Honvédelem és katonaeszmény – a magyar hadsereg szerepe a XXI. században

magyar katonák afganisztánban

Popule meus, qui te beatum praedicant, ipsi te decipiunt.

Én népem, akik boldognak hirdetnek, azok megcsalnak téged.

A háborúk kora lejárt, a hadkötelezettség megszűnt, ráadásul általános forráshiány és válság uralkodik az országban, és súlyosabbnál súlyosabb, szőnyeg alá söpört problémák (oktatás, egészségügy, cigányság) égetik a mindenkori döntéshozók talpát. Okkal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen körülmények között miért kell, mindennapi életben nem feltétlenül érzékelhető, a szavazópolgárok számára nem annyira meghatározó kérdést mégis komolyan felvetni. A kérdésekre azonban készséggel megfelelek.

A háborúk kora lejárt

Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, az tudja, hogy a háborúk egyidősek az emberiség történetével. Aki azt gondolná, hogy manapság nincsenek háborúk, akkor bármely világhíreket közvetítő portál napi hírei kijózaníthatják: Afganisztán, Irak, Kasmír, Dél-Timor, Algéria, Szíria, Mali, csak néhány a közelmúlt konfliktusai közül. És hogy Európát se felejtsük ki: Grúzia, Szerbia, Koszovó, Macedónia. Ez utóbbi hagyományos háborúk határközeli konfliktusok is voltak egyben, a terrorizmus és a globalizáció pedig sebezhetővé teszi az országot egy távolinak tűnő veszéllyel szemben is. Ha pedig a jövendő konfliktusokat vesszük számba: Izrael, Irán, egy esetleges orosz forradalom, akkor könnyen belátható: alapvető nemzetbiztonsági érdek az ország katonai védhetőségét és biztonságát komolyan venni.

A hadkötelezettség megszűnt

Az, hogy az ország milyen módon gondoskodik a védelméről, hadtechnikai kérdés. A bandériumi, elavult hadsereget a középkorban is a modernebb zsoldossereg váltott föl – lásd Mátyás király zsoldosseregét. Az elavult inszurrekciót (nemesi felkelést) váltotta föl a tömeghadsereg a tömegtársadalom korában. A sorozott katonaság (a magyar néphadsereg példáján lemérhető) hatékonyságával szemben a mai globális, megváltozott viszonyok a kisebb létszámú, de jól szervezett és technikailag felszerelt haderő felé billentik a mérleg nyelvét. Összességében tehát nagyobb harcértékű, hivatásos katonákra bízni az ország védelmét üdvözlendő lépés.

Forráshiány és válság, valamint „vannak sürgősebben megoldandó problémák”

Túl kényelmes, és lényegében csak a problémával való szembenézést elhalasztását szolgáló érvelés ez. Félreértés ne essék: nem tagadhatjuk a létező egyéb problémákat. De az egyik létező probléma (pl. oktatás, gazdasági válság) puszta léte nem lehet érv arra, hogy egy másik létező problémát (haderőreform) ne vegyünk komolyan.

Mit üzen nekünk a magyar hadtörténet?

Azt, hogy az ország jóléte és senyvedése mindig szervesen kapcsolódott a hadászati kérdésekhez. Ne feledjük: számos korabeli nép között elsősorban a harci értékük miatt maradt fenn a magyar a népvándorlás korában, és érkezhetett meg Levédián és Etelközön keresztül a Kárpát-medencébe; mi több, Európa szerte hírhedté és elismertté vált – a merseburgi, a Lech-mezei és a konstantinápolyi katonai vereségekig. Az államalapítást és a királyság konszolidálását, egyesítését és megvédését a katonai erő tette lehetővé.

Az ország két legnagyobb katasztrófája – jelesül a mongol dúlás és a török hódoltság korszaka – katonai vereségen (Muhi 1241, Mohács 1526) alapult. Ne feledjük: Mátyás halála után – bár érezhető volt a török közelsége, mégis elporladt az ország védelmi rendszere a török katonai erő alatt.

Mégis a megújult végvárrendszer, és a nemzetközi (Habsburg) segítségnek köszönhetően az ország ellenállt, és a kereszténység védőbástyája maradt. Már akkor is volt olyan katonapolitikus, költő és hadvezér, aki példát mutatott, programot tett le az asztalra, és ha rajta múlik, 20 évvel hamarabb történik meg a török kiűzése (Zrínyi Miklósra gondolunk). A hajdúk, és az ebből a korból származó huszár hadviselés megint méltán vívta ki Európa figyelmét – számos külföldi nyelv a huszár szót a magyar nyelvből vette át (lásd Hadik András Berlini kalandját).

Forradalmaink és szabadságharcaink (1703-1711, 1848-1849, 1956) során meghatározó volt a katonai erő, illetve annak hiánya. Az első világháborút és a trianoni országvesztést követően pedig a magyar hadsereg régi harcértékét nem nyerte vissza, és úgy léptünk a XXI századba, hogy komoly katonapolitikai kérdésekre kell választ adnunk.

Magyarország helye a XXI század katonai kihívásaiban

A fentiekből az következik, hogy a honvédelem tekintetében is komoly változásokra és elkötelezettségre van szükség. Nemcsak anyagi, hanem programszerűen szervezett szellemi erőforrásokra is szükség van a magyar hadsereg olyan irányú átszervezése előtt, hogy az megfeleljen a XXI. század elvárásainak, a következő pontok mentén:

  • Alapvetően a hivatásos hadsereg megközelítés bevált – ezt fenn kell tartani, és minél magasabb anyagi és szellemi elismerésben részesíteni, a követelmények emelése mellett. Ez jótékony hatással lehet az általános, egyéb szektorokra jellemző válságok (pl. munkanélküliség, létbizonytalanság, gazdasági visszaesés) leküzdésére
  • Magyarország történelme során a keresztény európai, illetve napjainkban az euroatlanti védelmi rendszer tagja – e tagságunk, és a NATO Szerződés 5. cikkelye fontos garancia az ország biztonságára
  • A NATO-beli megbecsülésünket helyre kell állítani: a költségvetés haderőre fordítandó fejezetét minimum a nemzetközi szerződésekből (NATO) eredő szintre kell emelni – tarthatatlan, hogy a „potyautas” szemlélet továbbra is uralkodó maradjon
  • Magyarországnak továbbra is aktívan és cselekvően kell részt vennie az olyan konfliktuskezelésben, amely közvetve vagy közvetlenül az ország érdekében áll (a balkáni stabilitás bizonyára ilyen kérdés). Az olyan beavatkozás, mint amit Magyarország az európai kezdeményezésű líbiai beavatkozás során nyújtott, hozzájárul az ország megbecsülésének a növeléséhez.
  • Minden ilyen alkalom olyan tapasztalatszerzés is egyben, amely az olyan későbbi konfliktusok során is felhasználható lesz, amikor az ország közvetve érintett lehet, nem is beszélve arról, hogy Magyarország értékes nemzetközi szövetségesekre tehet ezáltal szert.

Magyarország érdeke a globális biztonság fenntartása. Komoly hadseregfejlesztéssel és ütőképes és bevethető, modern technológián alapuló magyar haderővel az ország újra nemzetközi megbecsülést vívhat ki magának. Egy katonailag erős, cselekvő, modern (a kiberháborúra is felkészült), és a nemzetközi jogot tiszteletben tartó Magyarország nagyobb mozgástérrel rendelkezhet majd a jövőben, és egyéb, diplomáciai, és az ország számára különösen fontos kérdésekben is sokkal hatékonyabban hallathatja a hangját és érvényesítheti érdekeit.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/100KKUh

Reklámok

One thought on “Honvédelem és katonaeszmény – a magyar hadsereg szerepe a XXI. században

  1. Visszajelzés: 27. Szerény javaslat a magyar civil társadalom 12 pontjára | Pro Patria Blog – magyar közéleti kérdésekről európai civil szemmel

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s