Alkotmánymódosítás, kettős mérce és konfliktusok kereszttüzében: tanulságok külföld/belföld/kormányoldal számára

Nem túlzás azt állítani, hogy Ciprus mellett ma leginkább Magyarország áll az Európai érdeklődés középpontjában. Míg Ciprus a gazdasági összeomlás határán áll, és jövője a befektetők bizalmán múlik, addig Magyarország esetében a nemzetközi és Európai közösség a jogállamiság, a demokrácia, és az emberi jogok tiszteletben tartását kéri számon az új alkotmány, illetve annak negyedik módosítása kapcsán. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy az éles nemzetközi kritikák (függetlenül attól, hogy alaposak-e vagy sem) mind gazdaságilag, mind politikailag rendkívül károsak az ország számára. Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására? Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás? Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák és mennyiben nem? Milyen tanulságok vonhatóak le a 1.) nemzetközi/európai közvélemény, 2.) a kormányoldal és a 3.) belföldi kritikusok számára?

orbán schulz

(a kép forrása: © az Európai Parlament médiaszolgálata)

Alkalmas-e a magyar alkotmány a jogállamiság biztosítására?

Mielőtt az alkotmánymódosítást vizsgáljuk, nézzük magát az alkotmányt. Jól emlékszünk, hogy magát az alkotmányozás folyamatát is nemzetközi figyelem, és kritikák sorozata kísérte, amelyet nemrégiben részletesen elemeztünk. Ehelyütt csupán arra emlékeztetnék mindenkit: az új alkotmány túlnyomórészt a régi alkotmányt mentette át új jogi köntösbe burkolva, és a közjogi rendszer felforgatása nélkül, hangsúlyeltolódások mellett lényegében megőrizte a korábbi alkotmányos berendezkedést.

Jóllehet mind az alkotmányozásnak, mind az új alkotmánynak vannak vitatható elemei, de összességében elmondható, hogy az új alkotmány lényegében alkalmas céljának betöltésére, azaz nemcsak megfelelő keretet biztosít az alkotmányos berendezkedés továbbfejlesztéséhez, hanem a közjogi vitákhoz is.

Amennyiben az alkotmány megfelelő alap, mi mégis a kritikák alapja?

Lényegében az, hogy amíg valamely politikai erő alkotmányozó többséggel rendelkezik, addig az alkotmány nem tud vizsgázni alkotmányosságból, hisz nem tudja betölteni alkotmányos védőbástya szerepét, és egyszerű törvényként módosítható. Ez a magyar közjogi helyzet sajátossága, amelyet szem előtt kell tartanunk és minden vita ennek keretében értelmezhető.

Valóban problémás-e a legutóbbi alkotmánymódosítás?

Bármely megalapozott kritikának tényeken, és normaszövegen kell alapulnia. Ezért elemeztünk 10 konkrét alkotmánymódosítást kimutatva, hogy milyen okok miatt tekinthetők problémásnak: részben veszélyeztetik a közjogi berendezkedés kényes egyensúlyát és a demokratikus egyensúlyt, ellentétesek nemzetközi egyezményekkel és az Európai Unió jogával, és felvetik az emberi jogok kérdését.

Mennyiben megalapozottak a nemzetközi kritikák?

A diplomáciai össztűz kemény kritikák formájában öltött testet: a gyakran uniós jogi ’atombombának’ nevezett magyar szavazati jog megvonása is felmerült arra alapozva, hogy Magyarország megsérti az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkét.

Ma még korai állást foglalni atekintetben, hogy mire vezetnek a felmerült aggályok, illetve mennyiben sérül a jogállamiság Magyarországon. Mivel az államfő a kritizált módosítások aláírása mellett döntött, nemsokára hatályba lépésük várható. Áprilisban újra ülésezik az Európai Parlament, ahol ismét napirenden lesz Magyarország és a demokrácia kérdése. Kérdéses, hogy addig mi minden várható, mint ahogy az is, hogy a magyar miniszterelnök a vitában való részvétel mellett dönt-e, ahogy azt tette 2012 januárjában.

1.) Tanulságok a nemzetközi/európai közvélemény számára

Az érdemi és konstruktív viták lefolyását a tévedések és a nem adekvát kritikák veszélyeztetik. Rajzfilmet készíteni gyermekek számára a magyar jogállamiságról – még ha adott esetben valós problémákat feszeget is – egész egyszerűen nem adekvát csakúgy, mint kétségbe vonni a magyar bíróságok függetlenségét egy olyan, tisztán jogalkalmazási, bírósági esetben, mint a Tobin ügy, ahol ráadásul az uniós jog és az eljárási akadályok csődöt mondtak, és mind az igazság, mint a jogerős ítélet szerint Magyarországnak volt/van igaza.

Bár tetszetősen hangzik, és sokak számára vonzó lehet a „renitens magyarok megbüntetése”, mégis a legnagyobb óvatosságra intenék kritikusokat és védelmezőket egyaránt: a szavazati jog megvonása rendkívül káros lenne az ország számára és senkinek sem áll érdekében, így az Európai Uniónak sem. Egy ilyen drasztikus eszköz alkalmazása túllőhet a célon, és az ország lakosságának meghatározó többségét az EU ellen fordíthatja, ami hosszú távon megintcsak játék a tűzzel. A felmerült (adott esetben megalapozott) kifogásokat európai módon, az unió joga által szabályozott keretben kell kezelni. Márpedig a 7. cikk megsértése rendkívül súlyos, csakis indokolt esetben lehet alkalmazni. Mint ismeretes, szankciók kérdése a 2000-es évek elején merült fel Ausztria esetében, ahol a kormányzó néppárti kancellár koalícióra lépett egy szélsőséges és bevándorlóellenes párttal.

Túlzásnak tartom diktatúra emlegetését, és számos olyan nem objektív hozzáállást, amely méltatlan az európai demokratikus hagyományokhoz. Nem állítom, hogy nincsenek problémák a magyar alkotmánymódosítással, mert vannak. De csak a konstruktív vitában és az építő kritikában hiszek. Csak az érhet célt, és lehet eredményes.

2.) Tanulságok a kormányoldal számára

Három évvel a választások után, több mint egy évvel az Alkotmány elfogadása után a kormányzótöbbség többször bebizonyította: nem fogad el külső beavatkozást – legyen az bármilyen – amennyiben alkotmányos szabályozásról van szó. Ugyanakkor hosszas egyeztetést követően a Velencei Bizottság ajánlásainak jelentős része beépítésre került a magyar alkotmányba, ami pozitívumként értékelhető.

De még ha olyannyira elfogadhatatlan is néha a kritika, lehetséges – még ha nem is minden esetben, hogy egynémely kritika alapos, mint ahogy számos jel arra mutat – és magam is így gondolom – hogy a legújabb alkotmánymódosítás több esetben nem a legjobban sikerült.

Érveltem amellett is, hogy nem szégyen többször módosítani egy jogszabályt a mai felgyorsult viszonyok mellett. Az „okos enged szamár szenved” elv alapján tehát megfontolandónak tartom a kritikák józan mérlegelését, és a szükséges válaszlépések megtételét.

3.) Tanulságok a belföldi kritikusok számára.

Kik a belföldi kritikusok? Lényegében a parlamenti és parlamenten kívüli politikai ellenzéken túlmenően a gazdasági szereplők és a magyar civil társadalom.

Vitáim során többször érveltem és érvelek amellett, hogy Magyarország a demokratikus fejlődés útján halad, és a vitákat demokratikusan kell kezelnie. Konkrétan azt jelenti, hogy ahogy Irak és Afganisztán esetében mérsékelt eredményt hozott a demokrácia erőltetése, ugyanúgy a szuronyok hegyén és kényszerrel diktált demokratikus berendezkedés jogos ellenérzést szül, és azokat is szembefordítja a kritikusokkal, akik egyébként a kritikák egyes részének tartalmával egyetértenek.

A demokráciát nem lehet diktálni, erőltetni. A magyar társadalom számára adottak a demokratikus alapjogok: gyülekezés szabadsága, egyesülés szabadsága, aktív és passzív választójog, az ombudsmanhoz való fordulás joga, népszavazás és népi kezdeményezés, helyi, országos és Európai választások, aktív és passzív választójog által. A magyar társadalom felelőssége, hogy megfontoltan, békésen, de éljen ezekkel az eszközökkel.

A papírforma szerint ennek a folyamatnak kiemelkedő állomása kell, hogy legyen a 2014-es parlamenti választás. A megfontolt választópolgároknak ítéletet kell mondaniuk a kormányoldalról. Amennyiben elégedettek összességében a választásokkal, akkor a kormányt felhatalmazzák további kormányzásra. Amennyiben nem, úgy más erőknek adnak mandátumot.

De a döntés végső soron a magyar népé kell, hogy legyen általános, egyenlő, tiszta és fair választások során.

Utószó: a nemzeti minimumról

Állapodjunk meg tehát abban, hogy összmagyar érdek az anyaországon kívül élő magyarok támogatása, kisebbségi jogaik érvényesülésének elősegítése. Valamennyi érintett szereplő számára ez legyen egy választóvonal: vajon a nyilatkozatok, lépések mennyit ártanak/használnak a külhoni magyar érdekeknek?

Magam is számos esetben szembesültem azzal, hogy a magyar alkotmányosságot bíráló külföldiek mind a magyar állampolgárság kiterjesztését, mint „európai normákkal szembeni lépést” említették. Muszáj voltam – és leszek is a jövőben – ezeket a vádakat kategórikusan visszautasítani.

A magyar kormányt érő bármely megalapozott, vagy megalapozatlan kritikának az anyaországra kell korlátozódnia, és semmi esetre sem érintheti az olyan magyar diplomáciai törekvéseket, mint az autonómia, mint a kisebbségi jogok legmagasabb foka, érvényesítése a Kárpát-medencében, vagy a kisebbségi és emberi jogi szempontból is elfogadhatatlan Beneš-dekrétumok esete.

A belföldi kritikusok számára pedig azt gondolom, hogy a határon túli magyarok szavazata nem silányulhat kampánytémává. Káros minden olyan kezdeményezés, amely vélt, vagy valós okok alapján az anyaországbeli és határon túli magyarok szembefordítását eredményezheti.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/10DIr9J

 

Korábbi kapcsolódó bejegyzések listája:
Reklámok

9 thoughts on “Alkotmánymódosítás, kettős mérce és konfliktusok kereszttüzében: tanulságok külföld/belföld/kormányoldal számára

  1. Visszajelzés: 27. Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  2. Visszajelzés: 28. Hét tanulság a 2014-es magyar választásokról | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  3. Visszajelzés: 25. A gyűlöletkampányról | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  4. Visszajelzés: 22. Az apolitikus hozzáállás veszélyeiről | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  5. Visszajelzés: 21. Mérlegen a magyar miniszterelnökök: államférfiak, politikusok és az átmenet emberei | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  6. Visszajelzés: 19. A politikai perekről Magyarországon – ki őrzi az őrzőket? | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  7. Visszajelzés: 18. A politikai bulvárról | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  8. Visszajelzés: 13. A jogállam nem játék – avagy jogállamban jogállamon kívüli eszközök megengedhetetlenek | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  9. Visszajelzés: A jogállam nem játék – avagy jogállamban jogállamon kívüli eszközök megengedhetetlenek | EU ZMK Naplója

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s