Alapjogi ismertető – Kiskáté a Tavares jelentésről

Sok elemzés, valamint nyilatkozat, illetve interjú foglalkozik a magyar alapjogi helyzetet boncolgató, és lényegében a hazai helyzetet elítélő  Tavares jelentéssel. A Tavares jelentés nemcsak Magyarország sorsára van kihatással, hanem az európai alapjogi politikát és jövőbeni szankciórendszert is meghatározhatja. Valóban mélyen igazságtalan ez a jelentés Magyarországgal szemben? Tényleg nyíltan kettős mércét alkalmaz? Súlyosan sérti Magyarországot? Valóban komoly veszélyt jelent az Európai demokráciára? Megannyi kérdés, amelyek válaszokra várnak e rövid kiskátétól.

Helyes-e, hogy a miniszterelnök személyesen vett részt a vitában?

Nagyon is.

Vajon ez valóban a tisztelet megadásáról szólt a nemzetközi közösség számára?

A legteljesebb mértékben. Jóllehet sokan vitatkoznának velem, hogy ez csak retorikai fogás (természetesen az is, méghozzá hatásos) de ennek önmagán túlmutató jelentősége van. A miniszterelnök puszta jelenléte, kimért válasza stabilizáló hatású volt, visszaterelte a demokratikus vitát oda, ahova való: az európai képviselők házába.

Politikai vagy jogi vita folyt az Európai Parlamentben?

Politikai. Az Európai Parlament pont az ilyen politikai viták színhelye. És mivel alapjogok, jogállam és demokrácia terén nincsenek precízen szabályozott eljárások az Európai Unióban (ne feledjük az Európa Tanácsot és a Velencei Bizottságot), ezért a jogi eljárások csak meghatározott területre korlátozódhatnak. Az érem másik oldala: nehezen értelmezhető ennek tudatában hatáskör túllépésről, szuverenitás sértésről beszélni, hisz – kis túlzással – az Európai Parlament voltaképp arról vitázik, amiről akar.

(Talán cinikusnak hangzik, de mégis Nagy Frigyes porosz uralkodó szavai jutnak az eszembe: „a népem és én kiegyeztünk egymással. Ők azt mondanak, amit akarnak, én pedig azt teszem, amihez kedvem van.”

Tényleg az Európai parlament “baloldali többsége” erőltette át a határozatot?

Így is lehet fogalmazni. Mint minden parlamentben, itt is először lezajlik egy demokratikus vita, majd szavazás következik, és a többségi akarat érvényesül – tiszteletben tartva a kisebbség akaratát is. Megjegyezzük, hogy jóllehet a baloldali blokk (szocialista-liberális-zöld-kommunista) képviselők valóban többséggel rendelkeznek, de a néppárti frakció nagy része (amely a legnagyobb frakció) nem támogatta a javaslatot. Jogilag ez a határozat erejét nem érinti, legitimációját azonban igen. Meggyőződésem, hogy a helyzet az Európai Néppárt kezében van. Amíg egységesen kiállnak a magyar kormány mellett, addig az európai kritikák hatása – legalábbis – mérsékelt marad.

Tényleg a kutyát sem érdekli a Tavares jelentés?

Dehogynem. Nemcsak a magyar és az európai közvéleményt, hanem az európai döntéshozókat is. Pillanatnyilag a magyar politikai vonatkozása a legjelentősebb, de jelentősége túlmutat ezen: a Tavares jelentés precedensértékű jogi szempontból is, mert az események mintául szolgálhatnak a jövőbeni hasonló eljárások számára. Az EU-t ugyanis a 2001-es ausztriai szélsőjobb koalícióba emelése óta nem érte ilyen jellegű kihívás, és a magyar ügy rámutatott a joghézagra: a szavazati jog megvonásán (alapjogi atombomba) kívül nincs hatékony jogi eszköze a helyzet kezelésére

Igaz az, hogy a magyar Parlament válaszul olyan határozatot fogadott el, amely elítéli az Európai Parlamentet?

Igaz.

Hogyan értékelhetjük ezt a lépést?

Ugocsa non coronat. Másfelől megközelítve: amennyiben az Európai Parlament jelentése legitimációs hibában szenved (merthogy a baloldali többség fogadta el – ami igaz), akkor – attól tartok – a magyar parlamenti határozatról ugyanez elmondható – történetesen, hogy jobboldali többséggel lett elfogadva. Másfelől nézve: ez a demokrácia működése, jogilag tehát mindkét határozat rendben van. A probléma inkább abban keresendő, hogy a magyar “válaszlépés” egyszerűen nem adekvát, jogilag értelmezhetetlen, és a magyar sérelmi dacpolitizálás rossz hagyományait éleszti fel (ami Bécsből jön, az jó nem lehet).

A magunk részéről említésre méltónak találjuk a lengyel szimpátiatüntetést a magyar kormány mellett, amely egyrészről nem az első eset hasonlóra, másrészről jól mutatja a helyzet bonyolultságát.

(Megjegyezzük, hogy a magyar kormányzat részéről történt megfelelő és adekvát válaszlépés a jelentés elfogadása előtt: a 2013. július 2-i angol nyelvű válaszmemorandum mindenképp ilyennek tekinthető – tartalmi elemzéstől függetlenül.)

Valóban mélyen igazságtalan ez a jelentés Magyarországgal szemben?

A jelentés készítését részletes vita előzte meg, és annyi mindenképp kijelenthető, hogy vizsgálatokon alapuló megállapításokon alapul. A tartalmát lehet vitatni, önmagában a jelentés ténye, és annak elfogadása azonban nem igazságtalan – pusztán része egy demokratikus vitafolyamatnak. A miniszterelnök válasza a Tavares jelentésre e – megítélésem szerint termékeny – vita része, és hozzájárult a helyzet tisztázásához, és ahhoz, hogy mind a kritikusok, mind az ország vezetése aludjon rá egyet, és vonja le a megfelelő tanulságokat.

Ténleg nyíltan kettős mércét alkalmaz?

Kettős mércéről akkor beszélhetnénk, ha Magyarország számára felrónának valamely körülményt, amelyet más országnak elnéznének. A közelmúlt példája – legalábbis alapjogi, demokráciaviszonylatban – ékesen cáfolja ezt. Románia lépett a közelmúltban arra az útra, hogy a szocialista kormányfő puccsszerűen kísérelte meg elmozdítani a jobboldali elnököt. Európa, és a Bizottság azonban erélyesen közbelépett, amelynek meg is lett az eredménye. Pozitív példát hozva: a Bizottság a politikai viták megléte ellenére megszüntette a Magyarországgal szembeni túlzottdeficit eljárást – hiszen annak jogi feltételei fennáltak.

Súlyosan sérti Magyarországot?

Igen, annyiban, amennyiben a magyar kormányzat által képviselt politika (alkotmányozás, unortodox gazdaságpolitika, ágazati különadók) ellen irányul. Mivel a nemzetközi jogban az országot meghatározó mértékben a kormányzat képviseli – az Európai Parlamenti vitában mindenképp – így jogos kijelenteni, hogy a magyar kormányzat által képviselt ország érdekeit, nemzetközi politikai megítélését bizony súlyosan sérti.

Valóban komoly veszélyt jelent az Európai demokráciára?

Politikai gyámságról – szerencsére – nem beszélhetünk, a határozat ugyanis az ország szuverenitását nem korlátozza. Indirekt módon azonban komolyan kihat nemzetközi megítélésére, ami valóban kedvezőtlenül érinti az országot, annak gazdaságát, de ennél többről nincs szó.

Túlzás az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítani?

Meglehetősen. De túlzás az is, ha a magyar miniszterelnököt Chávez-hez hasonlítják vagy puszta Putyint emlegetnek. Láthatóak a nézet- és demokráciakoncepció különbségek, hovatovább jogi viták is fennállnak egyrészről az EU, az Európai és Nemzetközi közösség, tagállamok valamint szervezetek másrészről Magyarország között. De az EU nem diktatórikus, elnyomó hatalom. Ha van is kifogásolnivaló a működésében (márpedig akad bőven) az egészen biztosan nem az alapjogi felépítmény és az emberi jogok érvényesülése.

A kisebbnek tisztelnie kell a nagyobbat – végkövetkeztetések

A helyzet groteszksége számomra abban áll, hogy miként az Európai Parlament többsége a politika világában kíméletlenül érvényesítette többségi akaratát a magyar kormányzattal szemben, ugyanúgy a magyarországi helyzet kicsiben fordított: itthon a jobboldali többség – méghozzá kétharmados – jár el ugyanígy. Mindazonáltal mind Európára mind Magyarországra igaz: az igazság nem mindig a többség oldalán áll, a többségnek tisztelnie kell a kisebbség akaratát, mint ahogy a többségi demokrácia legteljesebb fokmérője, hogy hogyan viszonyul a mindenkori kisebbségekhez. Csakis ez a szemlélet lehet a garancia arra, hogy a demokrácia nem alakul át a többség diktatúrájává.

A fenti gondolatot érdemes lenne továbbfűzni a határon túli magyar kisebbségek és az ottani többségi nemzetek viszonyrendszerében, de ez már egy másik bejegyzés …

Háttér

Az Európai Parlament plenáris ülése az Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével zajló július 2-i vitát követően Strasbourgban 2013. július 3-án 370 igen szavazattal, 249 ellenében, 82 tartózkodás mellett elfogadta ‘ az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok’ című jelentését, az úgynevezett Tavares-jelentést, amely felrója az alkotmányozás folyamatainak visszásságait, kritikákat fogalmaz meg a magyar kormánnyal szemben alapjogi szempontból és egy “trojka bizottság” (a jelentéstevő Tavares, az EU-t képviselő Bizottság, valamint a tagállamokat képviselő Tanács egy-egy képviselője) felállítását kezdeményezi.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/12HI5Mw

Ajánlott angol nyelvű blogbejegyzés: How Long Will Hungary Remain the Pariah of the EU?

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:

(fényképek © Európai Parlament)

Reklámok

2 thoughts on “Alapjogi ismertető – Kiskáté a Tavares jelentésről

  1. Visszajelzés: 21. Mérlegen a magyar miniszterelnökök: államférfiak, politikusok és az átmenet emberei | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  2. Visszajelzés: 29. Brüsszeli tudósítások 1: Az Európai Parlament jelentőségéről és a magyar jelölőszervezetekről | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s