Tiszta vizet a pohárba: nyíltan a melegek egyenjogúságáról emberi jogi szempontból

Soha ennyien nem vettek részt Magyarországon a melegfelvonuláson: melegek és nem melegek, magánszemélyek és cégek egyaránt. A melegkérdés a hazai közélet része – sajnos nem mindig szalonképes formában. A kérdés még a kiművelt kútfőket is megosztja. Ezért szükséges és hasznos, ha valaki veszi magának a bátorságot, hogy magyar közéleti kérdésekkel foglalkozzon, akkor ne kerülje meg ezt a kérdést sem,  és kellő komolysággal és elhivatottsággal vizsgálja a melegek jogállását a XXI. századi Magyarországon.

Helyes-e a melegfelvonulás?

1. Sokan azt mondják, hogy a kifestett, elmaszkírozott “kamionokon ugráló” melegek inkább ellenszenvet, mint szimpátiát keltenek, és az egész felvonulás kontraproduktív.

2. Mások azt mondják, hogy társadalmunk azon tagjainak, akik hisznek valamiben, és úgy érzik, hogy jogaikban korlátozzák őket, élniük kell a gyülekezés szabadságával, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a jelenlegi status quo-val szemben.

A magam részéről az utóbbival értek egyet. Ráadásul a 2013-as évet fordulópontnak tartom a magyar társadalom szempontjából, mert talán először fordult elő, hogy nagy számban álltak a felvonulók mellé nem melegek is, szolidaritásból, mivel egyetértettek céljaikkal.

De ne legyenek illuzióink: a magyar valóság mellett van igazság az első megközelítésben is. Mivel meleg polgártársaink ugyanolyan normális emberek, mint bárki más, a létező jogegyenlőtlenségre való figyelemfelhívás leghatékonyabb módja, ha pontosan olyan átlagemberként teszik ezt, mint amilyenek a hétköznapokban; megítélésem szerint ez alkalmas a leginkább annak demonstrálására, hogy a melegek elleni ellenszenv mennyire nélkülözi a józan gondolkodást és az emberi jogi megközelítést.

De kik is azok a melegek?

Pontosan ugyanolyan (ha úgy tetszik, normális) emberek, mint bárki más. És ez a kulcs a helyzet megértéséhez: egy felvilágosult társadalom megadja az alapvető tiszteletet a másságnak – morális és emberi jogi alapon egyaránt – és egy élhetőbb országot kínál a számukra is. Azok, akik esetleg kételkednének: Magyarország nem mondhat le kishitűség és kissebbségi komplexusok miatt olyan nagyszerű meleg alkotók műveiről, mint Faludy György, Pilinszky János, Mensáros László vagy Tormay Cécile, Gobbi Hilda és Karády Katalin.

Jogegyenlőtlenség, melegházasság és Alkotmány

Mondjuk ki nyíltan: a vita középontjában a melegházasság áll. Ennek tilalmát mondja ki az új magyar alkotmány, amely miatt európai és nemzetközi kritika érte az alkotmányozó hatalmat. Vállalható-e emberi jogi szempontból, hogy meleg polgártársaink nem egyenjogú magyar állampolgárok?

Sokan mondogatják, hogy a homoszexualitás ellentétes a keresztény, konzervatív szemlélettel, ami az életközösséget egy férfi és egy nő (és mind a kettőből egy darab) kapcsolataként írja le. Akik így gondolják, azoknak csak azt mondhatom, hogy nincsenek tisztában a keresztény etika és vallás alapértékeivel. A kerszténység ugyanis azért lehetett Európa fundamentuma, mert egy befogadó szeretetvallás. Isten számára minden teremtmény egyformán fontos, és egyformán szereti az övéit. Akik a hit nevében zárnák ki meleg honfitársainkat a teljes jogegyenlőségből, elgondolkodtak-e vajon azon, hogy mit érezhetnek azon meleg honfitársaink, akik – történetesen – hívők?

A jogegyenlőségről és jogegyenlőtlenségről

Ha valaki kevesebb jogot élvez, mint mások, akkor nem beszélhetünk jogegyenlőségről. Márpedig meleg honfitársaink – nem beszélve a jogon kívüli stigmákról és kirekesztettségről, ami “rejtőzésre” identitásuk tagadására motiválja őket, igenis jogegyenlőtlenségben élnek: nem házasodhatnak, nem fogadhatnak örökbe gyermeket, elesnek az ezzel járó társadalmi és anyagi előnyöktől. Azok, akik vehemensen ellenzik a jogkiterjesztést, fontolják meg: vajon mi a rosszabb egy árva gyermek számára: ha egy meleg (házas)pár neveli föl, vagy szülői figyelem és szeretet nélkül, árvaházban nő föl?

Vesszőparipám, hogy egy társadalom legjobb fokmérője, miként viselkedik a kisebbségeivel szemben. A meleg emberek egyenjogúsítása legalább olyan jellegű jogmegvonás, mint amikor szomszédos, baráti országok tagadják meg a határon túli magyar kisebbségektől legalapvetőbb emberi jogaikat, az anyanyelv használatához, az anyanyelvi oktatáshoz és kultúra ápolásához, az önkormányzathoz és autonómiához való jogaikat. Pedig tisztelt hölgyeim és uraim, a békát le kell nyelni: bizony a két kisebbség helyzete – jogi szempontból – nagyon is összehasonlítható, és nem állhatunk ki teljes mellszélességgel az egyik kisebbség védelme mellett, ha nem óvjuk a másikat, és vica versa.

A világ és Európa ránk vár és figyel

Az alábbiakban olvasható kommentár nélkül az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Finnország, Hollandia, Horvátország, Írország, Izrael, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Szlovénia, Svájc és Svédország magyarországi nagykövetségei által jegyzett közös sajtőközleménye:

“A 18. Budapest Pride Fesztivál alkalmából támogatásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösségeket és támogatjuk azon jogaikat, hogy békésen és törvényes keretek között fejezhessék ki magukat.

Az emberi jogok tiszteletben tartása, – ezen belül az igazságosság  az egyenlőség, a kirekesztés elutasítása és a véleménynyilvánítás szabadsága – valamint a törvényesség a demokratikus államok alapkövei. Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvényének alapelve, hogy minden embert egyenlő jogok és szabadságok illetnek meg, amint azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja. Üdvözöljük a magyar kormány elkötelezettségét, hogy támogatja ezen jogokat és, hogy 2011 júniusában támogatta az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsának Szexuális Orientáció és Nemi Identitás Határozatát.

Várakozással töltenek el bennünket a Pride Fesztivál eseményei, illetve a magyar emberek által az események kapcsán tanúsított tisztelet csakúgy, mint a magyar hatóságok elhivatottsága, amellyel megakadályozzák, hogy szélsőséges nézeteket vallók megzavarják ezeket az örömtelinek hivatott eseményeket.”

Következtetés

Egy egészséges, befogadó társadalom nem kiveti meleg tagjait, hanem befogadja őket. Nem normális, hogy ma Magyarországon “találgatni” kell, hogy melyik közszerepelő, melyik ismerősünk vagy barátunk meleg (sokan meglepődnének, ha tudnák), és egyáltalán nincs rendben, hogy aki jót akar ma magának, az rejti meleg identitását. Én azt mondom azon nagyszámú olvasómnak, akiket rövid eszmefuttatásom nem győzött volna meg álláspontjának újragondolásáról, hogy próbálják meg a kérdést eltérő felfogásból szemlélni. Konkrétan a melegházasságról: minden olyan jogkiterjesztés (a melegházasság elismerése), amely nem jár a többségi társadalom jogsérelmével (jelesül: a jelenlegi házasság jogintézménye nem változik), az szerintem nemhogy nem káros egy társadalom rendjére, hanem épp ellenkezőleg: annak épülésére szolgál és hasznos.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/17MrOdT

Reklámok

2 thoughts on “Tiszta vizet a pohárba: nyíltan a melegek egyenjogúságáról emberi jogi szempontból

  1. “A kerszténység ugyanis azért lehetett Európa fundamentuma, mert egy befogadó szeretetvallás.”
    Ezzel vitatkoznék. Soha annyi szörnyűséget nem követtek el világszerte, mint éppen a kereszténység nevében. Lásd a keresztes háborúkat, a Szent Inkvizíciót…
    Egyébként alapvetően liberális beállítottságúként úgy gondolom, hogy nincs a melegek törvényesített együttélésével semmi baj. Számomra a határ a házasságnál van. Lehet, hogy maradi és korlátolt vagyok, de szerintem a házasság egyik fő célja a gyermeknemzés és az utódok felnevelése. Erre a természet két külön nemet talált fel…

    • Kedves Monostory!

      Köszönöm szépen a hozzászólást.

      A Kereszténységre vonatkozó hozzászólással vitatkoznék. Tartom, hogy a kereszténység egy szeretetvallás. Mint ahogy az sem véletlen, hogy az emberek vágytak az ókori Róma végnapjaiban a hitre, mégpedig az egyistenhitre, és a kereszténység államvallásá tétele, valamint Nagy Károly és Kis Pippin pápai állama útján vezetett az út ahhoz, hogy a kereszténység Európa Fundamentumává váljon.

      Az, hogy ostoba emberek kiforgatták a vallás tanításait, és inkvizíciót meg háborúkat indítottak a nevében, egészen biztosan nem Jézus tanításainak szellemében tették. Mint ahogy Marx és Engels dolgozták ki a kommunizmus ideológiáját, de mégsem felelősök a sztálini terror esztelenségéért.

      A másik megállapítással is vitatkoznom kell. A házasság – a kereszténység szerint – a teremtés befejezése. Valóban céja az utódnemzés, de a célja a két házaspár együttélésének a szentesítése. És a melegek esetében ez utóbbi célját éri el ez a jogintézmény. Szerintem ez elég ok a szentesítésre.

      Egyébiránt a tudomány jelenlegi állása szerint bizonyos országokban lehetőség van arra, hogy a meleg pár közül az egyik “béranyaság” révén utódot vállajon. Leszbikus párok esetében is biológiailag lehetséges az utódnemzés – de ez valóban egy tudományosan új dolog, amely még nem kiforrott.

      A fenti álláspontjaimat tehát továbbra is fenntartom.

      Maradok Tisztelettel:

      Zoltán

      Pro Patria et libertate: magyar közéleti blog a facebook-on ► http://on.fb.me/XQy64I

      @Propatriablog ► https://twitter.com/ProPatriaBlog

      Pro Patria et Libertate LinkedIn csoportban ► http://linkd.in/YuohMz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s