegyzésben is írtam, a trafikok ügye mind politikai, mind szakmai kérdéseket felvet, de ezek szerintem korrigálhatóak. Másszóval bármennyire is elfogadhatatlanok a visszaélések, az önmagában nem rontja le a dohányhoz való hozzáférés szűkítését, mint helyes népegészségügyi célt. Zoltán

  2. Alapvető értékek vesztek el útközben,s nem is látom a korrigálhatóság esélyét, már ,ha nem hasonlóan értékvesztős utat választana…kicsoda is ? A dohányhoz való hozzáférés korlátozása,mint helyes népegészségügyi cél vitathatatlan,ebben egyetértünk,ebben nincsen közöttünk semmi vita.

  3. Visszajelzés: 27. Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s