2. Gondolatok a 13. havi nyugdíj (kiszivárgott?) ötletére: nemcsak célszerűtlen és káros, de politikailag sem éri meg

Olyan híresztelések keltek szárnyra, amelyek szerint a 2014. évi választásokra tekintettel bevezetésre kerülne újra a 13. havi nyugdíj Magyarországon.

13. havi nyugdíj

A magunk részéről nem vehetjük készpénznek az ilyen jellegű „találgatásokat”, és nem adhatunk a kelleténél több hitelt a névtelen „kiszivárogtatásoknak”.

Hogy ennek ellenére mégis foglalkozni kell a kérdéssel, azt pusztán az eshetőség gondolatában rejlő veszély indokolja.

Miért elképzelhetetlen komoly döntéshozók részéről a 13. havi nyugdíjnak még csak az ötlete is?

Azért, mert az ország helyzete – ezt sokan érezhetik a mindennapokban – gazdasági értelemben nem megnyugtató. Ebben kulcsszerepet játszott a 2000-es évek költségvetési politikája (amelynek része volt a fedezetlen 13. havi nyugdíj bevezetése is), majd a 2008-s gazdasági világválság, újabban pedig az euróválság.

Ebben a helyzetben az ország mindenkori kormánya részéről ilyen jellegű „népjóléti intézkedés” fel sem merülhet. A Kormány az ország egésze számára hónapokra, néha évekre meghatározó döntéseket hoz. Márpedig a politikailag független és objektív számok és tények azt mutatják, hogy az államadósság 2010 óta csökkenő tendenciát mutat, és a Kormány intézkedései túlnyomórészt megtakarításra törekedtek. Márpedig mind a jelenlegi komoly gazdasági krízis tényével, mind a kormány saját credójával szembe menne egy 13. havi nyugdíj jellegű intézkedés.

Ezért meggyőződésünk, hogy az ország kormánya nem foglalkozott, nem foglalkozik, és a jövőben sem foglalkozhat érdemben és komolyan ilyen ötlettel 2013. Magyarországán, és ezért rendkívül kétséges az ötlet hitelessége, és az, hogy az ötlet valóban a kormányzó politikai döntéshozóktól származik.

Valóban nincs szükség a nyugdíjak emelésére?

De, nagyon is. Ma a nyugdíjasok méltatlan körülmények között élnek, sok esetben messze nincs arányban a kapott nyugdíj egy ledolgozott élet terheivel. A nyugdíjak vásárlóértéke még riasztóbb, ha a nemzetközi összehasonlításnak vetjük alá: bizony gazdagabb országokban az öregség sok esetben megérdemelt jólétben telik – míg nálunk nem.

Miért látszólagos az ellentmondás?

Mert Magyarországon égető, és rendkívül forrásigényes társadalmi problémák fenyegetnek. Mindjárt elsőként az oktatást említhetjük (hisz első bejegyzésünkben pont azt vizsgáltuk), külön kitérve a pedagógusok megalázóan alacsony bérére. Második helyen az egészségügyet kell említenünk, külön kitérve mind az orvosok, mind a nővérek képtelen fizetési mutatójára. A sort hosszasan lehetne folytatni.

Egy országban, egy társadalomban élünk: a döntések nem hermetikusan elzárt csoportokat érintenek, hanem valamennyiünket együttesen. Hogyan is tudna egy politikai döntéshozó a pedagógusok, orvosok, nővérek stb. szemébe nézni a 13. havi nyugdíj bejelentésekor – 2013., de akár 2014. Magyarországán?

A gazdasági helyzet keményen érintette a magyar társadalom túlnyomó többségét. A magyarok részben objektív okok miatt sokan sokat szenvedtek és szenvednek ma is. Ilyen körülmények között a politika nem szakadhat el a valóságtól.

Miért nem érdemes politikai szempontból sem a 13. nyugdíj bevezetése?

Azért, mert szimplán „nem éri meg.” A fenti objektív okok mellett a politikai okok is ellene szólnak. Mert igazából semmi sem garantálja, hogy egy ilyen döntés valóban elérné a kívánt hatást. Lehet, hogy valamennyi szavazatot jelentene, de oly mértékű szavazóvesztést okozna más oldalon, hogy az összmérleg politikai értelemben jó eséllyel negatív lenne.

Mi lenne ha…?

Játszunk el a gondolattal, hogy mindezek ellenére valamelyik politikai oldal megígéri/bevezeti a fenti intézkedést, és tegyük fel, megnyeri a választást. Ez bizony teljesen szembe menne a 2006-2009 és a 2010-2012 3-3 év „örökségével”. Teljesen ellenkező irányú hatást indítana el, és újfent költségvetési hiányt generálna. És amennyiben a jövőben újra felelős költségvetési gazdálkodásra lenne szükség (márpedig az euró- és adósságválság nem múlik el egy csapásra 2014-re) akkor egy ilyen döntés stigmájával vajon miféle újabb megszorítások vezethetőek be hitelesen?

Mit tanít a magyar költségvetési történelem?

Se nem vigasz, se nem magyarázat, hogy a költségvetési zavarok végigkísérik az ország történelmét. Az Árpád kortól az Anjou koron át királyaink folyamatos pénzhiánnyal küzdöttek, amelyet számos esetben elődeink kreatív módon igyekeztek csökkenteni: kölcsönökkel, városok, megyék, várak elzálogosításával, és adott esetben pénzrontással.

Nem mehetünk el szó nélkül az egyik legtöbb jövedelemmel rendelkező uralkodónk, Mátyás király esete mellett sem, aki rendkívüli mértékben – és a maga korában rendkívül népszerűtlenül – növelte az adóterheket, de stabilitást az sem eredményezett, mert a jövedelmek csak folyamatos háborúk és a „fekete sereg” rendszeres – nagyrészt nyugati – bevetése révén termelődtek újra. A király halálával pedig az egész rendszer széthullott.

Mi lehet a megoldás?

A nehéz gazdasági helyzet önmagában nem jelenti azt, hogy ne lehetne segíteni az elesetteken, a gyengéken, a rászorulókon. Az 1920-as évek az ország legválságosabb korszakai közé tartoznak. A trianoni országvesztés és a nemzetközi békekölcsönök ellenére mégis mód nyílott a felelős költségvetési gazdálkodásra, amely a bismarcki modell követéséhez, nyugdíj, baleset- és betegségbiztosítás bevezetéséhez, illetve kiterjesztéséhez vezetett.

Következtetés

A társadalom valamennyi szükségét szem előtt tartó, felelős, és koherens, rendszerszerű politikai döntések igenis meghozhatják a várt gazdasági fellendülést. Márpedig ha ez megindul, akkor több, fedezett forrással gazdálkodhatnak a döntéshozók, és ez elvezethet oda, hogy – példáinknál maradva – nemcsak az egészségügyi dolgozók és pedagógusok, hanem a nyugdíjasok is megkaphatják jól megérdemelt juttatásaik bővülését.

Ennél többet ígérni felelőtlenség, ennél kevesebbet pedig méltánytalanság volna.

a bejegyzés rövidített linkje ► http://bit.ly/121IbkK

Zoli Domb - hosszú

————————————————————————————————-
►nyitott közéleti viták a Pro Patria  LinkedIn csoportban
————————————————————————————————-
Reklámok