5. Magyar holokauszt és a velünk élő antiszemitizmus – Nem, nem, soha!

2013. Január 27-én immáron nyolcadik alkalommal emlékeztünk meg holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjáról, amelyet 2005. november 1-én nyilvánította emléknappá az ENSZ-közgyűlés, mivel 1945-ben ezen a napon szabadították fel az auschwitzi megsemmisítő tábort. Említésre érdemes, hogy a magyarországi holokauszt-emléknap április 16-ra esik, miután 1944-ben ezen a napon kezdődött el az itthoni zsidók gettókba zsúfolása.

apor vilmos

Álljunk meg egy szóra. E nevezetes évforduló, nekünk, magyarok számára különösen fontos és tanulságos. Ezen a napon nemcsak főhajtással emlékezünk a névtelen és neves hősök tömegeire, akiket saját hazájuk tevékeny közreműködésével küldtek emberhez méltatlan körülmények közé, hanem el is kell gondolkodnunk a történtek tanulságain, hogy ilyen és ehhez hasonló soha meg ne ismétlődhessen – még enyhébb formában sem.

id. antall józsef

Miért van az, hogy Magyarországon két napon is emlékezünk a holokausztra?

Azért, mert a holokauszt nemcsak nemzetközi, európai jelenség volt a nácizmus vezetésével, hanem magyar jelenség is.  Magyarországra nem kellett importálni az antiszemitizmust – a középkori előzmények után a XIX. századtól felerősödve volt jelen (tiszaeszlári vérvád) és aztán a történelmi Magyarország széthullásával öltött tragikus méreteket.

mindszenty józsef

Mi fán terem az antiszemitizmus?

Az antiszemitizmus nem magától jön létre – hanem voltaképp válságjelenséggel van dolgunk. Lényegében és leegyszerűsítve bűnbakkeresés, és ennyiben hasonlít mind a középkori boszorkányüldözéshez, mind az újkori cigányellenességhez. Egészséges, jólétben élő, kiegyensúlyozott társadalmakban nem kap táptalajt, és ölt ijesztő méreteket az antiszemitizmus – gondoljunk csak Dániára, ahol a vészkorszakban mindenki sárga csillagot viselt, megakadályozva a zsidó lakosság deportálását.

ocskay lászló

Mit jelent ez Magyarország XX. századi történelmére nézve?

Azt, hogy az ország tragikus történelmi traumákat élt át, amelyek kísérőjelensége, tünete, szomorú és szégyenteljes oldala volt az antiszemitizmus. A történelmi ország széthullott, menekültek százezrei éltek évekig vagonokban, a Nagy háború után általános volt a gazdaság válsága, az egyetemi helyek kevésnek bizonyultak az igényekre – és a nemzetközi közösség által megalázott és magára hagyott magyar társadalom – sajnos – legrosszabb arcát mutatva antiszemitizmussal reagált mindezekre. Míg a szomszédos országok újdonsült kisebbségeiket nyomták el, addig Magyarországon megszületett a numerus clausus.

180px-Bajcsy-Zsilinszky_Endre

Miért tragikus a magyar zsidóság sorsa Trianon tükrében?

Azért, mert – szemben az irredenta és szeparatista kisebbségi mozgalmakkal – a magyarországi zsidó kisebbség – a német mellett – volt a leginkább az, amely nemcsak asszimilálódott a magyar társadalomhoz, hanem hű is maradt hozzá. A magyar politikusokra jellemző, hogy amikor arról volt szó, a zsidó lakosságot magyarnak számították (vörös térkép, Apponyi Albert háromnyelvű beszéde), de ha kellett, megküöböztetésre alkalmas módon, felekezet alapján tartották nyilván az ország lakosságát. A külföldre került zsidóság idegen uralom alatt is megőrizte magyarajkúságát, és az országrészek ideiglenes visszacsatolását joggal élték meg felszabadulásnak. És mit kaptak jutalmul hűségükért a magyar hazától? Azt, amit mások büntetésül.

sztehlo_gabor

Miért szolgálhat mementóul a magyarok számára Auschwitz?

Azért, mert az ország legnagyobb vérveszteségét nem is a fronton, a háborúban, hanem megsemmisítő táborokban, éspedig pont Auschwitzban vesztette el. Le kell számolni a történelmi legendákkal: valóban a kormányzó tétova döntése megmentette a budapesti zsidóság jelentős részét – de ez elválaszthatatlan attól, hogy ez nemzetközi tiltakozás eredményeképp született, és a vidéki zsidóság deportálását sokan tétlenül szemlélték. Magyarország megszállásakor Adolf Eichmann mintegy 150 emberrel érkezett, és hajtotta végre a deportálást – egy olyan országban, amely híresen ellenáll minden külföldi befolyásnak, és amely idegen, semmire sem hasonlító nyelvét féltékenyen őrzi. Nem szégyenteljes-e, hogy a magyar közigazgatás készségesen közreműködött. De az. Lehetséges lett volna a magyar holokauszt a szélsőjobb és nyilas politikai vezetés, magyar csendőrség hatékony közreműködése nélkül. Nem lett volna lehetséges.

Mégis mi az, amire büszkék lehetünk?

Az igazakra. Sztehlo Gábor, id. Antall József, Ocskay László (a híres kuruc tiszt leszármazotta), Bajcsy-Zsilinszky Endre, Mindszenty József, Apor Vilmos, és a sort – szerencsére – hosszasan lehetne folytatni. Mert a politikai vezetés, és sok rossz példa mellett a magyar társadalom kimutatta az igazi, a jó arcát is. Mert ez az ország mindig is befogadó volt – és azt mindenki elismeri, hogy ha baj van, ha igazán nagy a baj, a magyarok összetartanak. („Nekünk Mohács kell.”) Kevés más nép élte volna túl az ország 150 éves három felé szakítását. Mint ahogy ha megvizsgáljuk a trianoni határátrajzolást – a magyar az egyetlen kisebbség, amely jelentős számban megmaradt az utódállamok területén.

Magyar holokauszt – és velünk élő antiszemitizmus

A magyar történelem tükrében tehát elfogahatatlan, és megengedhetetlen az antiszemitizmus bármiféle formája, újraéledése, újnyilasok általi terjesztése.

Sok oka van, hogy a jelenség mindmáig megmaradt Magyarországon. Nyilvánvalóan nem elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy a gazdasági jólét még várat magára és hogy az országot számos társadalmi konfliktus feszíti. De a bűnbakkeresés se nem magyarázat, se nem kifogás.

Tüntessük el az antiszemitizmust!

Sokan azt mondják erre, hogy ez nem lehetséges. Én meg azt mondom, hogy lehetséges. Vegyünk Németország példáját. A ’német’ szó sokáig egyet jelentett az agresszivizmussal, két világháborúval, diktatúrákkal és még szörnyűbb dolgokkal. És ma? Németország a pacifizmus élharcosa, a talpra állás mintaképe, az európai gazdasági csoda alapja.

Pedig a valóságban nem csodáról volt szó, hanem bűnbánásról, elszánt akaratról, és következetes munkáról.

Végkövetkeztetések

Kövessük Magyarország legszebb befogadó hagyományait, mutassuk meg az ország igazi arcát, vessük ki az antiszemitizus minden formáját és adjuk meg a történelemnek, ami a történelemé.

Az erkölcsi kiállás mellett pedig nézzünk szembe a társadalmi feszültségekkel, adjunk valós választ rájuk, és az antiszemitizmus végképp elveszti minden társadalmi támogatottságát és támaszát Magyarországon, és oda kerül, ahová való: a történelem szemétdombjára.

a bejegyzés rövidített elérhetősége ► http://bit.ly/108guCX

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-
Reklámok

One thought on “5. Magyar holokauszt és a velünk élő antiszemitizmus – Nem, nem, soha!

  1. Visszajelzés: 26. Áldozat vagy bűnös? Gondolatok a német megszállás tervezett emlékművéhez | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s