Rögös út a középosztálybeli jólétből a hajléktalanok alkotmányos jogfosztottságáig. Van visszaút!

hajléktalan

(A kép tulajdonosa: Péger Dániel)

Mi a hajléktalanság?

A közvélekedéssel ellentétben a hajléktalanok nem ‘csövesek’ hanem ugyanolyan emberek mint e sorok írója, vagy olvasója. A választott kép alapján talán kevesen gondolnák, hogy hajléktalan embert ábrázol. Sok hajéktalan fiatal, nő, gyermek (!) akik maguk sem gondolták, hogy egy nap fedél nélkül ébrednek. Talén közelebb jutunk a megoldáshoz, ha megvizsgáljuk, milyen út vezet a középosztálybeli jólétből a hajléktalanságig?

A biztonság elvesztése

A hajéktalanság, mint jelenség már létezett a válság előtt is, de tagadhatatlan, hogy mikor 2008-ban érkeztek az első nyugtalanító hírek, akkor már sokan érezhették, hogy vihar következik.

A válság különösen kegyetlenül bánt Magyarországgal, ahol mind az állam, mind az állampolgárok jelentős mértékben eladósodtak, mégpedig devizában. Számos középosztálybeli jólétben elő család lakása, autója mind-mind jelentős hitelekből volt csak finanszírozható. És mikor ezek a hitelek elapadtak, jelentkeztek a problémák.

Munkahely elvesztése

A leginkább érezhető válságtünet alighanem az elbocsátás. Munkahelyek szüntek meg, és tartóssá vált a munkanélküliség, különösen a fiatalok és a középkorúak körében. Ez sok helyen a korábbi életforma fenntarthatatlanságához, a hitelek kifizethetetlenségéhez vezetett. Nyilván nem volt könyű látni, ahogy semmivé válnak, és elúsznak korábban biztossá vált dolgok. Munkahely nélkül a napi megélhetés is kérdésessé vált, ami egyrészről egyéni válságjelekhez (alkoholizmus, depresszió) másrészt családi feszültségekhez vezetett.

Mindez együtt járt a kényszerű megszorító intézkedésekkel, a szociális ellátások megvágásával, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatával. Ezek a fájdalmas intézkedések pont azokat érintették a legnagyobb mértékben, akik a leginkább segítségre szorultak volna. A jóléti állam akkor mondott csődöt, amikor a leginkább szükség lett volna rá. Az “állambácsi” esernyőt adott kölcsön a rászorultaknak, és azonnal visszakérte, amint elkezdett esni az eső.

A család elvesztése

Olyan kihívásokkal kellett a magyar társadalom érintett részének szembenéznie, amelyekre sem anyagilag, sem mentálisan nem volt felkészülve. Nem csoda aztán, ha társas életek mentek tönkre, amely váláshoz, szétköltözéshez vezetett, gyakran az esetleges gyermekek kárára. A folyamatot minden érintett megszenvedte, és ettől nem függetleníthetők az ezzel járó mentális és egészségügyi megterhelések, amelyek nem tették könnyűvé a helyzet elviselését.

A lakás elvesztése

Akár a család felbomlása, és az esetleges bírósági ítélet, de méginkább a banki hitelek lejárata, és a jelzálogosítás következtében ijesztő méreteket öltött a lakások konfiskálása, a kilakoltatás. Szerencsés esetben családnál, barátoknál, hotelekben ideig óráig megoldható volt a szállás kérdése, de nagyon sokan egy nap bizony arra ébredtek, hogy nincs hol álomra hajtani a fejüket…

A méltóság elvesztése

…és egyik pillanatról a másikra az utcán találták magukat. Hajléktalanként. A hivatalos adatok tízezer körülire teszik az érintettek számát, nem hivatalos becslések szerint a számuk 30-35.000 körüli, amelyek közül mintegy 8000 él Budapesten úgy, hogy  férőhelyek száma 5.000 körüli. Könnyen belátható tehát, hogy az érintettek egy jelentős részének nincs más választása – ha nem kapnak segítséget.

Törvényes jogfosztás

Segítő kéz, hajléktalanstratégia, szakpolitikai programok, és átgondolt tervezés helyett a közhatalom válasza a “Kádár kolbász” azaz a törvényi kényszer, erőszak volt:  a szabálysértési törvény az “életvitelszerű tartózkodás közterületen” tényállással lényebégen kriminalizálta a hajléktalanságot.

Ez az intézkedés elérte a magyar társadalom ingerküszöbét, és válaszreakciót provokált: hiába próbálták az aluljárókban kordonok útján “kitiltani” a hajléktalanokat, a civilek lebontották azokat.

De a jogászprofesszorok is érezték, hogy jogilag sikamlós, és védhetetlen területre tévedt a jogalkotó: az Alkotmánybíróság a magyar jogi hagyományoknak megfelelően megsemmisítette az alkotmányellenes hajléktalanellenes szabálysértési tényállást, majd kiterjesztve a jogbiztonságot a lezárt ügyek felülvizsgálatáról is rendelkezett .

Alkotmányos jogfosztás

Ezt követte azon szándék bejelentése, amely alkotmányos szintre emelné a hajléktalanság megbélyegzését, és lehetővé tenné önkormányzatok számára az alkotmányellenes, és ezáltal megsemmisített rendelkezéseket, ami egyébként jogilag is nonszensz.

Ez újabb tiltakozáshullámot váltott ki: a civilek a kormánypárt székházához vonultak és ellentüntetéssel kísért tiltakozáshullám indult. Az Európai civil társadalom is felszólalt hangsúlyozva, hogy a hajléktalanság nem bűn és a büntetés nem a megfelelő módszer a hajléktalanság kezelésére.

Az ombudsman, mint alkotmányos szereplő akként fogalmazott, hogy a hajlékatalnok a gazdasági válság bűnbakjai.

Rögös út lefelé – Van visszaút!

Az alapvető probléma a helyzettel elsősorban morális, és csak azután jogi, és társadalmi.

Morális, mert nem a hajléktalanok okozták a válságot, nem ők felelősek a devizahitelért, és sok esetben a fent leírt módokon, a körülmények áldozataként jutottak el  a középosztálybeli léttől, a család és a lakás elvesztésén át a jogfosztásig, de segítség helyett csak megbélyegzés jutott osztályrészül. Nem igazságos a szegényeket, az elesetteket büntetni, amikor nem bűnösök.

Jogi annyiban, hogy az alktományellenes rendelkezés alkotmányba foglalása nem teszi azt automatikusan alkotmányossá. Ha egy rendelkezés egy törvényben sérti az emberi méltóságot (ami az egyik legfőbb alapjog és az állam korlátja, ideértve az alkotmányos szabályokat is) az az alkotmányban is alkotmánysértő marad.

Társadalmi annyiban, hogy komoly, átfogó, szakpolitikai beavatkozásra, és segítségre van szükség, amelyben a most tiltakozó civilek örömmel és hatékonyan képesek segíteni minden kormánynak. Csak együttműködési szándék, és józan belátás kérdése, és már holnap el lehet indulni ezen a felfelé vezető úton. Sohasem késő visszafordulni, és még a szakadék széléről is van visszaút.

Nem szabad elvenni a reményt a nélkülözőktől, mert lehet, hogy már csak az maradt nekik.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/10owTck

Reklámok

4 thoughts on “Rögös út a középosztálybeli jólétből a hajléktalanok alkotmányos jogfosztottságáig. Van visszaút!

  1. Visszajelzés: 11. Tiszta vizet a pohárba: magyar, európai és jogász szemmel az alkotmányódosításról a nemzetközi kritikák fényében | Pro Patria et Libertate - Magyar Közéleti Blog

  2. Visszajelzés: 13. A jogállam nem játék – avagy jogállamban jogállamon kívüli eszközök megengedhetetlenek | Pro Patria et Libertate – Magyar Közéleti Blog

  3. Visszajelzés: 20. Magyar WHO díj a dohányfüstmentes környezetért – miért fontos ez? | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

  4. Visszajelzés: 27. Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s